Az írás tükrében

Posts Tagged ‘önbizalom’

A népmesékben, amikor a szegény legény vagy a szegény lány elindul szerencsét próbálni, hamuba sült pogácsát visz magával az útra. A hamuba sült pogácsa a bátorítást, a féltő szeretetet, az óvó-védő gondoskodást, a megújulás reményét jelképezi, és azt az energiát hordozza, ami az Út végigjárásához, az akadályokkal, nehézségekkel való megküzdéshez szükséges.

Az előző blogbejegyzésben már volt arról szó, hogy a 2012-es év kedvez az önismereti utazásnak, az önfejlesztésnek, mivel az 5-ös szám rezgését hordozza, ami a fejlődés, a változás száma.

Ha úgy döntesz, hogy idén önismereti utazásra indulsz, vagy ha már régóta Úton vagy, mint én, akkor jó, ha van nálad pár hamuba sült pogácsa. Hiszen az Önismereti úton szembe jöhetnek veled Nehézségek, utadat állhatják nem várt Akadályok, találkozhatsz a Félelemmel, elfoghat a Kétség, a Bizonytalanság és az Aggodalom. Olykor talán elfáradsz, elkeseredsz és tehetetlennek érzed magad, és a legszívesebben abbahagynád ezt az önismereti t(ort)úrát. Ilyenkor kell elővenni a hamuba sült pogácsákat, amelyek erőt adnak, felmelegítik a lelkedet és felemelnek.

Hamuba sült pogácsa helyett

Read the rest of this entry »

2012 a változás, a fejlődés, a tanulás és a tapasztalatszerzés éve a számmisztika szerint. 

Ez az év rendkívül kedvez az önismeret fejlesztésnek, az önfejlődésnek és a személyiségfejlesztésnek.

Ha kellően nyitott, rugalmas és vállalkozó szellemű vagy, ha van önbizalmad, és könnyedén alkalmazkodsz a folyamatosan változó körülményekhez, akkor számodra ez az év igazán izgalmas és szórakoztató lesz, és rengeteget tanulhatsz.

Ha azonban nehezen barátkozol meg az újdonságokkal, ha a változásban nem a lehetőséget, a kihívást, hanem a riasztó problémákat látod, akkor nem könnyű évnek nézel elébe. Sokszor úgy találhatod, hogy nincs egy csepp nyugtod sem, mert mindig történik valami váratlan fordulat, ami felforgatja az életed, ami félelmet kelt és nyugtalanságot okoz, vagy ismét egy korábbi problémával találod magad szemben.

A visszatérő problémák azok a nehézségek, konfliktusok, amelyeket belül nem oldottál meg, ezért kívülről áll eléd – gyakran kapcsolati nehézségek, tanító élethelyzetek, esetleg testi tünetek, betegségek formájában.

Read the rest of this entry »

„Nekem miért nem sikerül? Mit csinálok rosszul?” – gyakran ezzel a kérdéssel fordulnak hozzám a grafológiai elemzést kérő ügyfeleim, akiknek van valamilyen vágyuk, céljuk, de azt valamiért nem tudják megvalósítani.

A fenti dilemma több életterületen is felvetődik: munka, család, gyereknevelés, párkapcsolat. A sok grafológiai elemzés alapján – amit ez idáig készítettem – feltűnt néhány gyakran visszatérő típus probléma, ami többek életét megnehezítette. Ezeket olvashatod most.

1. „Túl magasra tett léc”

Az egyik leggyakoribb probléma abból adódik, ha az ember a vágyait nem a valós képességeihez, adottságaihoz és lehetőségeihez igazítja. Mivel többet vár el magától, mint amire valójában képes, így rendszerint a vágyaihoz képest alulteljesít, ami folyamatos elégedetlenség- és kudarcérzést eredményez.

Legjellemzőbb grafológiai megnyilvánulása az, ha a szövegírás és az aláírás valamilyen módon eltér egymástól (akár méretében, formájában vagy olvashatóságában).

A probléma igazi oka tehát önértékelési zavarokra és önismereti hiányosságokra vezethető vissza. Ilyenkor érdemes önvizsgálatot tartanunk, és jobban megismernünk önmagunkat.

Read the rest of this entry »

Az önbizalom és a magabiztosság hasonló fogalmak, a köznyelvben gyakran egymás szinonimájaként használjuk, ám valójában nem azonosak.

Mi a különbség az önbizalom és a magabiztosság között?

Két fontos eltérés van közöttük.

Az önbizalom egy általánosabban jelenlévő alapérzést, tulajdonságot fejez ki, míg a magabiztosság nem annyira általános, sokkal inkább egy konkrét szituációhoz, tevékenységhez fűződik.

Az önbizalom azt az önmagadba, képességeidbe vetett hitet és bizalmat jelöli, amely révén képesnek tartod magad bizonyos feladatok elvégzésére, és amelyek alapján mindenféle gyakorlat nélkül egyáltalán bele mersz vágni a dologba, mersz elindulni, hogy tapasztalatot gyűjts.

Ezzel szemben a magabiztosság már azt a biztos tudást, belső meggyőződést jelenti, hogy „tudom, hogy amit csinálok, azt jól csinálom”.

Read the rest of this entry »

Az előző bogbejegyzéshez fűzött olvasói hozzászólásokban előbukkant egy kérdés, ami szerintem sokunkban felmerül, amikor egy fontos döntés meghozatala előtt állunk.

„Mi van, ha nem sikerül? Ez esetben jobb, ha el se kezdem!” (Jóbá)

Ez a kockázat felmérése miatt is fontos, hiszen számot vetünk azzal, hogy mi az, amit kockáztatunk, amit tétként teszünk fel a siker reményében.

Gyakoribb azonban, hogy a „mi lesz, ha nem sikerül?”dilemma mögött, a magában bizonytalan és aggodalmaskodó ember önijesztgetése bújik meg. A kérdésben kifejeződik félelmünk, negatív hozzáállásunk önmagunkkal és a jövővel kapcsolatban, amit valamiért eleve rémisztőnek festünk magunk elé. Az önbizalom-hiányos, szorongó embert leginkább képzelete gyötri: irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Gyakran a múlt sikertelenségei nyomán átélt tapasztalatait és érzéseit vetíti bele. Csoda, ha emiatt arra a következtetésre jut: „jobb, ha bele sem kezdek”?!

Read the rest of this entry »

„A cselekvés az önbizalom és az önbecsülés megszerzésének sugárútja.” – ez az idézet sokáig kinn lógott az íróasztalom felett.

A cselekedeteink elárulják, hogy mekkora önbizalommal rendelkezünk, van-e önbecsülésünk. Más önbizalom mennyiséget tükröz az, ha pl.: elmész egy önismereti tanfolyamra és az idegenekkel teli terembe lépve, mosolyogva köszöntöd a társaságot, vagy ha inkább meghúzódsz a fal mellett vagy az ajtó közelében. Más önbecsülési és önbizalmi szintre vall, ha mered elmondani a véleményedet, ha kiállsz, felszólalsz önmagadért és érdekeidért, ha meg mered húzni a határokat, ha mersz nemet mondani, amikor szükséges, ha mersz kérdezni; és másra, ha nem.

Akinek hiányzik az önbizalma, az kevésbé aktív, kevésbé cselekszik.

A cselekvésnek ugyanis megvan az a sajátos vonása, hogy van mindig valamilyen látszata, valamilyen változást idéz elő. A cselekvés valamilyen eredménnyel, illetve következménnyel jár, amiért vállalni kell a felelősséget.

Read the rest of this entry »

Az önbizalomhiány könnyen felismerhető és az emberek többségénél jelenlévő tulajdonság, még akkor is, ha megpróbáljuk titkolni, esetleg ellensúlyozni azt.

Az önbizalomhiány azt jelenti, hogy nem fogadod el és kevesebbre becsülöd önmagadat másoknál, értéktelen és szeretetre méltatlan embernek tartod magadat.

A mindennapi életben számos olyan megnyilvánulással találkozhatunk, ami elárulja, hogy mi vagy társunk gyengén állunk önbizalom terén.

Önbizalomhiányról árulkodó 10+1 hétköznapi tünet

1. Árulkodó testbeszéd

Read the rest of this entry »

Nagyon érdekes grafológiával kapcsolatos kérdést kaptam e-mailben egy olvasótól, Pétertől (köszönet érte), amire ebben a blogbejegyzésben szeretnék válaszolni, mert úgy gondolom, hogy többeket is érdekelhet.

A kérdés így szól:

„Kedves Szilvia!

Tanulmányozom a grafológiát, de valamit nem értek, nem hagy nyugodni. Ugye minél nagyobb betűkkel ír valaki, annál nagyobbnak hiszi magát, ez az önkitágítás. Vagyis aki szemmel láthatóan az átlagnál nagyobb betűkkel ír, önértékelése magas lehet, többnek hiszi magát, mint egy átlagember, nem visszahúzódó, félénk.

Egy könyvben legalábbis ezt olvastam.

Azt nem értem, hogy régebben az iskolai osztályban a legnagyobb menő gyerek, aki tényleg karizmatikus, magas önértékelésű. ( Egyszer magára is írta, hogy Isten, de nem szólták le érte, sőt nevettek, tehát pozitívan értékelték a többiek, mert egy jófej gyerek volt, akit mindenki bír) tehát ő szemmel láthatóan “nagyobb” volt, mint a többi ember. Úgy értem, hogy a társaságban nagyobb szerepe volt, igazán nagyra értékelte magát. Viszont ő roppant kicsiny betűkkel írt. Tehát nem értem ezt az ellentmondást.

Ezt ön mivel tudná magyarázni?…”

Amikor a válaszon gondolkodtam két részre bontottam a kérdést:

• egyrészt a kis betűs – nagybetűs írás és az önértékelés kapcsolatára,
• másrészt konkrétan arra, hogy milyen plusz tulajdonsággal vívhatta ki ezt a „nagymenőséget” a fiú a „roppant kicsiny betűi” ellenére.

Kezdjük az elsővel: a kis betűs – nagybetűs írás és az önértékelés kapcsolat.

Read the rest of this entry »

„Ha ezt megúszom, akkor soha többé…”, „Csak ezen legyek túl, akkor Isten bizony…”- fohászkodunk és fogadkozunk szorult vagy kellemetlen helyzetben, hogy mi mindent fogunk vagy nem fogunk többé megtenni, ha szerencsésen átvészeljük azt. Ugye neked is ismerős?

De valljuk be őszintén: ezek az ígéretek meglehetősen Tiszavirág életűek. Mihelyt kimászunk a pácból, „túléljük” az oly félelmetesnek hitt dolgokat, rendszerint a feledés homályába merülnek.

Ígéretet teszünk önmagunknak – amit nem tartunk meg. Read the rest of this entry »

Az önbizalom olyan, mint a nyuszika sapkája: ha (túl sok) van neki, az a baj, ha nincs neki, az a baj.

Pedig önbizalom nélkül nem megy! Az önbizalom személyiségünk meghatározó, életünk minden területére hatást gyakoroló jellemzője. Hatással van érzelmi életünkre, az emberekhez való hozzáállásunkra, célkitűzéseinkre, döntéseinkre, munkákra, a mindennapi tevékenységünkre és végső soron eredményeinkre is. Ennek vizsgálata ezért is az egyik legfontosabb eleme a grafológiai elemzésnek.

A sikeres élethez kell egy kis önbizalom! No de mennyi? Read the rest of this entry »