Az önfejlesztés és az önbizalom szempontjából milyen fontos, hogy elindulj és cselekedj. Ám az is lényeges, hogy tudd, mikor kell leállni, félbehagyni a cselekvést.
Miért nehéz leállni?
Több olyan embernél megfigyeltem – főleg akinek kevés az önbizalma vagy hajlamos halogatni a cselekvést, de végül sikerül a tettek mezejére lépnie – hogy gyakran annyira elkapja a lendület, hogy problémát okoz a leállás.
Van, aki a lendület hevében úgy érzi, most aztán mindenre képes, míg más az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” elv szellemében minden addigi mulasztását be akarja pótolni.
Van olyan is, aki azért nem mer leállni és feszíti túl magát, mert fél, hogy másnapra elveszti ezt a lendületet és megint harcolnia kell önmagával az elindulásért.
Hinned kell abban, hogy holnap is felkel a nap, és Te újra elindulsz és teszed a dolgodat, lesz erőd a folyatáshoz – de csak akkor, ha ma nem meríted ki magad teljesen.
„Ki mondja meg,
vajon meddig lehet,
hogy minden nap, mindenhol erős legyek?”
Már többször jártam én is úgy, hogy amikor végre belejöttem a feladataim intézésébe, és egyiket végeztem a másik után, akkor a lendület hevében úgy gondoltam, ide nekem az oroszlánt is, és megcsináltam olyant is, amit nem is terveztem be arra a napra. A „megy ez nekem, mint a karikacsapás” örömétől megrészegülten úgy véltem, ez már mindig így lesz, és holnap is ilyen nagy elánnal teszem majd a dolgomat.
Ám egy-egy ilyen túlpörgős, güzülős nap rendszerint megbosszulta magát. Másnap reggel a várt lendület nem volt sehol, sőt megértem kikászálódni az ágyból, és összeszedni magamat. A dolgos nap utáni téblábolós nap igencsak elveszi az ember kedvét, és a nehezen összeszedett kis önbizalmát is.
Rájöttem, hogy nem csak az elindulást, a lendültbe hozást kell megtanulni, hanem a mértéktartást, a fékezést és a leállást is.
Tiszteld határaidat!
Az önismerethez és az önszeretethez az is hozzátartozik, hogy megismerjük saját teherbírásunkat, és elfogadjuk, tiszteletben tartsuk annak aktuális határait. Azokat a határokat, amelyeken belül ott és akkor teljesíteni tudunk.
Fokozatos terheléssel, gyakorlat- és tapasztalatszerzéssel aztán szép lassan lehet kijjebb tolni a határokat. De ne egy nap alatt akard megváltani a világot.
Fogadd hálával a dolgos napokat, amikor sikerült elindulnod, és megtenni, amit szerettél volna.
Dicsérd meg magadat! Mondd magadnak: „Ma nagyon ügyes tettre kész voltál. Büszke vagyok rád!” A magadnak tett elismerés növeli az önbecsülést.
Ha a tervezett dolgaidat mind befejezted, de még visz a lendület, levezetésként elvégezhetsz egy-két kisebb lélegzetvételű dolgot. Legyen ez a „fékút”, aztán állj meg.
Pihenj, örülj és légy elégedett magaddal, és fogadd el, hogy
„Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most
nélkülünk változzanak.”
Az idézetek Balázs Fecó: Érints meg című csodaszép dalából valók.
Kedves Szilvia!
Köszönöm szépen a cikket! Nem tudom, másokat mennyire érint a téma, viszont tény, hogy nálam teljesen “telibe talált” 🙂 .
A zeneszám, amit az írásodhoz mellékeltél, egészen elvarázsolt!. Csodás ötlet volt tőled.
Szia Szilvi!
Hát bevallom én is ismerem a túlpőrgést.
Viszont jó ideje nem okoz gondot.Számomra az okoz kihívást,hogy könnyen elkap a hév,mintha egy munkamániás gép
lennék.A kollégák mondogatják is,nézd hogy nyomja Elemér!
(mármint a billentyűket)Szóval Nálam épp az jelent kihívást,hogy elég néhány érintés a klaviatúrán,s- beindúl a motor- ahogy mondani szokták.Persze vannak akadályok,megoldásra váró feladatok amik lassítják az embert.Most hogy véget ért a tél,s előbüjt a napocska és selymes fényével bársonyosan cirógat a baba bőröm,a hosszú kemény tél után,új erőre kapott mindenki az irodában.Eltorlaszolták az asztalomat,s nem fértem hozzá a feladataimhoz.Elég feszült lettem.Kétszer kérdeztem hová tehetem ezt a vaskos köteget,de senki egy szót se.Na, én azzal a lendülettel fogtam s betettem nekik egy szűk fiókba le alulra,s ugyan ezzel a lendülettel csináltam egy jókora repedést a nadrág zsebnél.Nem baj.Most már hozzá férek a munkámhoz végre.-már hallom otthon,jól nézel ki,hogy csináltad?- Sorra vettem a feladatokat,hatot sikeresen elvégeztem.-jó,viszek haza is na bumm,még egy kicsit rá húzok..,holnap jól jön ez a kis plusz.
Jól fogalmaztál.Az a legjobb ha az ember fia-lánya meg tanulja tiszteletben tartani a saját korlátait.Ez a világ kiszívná a vérét is ha hagynánk.Ma délelőtt sikerült hat elvégzett feladat után leállnom.nincs ez mindig így!
A levezetést tudatosan még nem építettem be az életembe,de jó ötlet.Fecó az egyik Nagy Király aki közel áll hozzám.
Nagyon feldobja a leveled a klipp.
Gratulálok!-s üdvözöllek a munkamániások táborában!
A zene legyen Veled!
“Hinned kell abban, hogy holnap is felkel a nap, és Te újra elindulsz és teszed a dolgodat, lesz erőd a folyatáshoz – de csak akkor, ha ma nem meríted ki magad teljesen.” – ez mindent kifejez.
A cikked nagyon tetszett, mindennapos téma és mégsem figyelünk rá.Te most rámutattál.
Balázs Fecó dala az Érints meg valóban csodaszép. Velem lesz.
Gratulálok! Kellemes hétvégét!