Meghallod a belső hangod?

Nemrég olvastam egy érdekes Cherokee indián tanítást:

“Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra…
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyültek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.- Úgy sem sikerül nekik! – mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.

– Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
-A békák nem is tudnak falat mászni! – nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.

Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.

– Le fog esni! – morogta a farkas, de nem így történt.

A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.

– Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdezte a róka.
– Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka.
– Gyakoroltál? – szegezte neki a kérdést a farkas.

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.”

Úgy tűnik, hogy mostanság leginkább csak a külső zajt halljuk meg. Hatalmas információdömping zúdul ránk minden nap a különböző médiákon keresztül, ami igencsak leterheli érzékszerveinket, szemünket, fülünket, és persze az elmét is, ami megpróbál valamilyen módon szelektálni, válogatni a fontos és lényegtelen között.

A külső hang egy idő után fontosabbá válik, mint a belső hangunk. Nem csak azért, mert a belső hang meghallására már sem időnk, sem energiánk nem marad, és mert a fülünk is eltompult a ricsajtól, hanem azért is, mert a külső hang van annyira sürgető, elbizonytalanító és elégedetlenséget sugalló, amitől megijed az ember (lánya), és úgy érzi, hogy kénytelen odafigyelni, és arra hallgatni.

Mert „Mi az, hogy nincs 2 diplomád?!”, „Mi az, hogy elmúltál 30 és még nincs gyereked?!”, Mi az, hogy elmúltál negyven és még nincs saját (hitelmentes) kocsid, saját (hitelmenetes) lakásod, karriered?!”, „Mi az, hogy nem megy rád a 38-as ruha?!”

A külső hang az adott társadalmi és kulturális közeg szabályait, elvárásait szajkózza, ami mindenkin számon kérhető. És ha ezeket nem teljesíti, vagy nem felel meg, akkor az illető nem trendi… lemarad… lesajnálják… leírják.

Ha a külső hangokra adsz, talán sikerül megfelelned az adott kor, kultúra, társadalom és eszménykép elvárásainak. De még nem biztos, hogy valóban boldog leszel, és valóban a helyedre kerülsz, és – ahogyan mondani szokták – valóban a sorsodat éled.

A tanmesében szereplő béka nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: ”Csak előre, feljebb!” Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.

Halld meg önmagad!

Ha nem is válsz teljesen süketté a külső hangokra, de nem árt mértéket szabnod annak, hogy mit és mennyit fogadsz be belőle, és érdemes többször és tudatosabban odafigyelned a saját, őszinte belső hangodra.

A belső hang meghallása lehet, hogy nem megy rögtön. Idő és türelem kell ahhoz, hogy újra „hozzászokjon a füled”, ráhangolódj.

A belső hangot jobban meghallhatod a csendes, nyugodt környezetben, vagy kint a természetben.

Fokozatosan belül is el kell csendesedned. Ebben segítségedre lehetnek a különböző relaxációs, lazító technikák, légző gyakorlatok, mozgásformák (jóga, tai chi), de egyes illóolajok is. Én nagyon szeretem a gyertyafény melletti befelé figyelést. Célszerű több módszert is kipróbálnod ahhoz, hogy melyik számodra a legmegfelelőbb.

Egyéntől függő az is, hogy kinek mikor, a nap mely időszakában képes leginkább önmagára hangolódni, és hogy ehhez mennyi időre van szüksége.