Az Önismereti kerék fogalmát Nunally és Wackman vezette be a pszichológiában, és azokat a területeket mutatja be, amelyek az önismeret és a személyiség fejlesztése szempontjából különösen fontosak.
Az önismereti kerék a megismerési és információfeldolgozási folyamat öt területét ábrázolja: az érzetet, az értelmezést, az érzelmeket, a szándékot és a cselekvést. Ezek a területek egymástól elkülöníthetőek, de egymással mégis összefüggnek.
Mit takarnak, és hogyan épülnek egymásra az önismereti kerék területei?
- Érzet – Idetartoznak az érzékszerveik – látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés – útján felfogott információk.
- Értelmezés – Az érzékszervi benyomásokat intellektuálisan feldolgozzuk, átszűrjük a múltbéli tapasztalataink és értelmezéseink rendszerén és valamilyen jelentést tulajdonítunk nekik. Ezáltal valamilyen benyomásunk, következtetésünk vagy feltételezésünk lesz az adott dologról.
- Érzés – Az érzés magába foglalja az érzéki adatokra és a nekik tulajdonított jelentésre adott érzelmi vagy indulati választ. Az érzelmeink a legbelsőbb énünk jellemzője. Tükrözik, a dolgokhoz való szubjektív viszonyunkat, és energiát biztosítanak a cselekedetek megindításához, fenntartásához.
- Szándék – Magába foglalja az adott helyzetben megjelenő vágyainkat, akaratunkat. A szándék még nem cselekvés, sokkal inkább az adott probléma megoldására tett kísérlet, törekvés.
- Cselekvés – Ez már a tényleges viselkedést, a tetteket jelenti. Tetteinkkel, megnyilvánulásainkkal valamilyen hatást gyakorlunk környezetünkre, majd a változásokat érzékszerveinkkel érzékeljük, és a kerék újból indul.
Önismeretünk és információfeldolgozásunk annál teljesebb, minél inkább tisztában vagyunk az öt területtel, és személyiségünk is annál harmonikusabb, minél kiegyenlítettebben működtetjük az öt területet.
De vajon mi történik, ha valamelyik területet túl vagy alul-működtetjük?
Milyen személyiségvonásokat eredményez, ha túl sok vagy túl kevés időt töltünk egy-egy területen?
Érzékelés
Akinél az önismereti kerék érzet küllője a legkisebb, az nem veszi figyelembe a környezete és embertársai igényeit, jelzéseit. Nem akarja megtapasztalni a dolgokat, teljesen bezárul, vagy önző, arrogáns módon viszonyul a környezetéhez, uralni irányítani akarja azt.
Ha valaki túl sokat időzik az érzet területén, és nem tudja kiszűrni az ingereket, az könnyen az érzéki ingerek és élvezetek rabjává válik. Csak a mának él, miközben megélt élményei feldolgozására nem marad ideje, mert újabb és újabb ingerek foglalják le.
Értelmezés
Aki nem szán elég időt a dolgok értelmezésére, tudatosítására, okainak feltárására, az a problémákat megoldásával is bajban lesz, hiszen nem tudja, mi kelt benne rossz érzéseket, min kellene változtatnia.
Ám az sem szerencsés, amikor valaki leragad az értelmezésénél és túlzásba viszi azt, és mindennek a mélyére ás, az okokat kutatja, nyomoz, és mindenhol összefüggést, már-már misztikus erők jelenlétét sejti.
Érzés
Akinél az érzelmi túlműködés vagy érzékenység jellemző, az gyakran indulatosan reagál, minden kis dologra azonnal robban, esetleg a hangulatingadozásainak lesz a rabja, vagy valamilyen tartós érzelem, (szomorúság, harag, kétségbeesés) szenvedély keríti hatalmába, és már nem tud tisztán gondolkodni, cselekedni, hanem viszi magával az érzés.
Amikor viszont az önismereti kerék érzés küllője rövid, vagy hiányzik, akkor az illető kevés időt tölt szán az érzelmeinek, fél az érzésektől, menekül tőlük. Ennek érdekében különféle elhárító mechanizmust alkalmaz, mint pl.: elfojtás, tagadás, bagatellizálás, kivetítés, az érzelmek körülpáncélozása, racionalizálás, szublimálás – van választék bőven. Gyakran hideg, közönös ember benyomását kelti.
Szándék
Akinél a szándék terület szorul háttérbe, az gyakran nincs tisztában a saját vágyaival és céljaival, nincs önálló akarata. Nem a valódi problémát akarja megoldani, hanem másoknak vagy valamilyen társadalmi szokásoknak elvárásnak akar megfelelni. Gyakran hezitál és/vagy másoktól várja a megoldást, megy a nyáj után, vagy ha dönt, akkor azt hasra ütésszerűen teszi („vagy bejön, vagy nem” – alapon), vagy a megszokott megoldásmódokat használja, erőlteti.
Aki viszont leragad a tudatos szándéknál, az imád analizálni, célokat kitűzni, tervezni, szervezni. A gond csak az, hogy gyakran annyira elmerül a lehetőségek és eshetőségek mérlegelésével, a különféle megoldási módok kigondolásával, hogy a cselekvés, a megvalósítás elmarad.
Cselekvés
A cselekvés háttérbe szorulhat a lustaság, a tehetetlenség, a kudarctól való félelem, önbizalomhiány miatt. Sokan azt hiszik, hogy amit nem csinálnak meg, abból nem is lehet baj. Mások vágyják a sikert, de nem tesznek érte elég erőfeszítést.
Akinél viszont túlműködik a cselekvés terület, azok képtelenek lazítani, gyötri őket a cselekvéskényszer és teljesítménykényszer. Maximalista és munkamániás lesz, kapcsolatai leépülnek.
Önismereti munka
A cél tehát az, hogy minden területet arányosan működtessük. Az önismereti munka irányuljon arra, hogy először felismerjük mely területen, mely területen bomlott meg a harmónia, melyiket hanyagoljuk el, és hol esünk túlzásba. Ezt fogadd el, majd kezdj el lassan változtatni. Általában az egyik hiányos terület erősítése a másik túlműködő terület enyhülését idézi elő. Ha tehát hajlamos vagy érzelmileg túlreagálni a dolgokat, akkor nem az érzelmek elfojtására kell törekedned, hanem a megismerésre, az értelmezésre, és az akarat erősítésére kell törekedned.
Neked melyik területen döcög az önismereti kereked? Hol lenne szükséged segítségre?
Kapcsolódó cikkek
Mik az önmegvalósítás kerékkötői?>>
Mire alapozod az önismereted?>>
4 útjelzőtábla az önismereti úton, ami eligazít >>
