Szelídítsd meg önmagad

„- Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…
– Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.”

Az idézet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből való, amit a napokban olvastam újra.

Úgy gondolom, egy idegen ember megszelídítése mellet egyre inkább arra is érdemes odafigyelnünk, hogy önmagunkat megszelídítsük önmagunk számára.

Mindannyiunkban ott a vágy, hogy az Élet örömteli, önfeledt, könnyed, szabad Játék legyen, de a legtöbbször nehéznek, csak akadályokkal teli hullámvölgyeknek érezzük azt.

Észre sem vesszük, vagy nem tudunk róla, hogy sok esetben mi tesszük azt nehézzé, mi nehezítjük meg önmagunknak. Önmagunknak nem játszótársai, megbízható, szerető és hibáinkat is elfogadó barátaink vagyunk, hanem sokkal inkább ellenségei, szolgái vagy zsarnokai – aki rendre nem úgy cselekszik, ahogy mi akarjuk; nem engedelmeskedik, sőt ellenáll, keresztbetesz…

Nem megszelídíteni akarjuk önmagunkat, hanem legyőzni.

Nem játsszuk, hanem AKARJUK a dolgokat. Nekifutásból. Újra és újra. Most, azonnal. Feszegetjük, erőlködünk, erőltetjük.

Nem ismerjük még önmagunkat, képességeinket és határainkat. Ezért rendszerint olyant követelünk önmagunktól, amit nem tudunk teljesíteni, vagy amire még nem értünk meg. Ennek pedig többnyire csalódás, kudarc a vége.
Amíg ezt nem ismerjük fel, addig újra és újra nekiindulunk a „csak azért is akarom” görcsével egészen a kimerülésig, a végső elkeseredésig, kétségbeeséséig.

Sokan ebben a kimerült, ideig-óráig egot-vesztett, tiszta pillanatainkban vesszük csak észre önmagunkat, valódi tiszta énünket.

„Gyere, játsszál velem… olyan szomorú vagyok.” – könyörgünk önmagunknak.
„Nem játszhatok veled. Még nem vagyok megszelídítve…. Légy szíves, szelídíts meg!”

És lassan elkezdjük megszelídíteni, megismerni önmagunkat, mint a kis herceg a rókát.

Az önmegismerés hosszú folyamat és sok-sok türelem kell hozzá (ahogy a róka mondta), de ha kitartó vagy és időt szánsz rá, egyre többet ismersz meg önmagadból, egyre közelebb kerülsz önmagadhoz.
Tudni fogod, hol vagy erős, hol vagy gyenge, sebezhető; hol kell a (meg)erősítés, és hol vegyél vissza, hol csiszolj magadon; mikor légy szigorú, mikor engedékeny önmagaddal.

Megismered, elfogadod és megszereted önmagadat – a hibáiddal együtt. Ezzel Egyszer és mindenkorra felelős leszel azért, amit megszelídítettél. Tiszeled önmagad és, felelősséget vállalsz sorsodért, boldogságodért, boldogulásodért.

Önmagad barátjává válsz, aki EGYÜTT játszik veled, és az Élet is Játék lesz.

További bejegyzések a témában:
Az önfejlődés útjai
Mire alapozod az önismereted?
Az önmegvalósítás kerékkötői, avagy vajon melyek azok a dolgok, amelyek útját állják fejlődésünknek, amivel megakadályozzuk önmagunkat a saját boldogságunkban, kiteljesedésünkben?