Van-e értelme a típusba sorolásnak? Mennyire és meddig segítik a tipológiák az önismeret fejlődését?
Emlékszem, amikor 12-14 éves voltam az összes önismereti tesztet kitöltöttem, amit csak találtam. A könyvektől kezdve a tini lapokban találhatókig – mindet. Tudtam milyen alkati, vérmérsékleti, érzelmi típusba tartozom, hogy mi a horoszkópom a különböző népek asztrológiájában. Kerestem önmagamat, hogy „ki vagyok én?”. Az önismereti utam kezdetén sokat segítettek a személyiség tipológiák, aztán egyre kevesebbet adtak, valami hiányzott…
A személyiségtipológiák eredete
Az ember mindig is vágyott arra, hogy önmagát és másokat is megismerje, kiismerje. Ez azonban nem volt könnyű vállalkozás, hiszen számtalan emberi tulajdonság létezik, és ezeknek a tulajdonságoknak végtelen számú kombinációja lehetséges.
Az ember, hogy a tulajdonságok bonyolult rendszerében könnyebben eligazodjon és fogózkodókra leljen, különböző megfigyelések alapján tipológiákat alkotott.
A típusba sorolás rendezőelve sokféle lehet. A legkorábbi tipológiák a fizikai vagy alkati sajátosságokra (pl. vérmérséklet) épültek, majd a biológiai és pszichológia ismeretek folyamatos bővülésével megszülettek az érzékelési, átélési, tapasztalási, értékbecslési, világnézeti tipológiák is.
A személyiségtipológiák ereje
Minden tipológia olyan alkati vagy viselkedésbeli jellemzőket próbál megadni, amely alapján lehetségessé válik további sajátosságok kikövetkeztetése és a különböző helyzetekben várható viselkedés előrejelzése is.
A különböző tipológiák megismerése és önmagunk besorolása a megfelelő típusba fejleszti az önismeret, és segít, hogy jobban megértsük és elfogadjuk önmagunkat. Az adott típus ismeretében sejthető lesz, hogy hogyan és miért cselekszünk úgy, ahogy cselekszünk.
Bár a tipizálás segíthet eligazodni az emberi személyiségek változatosságában, mégsem képes megragadni a személyiségünk egyedi lényegét, ezért érdemes megfelelő távolságtartással és inkább játékos könnyedséggel alkalmazni ezeket.
Egy-egy tipológián belül a típusok száma mindig csekély, mivel az alkati, érzelmi, lelki, gondolkodásbeli illetve a szellemi sajátosságoknak csak néhány, de igen általános jegyét veszik figyelembe. A körülírt típus mindig „elmarad” az egyedi személyiség sokszínűségétől, általában a szélsőséges, a végletes jellemzőket tömöríti.
A személyiségtipológiák szorítása
A tipizálás, típusokban való gondolkodás hajlamossá tehet arra, hogy beskatulyázzuk önmagunkat, és másokat, holott
- a valóságban nagyon ritka a tiszta típus – a leggyakrabban kevert típusokkal találkozhatunk.
- másrészt pedig az emberi személyiség a tapasztalatai révén folyamatosan fejlődik, formálódik, így egyes tipológiák csak bizonyos ideig illenek ránk.
Minél tudatosabbá válunk, annál inkább azt tapasztaljuk, hogy egy-egy személyiségtípus leírás egyre kevésbé illik ránk. Valamit hiányolunk, úgy érezzük ez így nem teljes.
És az általános, a közös vonások után egyre inkább a különbözőséget, egyedi vonásokat keressük önmagunkban. Azt az egyedi, lényegi valamit, ami csak ránk jellemző, senki másra. Amiben megragadhatjuk egyedülállóságunkat, különlegességünket és megismételhetetlenségünket.
Grafológusként én is ezt keresem a kézírásokban is.
Kedves Szilvi !
Hogy öszinte legyek én nem sokat értek a grafológiához.Most amiket olvasok és Szilvi amiket ir evvel bővült a tudásom.Különben nagyon érdekes lehet egy-egy kézirást megfejteni.Az a szerény véleményem,hogy egy emberi lényt tökéletesen nem lehet besorolni sehová.Egy emberben rengeteg féle/pl.:alkati,viselkedési,érzelmi stb./tényezök léteznek.Ehhez még hozzájőn a folytonos változás is.Én ugy gondolom,ha ma leirok valamit,és holnap megint leirom,
nem biztos,hogy ugyan azt a jellemzést kapom.Tegyük fel egy csodálatos megvilágosodáson mentem át.Én magamat sem ismerem 1OO %-ban.Ezek az ismeretek ugy gondolom arra nagyon sok segitséget adnak,hogy el tudjunk indulni spirituális utunkon.Most pillanatnyilag ezt gondolom,de lehet hogy holnap már megint valami befolyásolja a véleményemet. Szeretettel üdvözlöm Erzsi
Kedves Szilvia!
Nagyon örülök, hogy ráleltem erre a cikkre. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nincs teljesen tiszta típus.
Épp egy kiselőadást kell tartanom az önismeretről, és az ön írása nagy ihletet adott nekem, hogy amikor a saját véleményemet kifejtsem mit is írjak le benne pontosan.
A grafológiát szakágat nagy tiszteletben tartom és jómagam is megszeretném tanulni. Ezenbelül is a gyerek grafológiát, mert az számomra érdekesebb. Ha pedig valami gondot észlelünk ott még könnyebben segíthetünk, mint egy felnőttnél.
Üdvözlettel Renáta!