Az önismereti utazás fontos állomása a bennünk élő gyermek megismerése és a vele való szeretetteljes kapcsolat kialakítása.

Mindenkiben él egy belső gyermek

Teremts kapcsolatot belső gyermekeddelA belső gyermek személyiségünk azon része, aki magában hordja és őrzi gyermeki ártatlanságunkat, érzékenységünket, önfeledt játékosságunkat, kreativitásunkat és a világra való rácsodálkozás képességét. A belső gyermekünk soha nem nő fel, egész életünk során velünk marad.
Ő áll legközelebb lelkünk lényegéhez, bölcs magjához, ő aki még tudja, hogy miért jöttünk, és ő motiválja életünket.

Van, aki felnőttként is érzi magában a belső gyermeket, ám a legtöbben sajnos elfeledkeztünk róla, eltemettük magunkba.

Miért és hogyan nyomtuk el magunkban a belső gyermeket?

Egy kisgyermek számára a világ tele van veszéllyel, ezért gyermekkorunkban számos védekezési- és túlélési mechanizmust, viselkedési formát fejlesztettünk ki, amelyekkel megvédhettük magunkat és kielégíthettük szükségleteinket. Ezekből a jól bevált viselkedési technikákból és szerepekből formálódott meg mai személyiségünk.

Minél több én-védelmi mechanizmus kövült ránk, annál rugalmatlanabbak vagyunk.

Sokan azért nincsenek kibékülve belső gyermekükkel, azért nyomják el magukban, mert félnek, ha szabadon engednék őt magukban, akkor kicsúszna a kezükből az irányítás, vagy sebezhetővé válnak.

Az én-védelmi mechanizmusok segítettek ugyan a túlélésben és az érzelmi, lelki sérülések elkerülésében, de távol is tartanak az Élettől, a Változástól, és elvágták a legmélyebb emberi szükségleteinkhez, vágyainkhoz, érzelmeinkhez vezető utat.

A kis szabotőr

Belső gyermekünknek szeretetre, biztonságra, megfelelő érzelmi háttérre, társakra, az önkifejezés szabadságára, és az élet élvezetére van szüksége.

Felnőttként rosszul gondoskodunk magunkról és belső gyermekünkről, gyakran olyan vágyakat kergetünk, olyan igényeket és célokat akarunk elérni, amelyek talán nincsenek is összhangban valós lényünkkel.
A belső gyermek azonban tudja, hogy az ő szükségletei nem egyeznek a mi törekvéseinkkel, ezért különféle módon megakadályozza, hogy azt tegyünk, amit szerintünk kell.

Nagyon fontos tehát, hogy újra felfedezzük, és kapcsolatba kerüljünk belső gyermekünkkel, megismerjük a szükségleteit és tudatosan törődjünk vele.

Teremts kapcsolatot belső gyermekeddel!

Több módon is előhívhatod a belső gyermekedet, pl.:

  • Játékkal, tánccal, énekléssel, rajzolgatás vagy festés közben.
  • természetben való séta alkalmával
  • Állatok közelében
  • önfeledten játszó gyermekek között
  • gondolkodj el azon, mi az, amit gyermekkorodban nagyon élveztél és már régóta nem csináltad, vagy mi volt az, amit nagyon szerettél volna, de nem volt rá lehetőséged, vagy nem engedtek meg
  • meditáció közben

Amikor először próbálsz kapcsoltba lépni vele, fontos, hogy megfelelő és biztonságos környezetet, feltételeket teremts a számára.

Előfordulhat, hogy nem sikerül mindjárt elsőre kapcsolatba lépni vele. Lehet, hogy nem a számára megfelelő módot választottad, vagy még nem bízik meg benned – légy türelmes és próbálkozz újra, vagy másképp.

Lehetséges az is, hogy első alkalommal egy lázadó, dühös, sértődött, vagy szomorú, félénk, esetleg nyugtalan, ideges teremtéssel találod szembe magad. Talán azért reagál így, mert bizalmatlan, sok sebet kapott, vagy úgy érzi elhanyagoltad, nem törődtél vele. Ilyenkor fogadd el, és tartsd tiszteletben az érzéseit. Próbáld megérteni őt és szeresd!

Tudasd vele, hogy szeretnél gondoskodni róla, és kérdezd meg, hogy mire van szüksége, mit szeretne csinálni.


Teremts kapcsolatot belső gyermekeddel

Egy gondolat a “Teremts kapcsolatot belső gyermekeddel” -hoz

  • 2010. május 31. hétfő at 15:51
    Permalink

    Kedves Szilvia!
    Örömmel olvastam a bennünk lakozó belső gyermekről szóló blogodat.Mint minden más írásod,ez is egészen a szívemig hatolt,hiszen én az az ember vagyok, aki teljesen tudatában van annak, valójában mi is az a belső gyermek.Az évek telnek-múlnak, lassan megváltozik a világ körülöttem, felnőnek a gyermekeim, szarkalábak jelennek meg a szemem sarkában, de belülről ugyanaz az álmélkodó, lelkesedő, impulzív gyermek maradtam, aki hajdanán voltam.Egyeseknek talán mérhetetlen naivitásnak tűnik az optimizmusom, az idealizmusom és az ,hogy újra, meg újra rácsodálkozom a dolgokra, hogy képtelen vagyok romlottságot feltételezni az emberekről, de mivel lennék boldogabb, ha megadnám magam a kor szellemének, és csatlakoznék a másokat kíméletlenül elgázoló törtetők, a számító bestiák, vagy rosszindulatú pletykálkodók népes táborához? Csalódások így is, úgy is érnek bennünket,nem minden történik a kedvünk szerint.
    Miért ne tennénk túl magunkat sérelmeinken gyermeki módon, könnyeinken át mosolyogva?

  • 2010. június 01. kedd at 13:32
    Permalink

    Kornéliának igaza van, sok dologban egyetértek. Nem állok be a sorba… Én igyekszem nem sírni. Annyi szép és jó dolog van az életben, nem rágódom azon, hogy ki miért akart megbántani.

  • 2010. július 01. csütörtök at 17:48
    Permalink

    Kedves Szilvia! Nagyon örülök a belső gyermekről szóló blognak, a többi mellet ezt is szívesen, érdeklődve olvasom.
    Az előttem íróknak sokban igazuk van, egyetértek abban, hogy ” inkább vagyok néha-néha csalódott, mint egy életen át gyanakvó”. Nem veszett el bennem a gondatlan gyerek, ha igazán nagy baj volt életemben mindig tudtam hozzá visszatérni, szépen csöndben, magamban.Persze a felmerült problémákat már felnőttként kellett megoldani,de a pihent , letisztult gondolkodás mindig jó tanácsadó volt. Sok köszönet érte Nagymamámnak, aki egész gyerekkoromat meghatározó drága élményeket nyújtott, nevelésével gondoskodásával.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .