Mik azok a dolgok, amelyek útját állják fejlődésednek? Mivel akadályozod önmagad a saját boldogságodban, kiteljesedésedben?
Bizonyára téged is hajt az a belső vágy, hogy megtaláld valós, legmélyebb önmagad, hogy kiteljesedj, és hogy lehetőségeidhez mérten kihozd magadból a legtöbbet.
Az önmegismerés és az önmegvalósítás egy hosszú folyamat amely során számos akadállyal találod magad szembe. Gyakran úgy tűnhet, hogy ezeket az akadályokat a Sors gördíti eléd, ám ami gyakran sokkal inkább megakadályoz az előrehaladásban, az benned van.
10 dolog, ami megnehezíti az önmegvalósítást
Pszichológiai ismereteim alapján és a grafológiai elemzéseim során azt tapasztaltam, hogy önmagunk megélésében, kiteljesedésünkben elsősorban a következő 10 tényező gátol meg.
1. Téves és/vagy hiányos önismeret. Egy felmérés adatai szerint az emberek 74%-a külső visszajelzésekre alapozza az Énképét. Azaz 4-ből 3-an túlnyomórészt “second hand” (másodkézből szerzett) önismerettel rendelkeznek. Vagyis a számunkra fontos és kevésbé fontos személyektől származó sok apró részletekből, elejtett kijelentésekből rakták össze azt a valamit, amit “Én vagyok”-nak gondolnak. Önismeret fejlesztésben sokat segít, ha tudod, milyen a személyiségtípusba tartozol.
2. Önértékelési és önbizalom problémákban mutatkozik meg. Van, akinél az ön-alulértékelés okozza az önbizalomhiányt, vagyis hiányzik a belső hit és erő, ami a változáshoz és a cselekvéshez szükséges; míg másokat a túlzó önértékelés, önigazolás és bizonyítási vágy hajszol állandó cselekvésbe. Ha úgy érzed, rád férne egy ki önbizalom, akkor próbáld ki ez a 10+1 önbizalomnövelő módszert.
3. Önkorlátozó gondolkodásmód, önkorlátozó hiedelmek, életfelfogás. Mindannyiunknak van valamilyen elképzelése arról, hogy hogyan működnek a dolgok az életben – legyen az akár pénz, szerelem, egészség, munka stb. Ezek többségét a családból hoztuk, kisgyerekként tanultuk meg, amikor még nem volt se képességünk, se merszünk megkérdőjelezni azok valóságtartalmát, de most már „felnőttként” a mi felelősségünk megvizsgálni azok működőképességét, hasznosságát.
4. Negatív életprogramok. Ezek ugyancsak a családból, a gyerekkori környezetből belénk ivódott minták. Nagyon erős gátló, visszafogó erejük van.
5. A hozott szokásrendszer. Ezek a családból, a környezetből hozott magatartásformák, viselkedés és reakciókészletek. Például vannak családok, ahol az érzelmek kimutatása (vagy csak egy érzelem, pl.: harag, düh) nem volt megengedett. Emiatt felnőttként az ember akkor is erősnek és sebezhetetlennek mutatkozik, amikor majd megszakad a szíve. Gyakran úgy is lesz, ha a lélek nem talál más módot a felgyülemlett feszültség és fájdalom levezetéséhez.
6. A családból és környezetből örökölt, kapott elvárás rendszer. Minden családban kialakul egy szerep és elvárás rendszer az ott élők között. Ilyen például a „család fekete báránya” vagy „anyuka szeme-fénye”. Bár lehet, hogy egyik sem üdvözítő, sőt olykor fojtogató, mégis ragaszkodunk a szerepünkhöz, mert ez alapján értékeltek, fogadtak el minket anno. Ez a megfelelési kényszer azonban
7. Önmagunkkal és másokkal szembeni őszintétlenséget eredményez, ami elhallgatást, el nem mondást, csúsztatást, hazugságot végső soron tisztességtelen viselkedést eredményez
8. Állandó elvárás rendszerrel élni. Nagyon erős stressz forrást jelent, ha önmagunkat és mindenki mást örökösen egy elképzelt, idealizált képhez hasonlítjuk. „Az ideálok világítótornyok és nem kikötők – irányok és nem célok.” /Ambesser/ A tökéletesség, vagyis a hibamentesség hajszolása állandó elégedetlenség érzetet, frusztrációt és belső szorongást okoz.
9. A jelen pillanat megélésének képtelensége. Sokan a szörnyű múlt sérelmein rágódnak, vagy a meg nem élt élmények után ácsingóznak („mi lett volna, ha…”), mások pedig csak arról ábrándoznak, hogy „mi lesz majd, ha…”, azaz mi mindent fognak megtenni, ha majd sok pénzük lesz, ha majd megházasodnak, ha majd felnőnek a gyerekek, ha majd nyugdíjasok lesznek.
10. Túl aggódó személyiség vagy, ami a kudarckerülő magatartásmódban, a változástól való félelmekben és szorongásban mutatkozik meg. Próbáld ki ezeket az aggodaloműző tippeket!
Neked melyik a legnagyobb kerékkötőd?
Kedves Szilvia !
Igazak a felsoroltak. Nálam az “önmegvalósítás kerékkötői” voltak:
-a hozott szokásrendszer: Emiatt felnőttként az ember akkor is erősnek és sebezhetetlennek mutatkozik, amikor majd megszakad a szíve.
– „család fekete báránya” (elvált szülők gyermekeként)
– Túl aggódó személyiség, kudarckerülő magatartásmód
Hála Istennek, ma már túl léptem ezeket s úgy érzem idősebb koromra megtaláltam az utat.
Örvendek, hogy megtaláltam a honlapot és hálás köszönet a kiváló példákért.
Nagy tisztelettel,
Etel
Tisztelt Szilvia
Mind a 10 pontbol van bennem egy kicsi,es mert mindenbol egy kicsi van jol elvagyok az elet mezejen.Persze nem vagyok tokeletesen boldog ,de ma mar igazat adok azoknak akik azt mondjak hogy a gyermekkor mennyire ranyomja belyeget az elkovetkezendo hosszu utra.Mennyire tudatlan voltam a gyermekeim nevelese teren,Ha sokmindent 20 evesen tudtam volna maskepp alakul az egesz csalad elete.
Most mar dolgozhatnak a lanyaim sajat magukon hogy kijavitsak a hibakat.
De bar nekik volna mas lehetoseguk a gyerekeikkel szemben!!
Mivel visszafel nem forog a kerek,nekem eleg ha megelegszem azzal ami van a lelkembe es ha lehetne meg azt epiteni,csiszolni.Udv KATALIN
Pingback:A gátolt önfejlődés grafológiai jelei | Az írás tükrében
Kedves Szilvia! Egy 18 éves lány vagyok. Olvastam az elfojtásról. Sajnos énis saját magam akadályozom meg a fejlődésben. Kiskorom óta megtanultam nem kimutatni az érzéseimet 🙁 és merni, örülni a jó dolgoknak. Nehezen oldódom társaságban. Önmagam akarok lenni és kitörni ebből,mert úgy érzem több minden van bennem! De egyszerűen nem merem magam adni.Meg szeretném valósítani saját magam!
Azt a részt is olvastam, amiben az volt,hogy az elfojtott érzések, fel-fel tud jönni a tudatalattiból. Hát mintha pont ezt élném meg. Állandóan bevillannak akaratlanszerű nyomasztó képek! Általában egy nyomasztó emlékű helyszínt szimbolizál! Járok pszichiáterhez, hogy megfejtsük mi okozhatja. Rájöttünk már dolgokra teszt alapján, hogy egy elég befelé forduló önbizalomhiányos ember vagyok, aki fél a jódolgoktól, és a rosszaktól egyaránt. Másrészt elfojtom az indulataimat. Szerinted (elnézést, a tegezésért!) ettől alakulhat ez ki? Napi 20x is előfordulnak ezek a bevillanások és már nagyon zavaró. Fáj sokat a fejem. azon a ponton,ahol bevillan az az X esemény vagy kép. Szeretném, ha kaphatnék a levelemre, valami megerősítést, esetleg tanácsot!
A választ előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Dolly
Kedves Dolly!
Az alapján, amit leírtál, úgy látom, hogy nagyon összetett problémával küzdesz, ami gondolati (félelmek a jótól és a rossztól, önbizalomhiány), az érzelmei (félsz kimutatni), és viselkedési (nehezen oldódsz fel társaságban, nem mered önmagadat adni) síkon egyaránt hatással van rád, és valószínű, hogy az egyik generálja a másikat.
Ha valaki „megtanulta”, hogy ne mutassa ki az érzelmeit (vagy csak egy bizonyos érzelmet pl.: dühöt, szomorúságot, haragot, fájdalmat), az inkább ésszel, fegyelmezetten akarja kezelni a helyzeteket, vagyis mentálisan akarja megoldani a dolgot. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne érezné azokat az érzéseket. A gond az, hogy nem tudja, vagy nem meri azonosítani, felismerni ezeket, nem meri bevallani magának, hogy pl.: dühös, mert az az érzés, vagy érzések a tudatalattiban Stop táblába ütköznek, „tilosak”. Éppen ezért „el kell fojtani” azokat. Ami persze egyre nehezebb, és egyre nagyobb belső feszültséget okoz… Feltehetőleg, azért fáj azon a ponton a fejed – ahol az emlékkép bevillan -, mert túl van terhelve az a terület. Minél inkább nem akarsz rá gondolni, annál inkább ott van.
Írtad, hogy ezek nyomasztó emlékű képek, ezért nagyon jónak tartom, hogy pszichiáter segítségét vetted igénybe, mert ő szakszerűen tud segíteni neked ezek feloldásában, felszínre hozásában.
Ezt egy grafológus nem vállalja és nem vállalhatja – hacsak nincs meg hozzá a megfelelő orvosi végzettsége.
Azt hiszem Nekem a 9. pont a gyengém ,pedig nagyon szeretném ha felszabadültan örűlhetnék dolgoknak.
Segítessz?
Szép napot kívánok Szilvia.
Úgy érzem nagyjából tisztában vagyok a problémáimmal,de nem vagyok teljesen biztos benne. Abban pedig,hogy hogyan is kellene orvosolni ezeket egyáltalán nem. A fentebbi felsorolás alapján az alábbi pontokat jelölném meg a problémáim forrása alapjaként : 1,2,6,7,9,10
Mindenesetre elsősorban abban lenne szükségem segítségre,hogy tisztában legyek a gondjaim pontos forrásával és hogy a továbbiakban ezek alapján vehessem igénybe megfelelő emberek segítségét, hogy végre elkezdhessem járni a saját utamat, hogy elkezdhessem az önmegvalósításomat, mert láthatóan egyedül ez nem sikerül.
Szép napot kívánok.
Az önmegvalósítás kerékkötőit már életem során megtapasztal-
tam, de nem mindenesetben tudatosan használtam. Van olyan
elem amire nem is gondoltam, hiszen nem is érvényesek rám.
/pl:önmagunkal és másokkal szenbeni öszintétlenség/Ezt vala-
hogy egészen máskép gondolom. Számomra két fajta ember lé-
zik az őszinte, amelyben kegyes hazúgság természetesen megen-
gedhető a másik a hazúg ember akit úgymond semmibe se veszek.
A negatív életprogram meghatározó volt életemben, sajnos gye-
rekkoromba bőven akadt ilyen élményem.Pusztai kislányként in-
dult az életem 8 éves koromig, utána falusi iskolába jártam,
néhány tanár nem tudta elképzelni,hogy eszem is lehet. Erre a válaszom az volt,hogy jóval többet tudtam osztálytársaim-
nál, amelynek eredményét középiskolában és a főiskolán kamatoztattam. Ezt szorongást nem igazán tudtam legyőzni éle-
tem során.Nyugdíjas vagyok és keresem a lehetőségeket, hogy
még többet tudjak, mert amit tudok az kevés. Köszönöm a le-
hetőséget,hogy a grafológiával foglakozhatok és sok hasznos
tanácsot kaptam eddig is.
További szépnapot kívánok.