A társfüggő személyiség a grafológiában

Természetes dolog, hogy ragaszkodunk párunkhoz, ám ha ez már kóros méreteket ölt, akkor már társfüggőségről beszélünk.

Társfüggőség alatt bizonyos személyekhez való túlzott kötődést értjük, ami megnyilvánulhat a szülő-gyermek viszonyban, a párkapcsolatban és a baráti viszonyban is. Jellemzően női betegség, de férfiakat is érinthet.

A társfüggőségre utaló grafológiai jelek a kézírásban:

• kicsi vagy hiányzó margók, de a jobb margó mindenképp szűk
• az írás zsúfolt, tagolatlan
• az aláírás egy sorban, vagy nagyon közel van a szöveghez
• kicsi, negatív sorközök, összeakadó sorok
• kicsi szótávolság
• kicsi betűtávolság
• ingadozó középzóna magasság és szélesség,
• pici betűk
• ingadozó dőlésszög
• összenyomott oválok (a,o betűk)

Mi jellemzi a társfüggő személyt?

A társfüggő kapcsolatban az egyik fél betegesen alárendeli magát a másik félnek, valamilyen okból túlzottan függ tőle, például anyagi, szexuális vagy érzelmi értelemben.

A társfüggő személy számára a társ egyetértése, szeretete és véleménye a legfontosabb. Mindenáron meg akar felelni társa vélt vagy valós elvárásainak, ezért a saját személyiségét, személyes vágyait és elképzeléseit háttérbe szorítja. Igyekszik minél szorosabbra vonni a kapcsolatot, és gyakran korábbi kapcsolatait, barátságait elhanyagolja, lemond hobbijáról és kedvteléseiről, így élettere fokozatosan és egyre inkább beszűkül.

A társfüggő személy állandóan aggódik. Vagy azért mert úgy érzi, hogy a másik nélkül lehetetlen élni, ezért folyton a miatt szorong, nehogy elhagyja a társa. Gyakori az is, hogy a társfüggő attól fél, hogy a társa életképtelen lenne nélküle, ezért igyekszik nélkülözhetetlenné tenni magát. Az első esetben a kiszolgáltatottság, a másodikban a felelősségérzet olyan erős, ami meghiúsítja a legtöbb szabadulási kísérletet.

A társfüggő személy így hosszú ideig képes bennmaradni egy számára előnytelen,nem ritkán szenvedéssel teli és  megalázó kapcsolatban. A társfüggő személy gyakran van kitéve fizikai vagy szóbeli bántalmazásnak, agresszivitásnak.

Gyakori, hogy a társfüggő személy egy szenvedélybeteg partnert fog ki magának (pl.: alkoholistát, gyógyszer- vagy drogfüggőt, szex vagy munkamániást, szerencsejáték-függőt stb.)

A kívülállók gyakran nem is értik, hogy egy függőségben élő ember miért ragaszkodik egy ilyen beteges viszonyhoz. Ám sok esetben a függőségi kapcsolatra az is jellemző, hogy mindkét partner társfüggő, és kölcsönösen kielégítik, erősítik egymás beteges viselkedését.

Általában a partner unja meg előbb a csimpaszkodást, és hagyja ott társfüggő partnerét. A társfüggő csak akkor lép ki a kapcsolatból, ha talál magának egy olyan személyt, akivel jobban játszhatja a függőségi játszmát. Ha a társfüggőt elhagyták szenved az egyedülléttől, és ahelyett, hogy rendbe tenné érzelmeit, átgondolná a kapcsolat jellegét, és tanulna a hibáiból, inkább gyerekes és segítségre szoruló („Mentsetek meg!”) magatartásával, vagy anyáskodó / hős lovag gondoskodásával („Hadd, segítsek!”) hamar magára vonja a figyelmet, és amilyen gyorsan csak lehet, beleugrik egy új kapcsolatba. És a kör újraindul.

A társfüggőség kialakulásának okai

A pszichológusok szerint a társfüggőség okai a gyermekkorban és a családi környezetben, a nevelésben keresendők.

Ha a szülő „majomszeretettel” veszi körül gyermekét, vagy ha a széltől is óvja, állandóan segíteni akar, vagy ha mindenbe beleszól, folyton irányít, az igencsak megnehezíti a gyermek önállóságának a kialakulását és később a természetes leválást is.

Társfüggésre hajlamosít az is, ha a gyermek kiskorában negatív tapasztalatokat szerzett a közelséggel, intimitással kapcsolatban. Ha pl.: nem kapott elég szeretetet, törődést, ha nem érintették meg, ha alkoholista volt a családban, ha a gyermeket verték vagy szexuálisan bántalmazták, akkor a gyermek fél az intimitástól, illetve ambivalens módon éli meg azt (szereti és gyűlöli a bántalmazót). Felnőttként szeretetéhségben szenvednek, vágyják ugyan másik közelségét, de mégsem tudnak feloldódni, gyakran agresszívek, cinikusak és lekezelőek. Viselkedésükkel a partnert – illetve tudat alatt a bántalmazó szülőt – büntetik.

Hogyan kezelhető a társfüggőség?

A társfüggőség gyógyítható. Az első lépés, hogy az illető felismerje és elfogadja a tényt, hogy ő társfüggő. Majd belső elhatározással, önismeret- és a személyiségfejlesztéssel, illetve külső segítség igénybe vételével (pl.: önismereti csoport, pszichoterápiák, megfelelő szakember stb.) meg kell tanulnia felelősséget vállalnia önmagáért és a kapcsolataiért.

Érdekel a grafológia és az önismeret?  Akkor iratkozz fel a hírlevére és ingyenes Mini grafológia tanfolyamra >>