„Soha többé iskola! Soha többet tanulás!” – szoktuk mondani egy nagyobb záróvizsga (érettségi, diploma, nyelvvizsga) után. A tanulás fogalma a legtöbbünk számára szorosan összekapcsolódik az iskolával. Talán benned is élt a remény – ami elviselhetőbbé tette a feleltetések, dolgozatok okozta stresszt – hogy ha kijártuk a szükséges osztályokat, iskolákat, akkor végre minden gondunk megoldódik, mindent tudni fogunk.

Ám amint kiléptünk a nagybetűs ÉLETBE, csak hamar rájövünk, hogy a tanulás nem korlátozódott a gyermek- és ifjúkorra, az iskolás évekre. Sőt! A java csak ezután jön…

A tanulás egész életen át tartó folyamat

Felnőttként is szakadatlanul tanulunk, fejlődünk (vagy legalábbis tanít az Élet!). Míg az iskolai tanulásnál elsősorban a tudás megszerzésén volt a hangsúly, addig a mindennapi életben és a szabadidős tevékenységek terén a készségek elsajátítása a tananyag.

A munkánk, az emberi kapcsolataink által, a környezettel szembesülve állandó-an új tapasztalatokra, ismeretekre teszünk szert önmagunkról és a világról. Csiszolódik, fejlődik önismeretünk, emberismeretünk, képességeink, gondolkodásunk, érzelmi világunk, akaratunk, személyes hatékonyságunk, kapcsolatkészségünk stb. Ám nemcsak a tananyag, a tanulás módjai is változik.

Vannak dolgok, amelyeket nehezebben tanulunk meg (ezeket ezoterikus körökben életfeladatként, sorsfeladatként emlegetik), és vannak olyanok, amelyeket olyan könnyen és hamar elsajátítunk, hogy szinte észre sem veszünk.

A tanulás több úton-módon történhet

Felnőttként a bennünk lévő tudatosság mértékétől függően tanulhatunk:

  • a következményekből – amikor teszel valamit és vagy jól sül el, vagy nem. Ilyenkor a sikerélmény, de többnyire a kudarc a tanító, mivel az utóbbira érzékenyebbek vagyunk. Pl.: Ha a mosógépből kivéve a tiszta ruhákat azt látod, hogy mind tele van apró fehér papír zsebkendő darabkákkal, akkor megtanulod, hogy mosás előtt mindig zsebeld ki a nadrágokat.
  • megfigyelés révén vagy mások tapasztalatából – amikor tudatosítod magadban, hogy mások cselekedeteit és azok következményeit. „Más kárán tanul az okos.”- Vagyis látod, hogy a barátnődnek mekkora bosszúságot, gondot okozott, amikor a fekete kordbársonynadrágját kimosta a zsebben felejtett papír zsebkendővel.
  • belátás és megértés útján – amikor az eddigi tapasztalataid és ismereteid alapján felfedezed az összefüggéseket , és tudatosan cselekszel (tehát akkor is kiüríted a zsebeket, ha nagyon sietsz).

Nálad melyik tanulási forma a leggyakoribb és/vagy a leghatékonyabb?

Az élet iskolapadjában
Cimke:     

Egy gondolat a “Az élet iskolapadjában” -hoz

  • 2009. szeptember 09. szerda at 04:22
    Permalink

    Drága Szilvia !
    Mint minden cselekedethez motovációra van szükség. Azért tanulok, mert … , a sportolónak is vannak motivációi – anyagiak,teljesítmény, mozgásigény, önmegvalósítás stb.és hajtóerő a sikerélmény. Edzés és tanulás is egyben a kudarc is. A tanulás tulakdonképpen mindennnek az alapja akár a saját hibádból, vagy mások hibájábó tanulsz.Szerintem ha a célt, a motivációt ismered akkor minden könnyebben megy – a munka, a sportolás, a tanulás….
    Nagyon szeretem a példákat, az eszmefuttatásokat amiket ír Szilvia. Külön élmény olvasni, elgondolkodni rajtuk. Bevallom mindig lesem – na, vajon mit és miről írt ma Szilvia?
    szeretettel Etel

  • 2009. szeptember 09. szerda at 08:58
    Permalink

    Kedves Etel!
    Köszönöm a kedves, dicsérő sorokat 🙂
    A belső cél és vágy – mint hajtóerő – valóban nagy teljesítményekre ösztönöz. Ha élvezettel és örömmel csinálja az ember, amit csinál, akkor még a legnehezebb edzés vagy munkanap sem olyan fárasztó, mivel azt érezzük, hogy ma is megtettük a magunkét, és közelebb kerültünk a célunkhoz.
    Már többször emlitette a sportot a hozzászólásaiban. Sportol valait?
    Szép napot!
    Szilvia

  • Pingback:Mi van, ha nem sikerül? | Az írás tükrében

  • 2010. szeptember 26. vasárnap at 22:26
    Permalink

  • 2010. szeptember 26. vasárnap at 23:50
    Permalink

    Szia Szílvi!

    Igazad van a korai siker is tanít valamit.

    Azonban nem eleget.Én igazán élvezem a munkámat.Belsö hangom azt mondja. Ez mesés,de lehetne jobban is.Mivel fő állásban dolgozom,alig marad el nap gyakorlás nélkúl.Igaz idönként azt mondják ennyi elég,de amit élvezettel csinálunk azt nem szeretnénk abba hagyni

    Szeretnék jobban csinálni dolgokat.

    Hogyan lehetne meg figyelés álltal is tapasztalatot szerezni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .