Te mire alapozod az önismereted? De akár úgy is kérdezhetném, hogy kire?

Önismeret, önértékelés, önbizalom – kéz a kézben járó, egymással szorosan összefüggő, és egymásra hatást gyakorló tényezők.

Az önbizalom az az önmagadba vetett belső hit, ami a legkritikusabb pillanatokban is erőt ad a túléléshez. Az önbizalom az jelenti, hogy bízol képességidben, tulajdonságaidban, viselkedésedben, reakcióidban, vagyis egész lényedben, hogy képes vagy (és leszel) megfelelni, és eleget tenni az élet kihívásainak, feladatainak.

Önbizalmat azonban csak azokra a személyiségvonásaidra, képességeidre tudod felépíteni, amelyeket már ismersz, amit igazán a magadénak érzel, hiszen csak ezekben tudsz bízni. Olyanokra, amelyeket nem vagy rosszul ismersz, nem. Ezért fontos az önismeret.

Mi, emberek hajlamosak vagyunk mindent értékelni valamilyen mérce szerint. Miért pont önmagunk lenne kivétel? Az önértékelés saját képességinek és teljesítményünk értékelését, viselkedésünk, cselekedeteink megítélését jelenti. Vagyis valamilyen véleményt mondunk magunkról, „besoroljuk, rangsoroljuk” magunkat és tulajdonságainkat valamilyen értékrend szerint.

De vajon kinek az értékrendje szerint méred önmagad?

Kinek a véleménye számít önmagad megítélésében? Kinek a szemén keresztül ismered meg önmagad?

Az egyik lehetőség az, hogy mások elmondják rólad a véleményüket, és te elhiszed azt. Ilyenkor, ahogy a pszichológiában mondják: kívülre helyezed a kontrollt. Kezdetben mindannyian így teszünk, hiszen kisgyermekkorban az első visszajelzésket, értékeléseket önmagunkról a szüleinktől, majd később olyan fontos “teintélyszemélyektől kapjuk, mit az óvónéni, tanítónéni, barátok, nagyszülők stb. A dolog szépséghibája abból ered, hogy a kimondott ítélet igazságtartalma függ az ítélkező objektivitásától, értékrendszerétől, szándékától és bizonyos kommunikációs eltérésektől.

  • Ha az ítélkező objektivitása, kritikai érzéke gyenge, akkor lehetséges, hogy azt látja meg benned, amit ő látni akar. Előfordulhat, hogy érzelmeitől, illetve előítéleteitől elhomályosodva alakítja ki és rakja össze rólunk a képet, és von le következtetéseket.
  • Az ítélkező szándéka is torzíthatja a valóságot. Ha rossz szándék vezérli, akkor kijelentéseivel rossz irányba befolyásolhat bennünket, elnyomhatja, alááshatja önbecsülésünket. Jó szándék esetén pedig lehet, hogy azért szépíti a valóságot, mert nem akar fájdalmat okozni nekünk, meg akar kímélni.
  • Azt gondoljuk, ha ugyanazon a nyelven szólalunk meg, akkor egy nyelvet beszélünk. Ám sokszor azt tapasztaljuk, hogy még ha csak egy árnyalatnyival is, egy-egy szó vagy kifejezés más jelentéssel bír számodra és számomra. Félreértéshez vezethet az is, ha az ítélkező szavai nincsenek összhangban a metakommunikációjával (szépeket mond, de közben lekezelő a hangsúly, vagy gúnyos a mosoly).

A másik lehetőség az önmegismerésben, hogy saját magad szerzed be az információt önmagadról legbelső lényedtől és te értékeled önmagadat, Te mondod meg önmagadnak, hogy ki és milyen vagy, vagyis belülre helyezed a kontrollt. Ahhoz, hogy megismerd és reálisan lásd önmagad (és nem az egot, aki Én-nek nevezi magát), tisztánlátásra, őszinteségre és bátorságra van szükséged.

Oszd meg velem véleményedet, tapasztalataidat, érzésedet a témával kapcsolatban!

Mire alapozod az önismereted?
Cimke:         

4 thoughts on “Mire alapozod az önismereted?

  • 2009. augusztus 27. csütörtök at 13:50
    Permalink

    Kedves Szilvi!

    Már többször jeleztem, hogy nagyon tetszenek az önmagunk megismerésére szolgáló írásaid, most is nagyon jó vonalat vettél fel. Szerintem az önismeretet tanulni kell, nem feltétlenül iskolára, tanfolyamra gondolok, hanem például egy jó könyvre vagy egy érdekes honlapra.
    Nemrég vásároltam meg F.Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam című könyvét, nagyon érthetően elmagyarázza, példákkal illusztrálja a tanulás folyamatát. Tehát azt mondom érdemes befektetni, önmagunk fejlesztésébe is.
    További szép napot: Ági

  • 2009. augusztus 27. csütörtök at 19:08
    Permalink

    Önmagamat aszerint itélem meg, hogy a kitűzött cél az elhatározás és a megvalósitás jól sikerül. Ha az elvégzett munkám szép és tetszik a környezetemnek is elégedettséggel, és megnyugvással tölt el.Ha környezetem is ezt látja rajtam akkor ők is örülnek és talán kedvet is kapnak hasonló tevékenységre.

  • 2009. augusztus 28. péntek at 09:17
    Permalink

    Szia Ági!
    Köszönöm. 🙂 Az említett könyv valóban nagyon jó, én is csak ajánlani tudom mindenkinek.

  • 2009. augusztus 28. péntek at 11:53
    Permalink

    Véleményem szerint mindenkire hatással van a környezete véleménye, nemhiába -ez különösen az USA-ban történik látványosan- dolgozik egy egész profi csapat a közvélemény átformálásán választások előtt.
    A metakommunikációnak bizonyosan nagy szerepe van a rólunk kialakított vélemények kapcsán,mivel azt gondolom,ha valaki harmóniát, belső békét áraszt magából, személyisége elfogadhatóbb a környezete számára. Valahol mindenki úgy viszonyul hozzád, ahogyan a felőled érkező rezdüléseket érzékeli.
    Egy kérdés: miért van,h a hozzászólók között szinte egyáltalán nincs férfi, holott számos pszichológiai témával kapcsolatos könyv szerzője hímnemű, akárcsak az olvasótábor bizonyos hányada.Lehetséges,h a többségében elfogadott viselkedési séma szerint férfiatlan dolog egy férfinak a saját személyiségével tudatosan foglalkoznia?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .