Kovácsolj a hibáidból előnyt!

Gyakran túl szigorúan ítéljük meg önmagunkat. Azt gondoljuk, hogy csak akkor vagyunk Oké-k, elfogadhatók és szerethetők, ha tökéletesek vagyunk.
Vélt vagy valós hibáinkat, gyengeségeinket, egyéni sajátosságainkat és szokásainkat súlyosabbnak véljük a valóságosnál, és szégyenkezünk miattuk.

Azért, hogy kivívjuk mások elismerését, és hogy el ne veszítsük a körülöttünk élők szeretetét, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Próbáljuk gyengeségeinket elrejteni, a nemszeretem személyiségvonásainkat elfojtani, megváltoztatni. Vágyakat, álmokat adunk fel, lemondunk kedvenc időtöltésünkről, csak azért mert mások szerint ezek haszontalanok, értelmetlenek, és időpazarlás velük foglalkozni.

Pedig lehet, hogy pont ezek az apró hibák, amelyeket el akarunk nyomni magunkban, személyiségünk olyan értékes és érdekes részét hordozzák, ami egyénivé tesz és megkülönböztet másoktól, és ami szerethetővé tesz.

Minden rosszban van valami jó

Erről jut eszembe egy kedves tanmese, A kínai vízhordózó és a cserépedény története.

Egy kínai vízhordózónak volt két nagy cserépedénye, melyekben vizet hordott a patakról. Az edények egy bot két végén lógtak, amit a vállán cipelt. Az egyik cserépedény edény tökéletes volt, míg a másik csorba. A kínai mindkét edényt telemerítette a pataknál, de a hazafelé tartó hosszú út végére a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Természetesen a tökéletes edény nagyon büszke volt magára és a teljesítményére, mert tökéletesen csinálta a dolgát, miközben a csorba cserép egyre jobban szégyellte magát és a tökéletlenségét, és egyre nyomorultabbul érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.

A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordózót a pataknál.
– Annyira szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordózó így válaszolt a cserépnek:
– Észrevetted a virágokat a hazafelé vezető ösvény mentén? Csak a te oldaladon teremnek. Tudtam, hogy repedt vagy, és elfolyik a víz, ezért virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg hazasétáltunk. Két éve rendszeresen leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség sem ragyogná be a házamat.

Kovácsolj előnyt a hibáidból!

Lehet, hogy amit mások hibának tartanak és kritizálnak benned, amiről úgy érzed, hogy korlátoz, az hozza meg számodra a legnagyobb eredményt, az rejti magában a legnagyobb előnyt, ami lehetővé tenné Éned kifejezését és az önmegvalósítást – ha elfogadod önmagadban.

Ezért azt javaslom, hogy fejezd be az önmagad ellen vívott harcot, az önmarcangolást. Lépj egyet hátra, és gyengeségeidet, hibáidat próbáld magasabb nézőpontból szemlélni.

Azt keresd, hogy mi az a lényegi, jó vonás hibáidban, amit – mértékkel alkalmazva – pozitív módon kiaknázhatsz belőle, akár a saját javadra, akár mások javára?
Volt-e már olyan helyzet, amikor pont a hibád volt az, ami megmentett egy helytelen lépéstől, vagy ami épp előbbre vitt?

Pl.: a határozatlanság óvatosságot rejthet magában, ami megakadályozza, hogy elhamarkodott lépéseket tégy. A kíváncsi, állandóan kérdező, kutató természet mögött ott a tudni vágyás. A merevnek kikiáltott magatartás mögött állhat a korrektség, a pedánsság mélyén megbújhat a pontosságra törekvés, a költekezés mögött a bőkezűség, a fukarság mögött a gazdálkodás.

Milyen előnyt fedeztél fel hibáidban, gyengeségeidben?

Kapcsolódó cikkek

Szelídítsd meg önmagad

Elvárások fogságában élsz?