Az ember önmagával és környezetével kapcsolatos igényességét, rendtartó és rendszerető képességét a grafológiában az írás térbeli elosztása, rendezettsége, áttekinthetősége és tagoltsága jelzi.

A rendetlenségre való hajlam több formában és életterületen nyilvánul meg, és sok esetben tanult viselkedés eredménye, amennyiben a családban ez volt a jellemző. Ám gyakoribb, hogy a rendetlenség a személyiség kiegyensúlyozatlanságából ered, ami mögött gyakran érzelmi problémák, önismereti és önértékelési zavarok, gondolati kuszaságok, önismereti hiányosságok állnak.

A kézírásban több grafológiai jelben is megmutatkozik a rendetlenségre való hajlam. Az egyes grafológiai jelek mélyebb vizsgálata azt is elárulják, hogy mivel kapcsolatban rendetlen az illető, hol sérült a harmónia.

Mitől és miben lehet rendetlen az írás?

A rendetlenség grafológiai jelei

Tagolatlanság: A szűk sor és sortávolságok, a zsúfolt íráskép a „szűk látkörnek”, a tisztánlátás hiányának a grafológiai jellemzője. Aki így ír, annak nincs rálátása a dolgokra és az eseményekre, így a megértés is csak egyes részletekig terjed. Nem lát tisztán, olyan, mintha ködben haladna, nehezen tájékozódik, emiatt állandó belső bizonytalanságérzés lesz rajta úrrá, ami kapkodást, türelmetlenséget eredményez. Emellett a tagolatlanság a „túl sok holmi – túl szűk helyen” szindrómára is utal. A felhalmozó, semmit ki nem dobó, elengedni képtelen ember magatartását jelzi, aki önbizalomhiánya és önállótlansága miatt a tárgyakba és kapcsolatokba kapaszkodik.

Olvashatatlanság: A felelősséghárítás, az egyértelműség hiányának a grafológiai jele. Ez fakadhat félelemből, önkifejezési problémákból, kapkodásból, türelmetlenségből. Rendszerint nézeteltéréshez, vitákhoz vezet, és kapcsolati konfliktusokat eredményez.

Elnagyolt, elhanyagolt, odavetett írás: önmagával és másokkal szemben is igénytelenség, és tiszteletlenség grafológiai jele, illetve megmutatkozik benne az „éljük túl a feladat”, „ússzuk meg valahogy a dolgot”, „legyünk már túl rajta” hozzáállás. A rendetlenség ápolatlanságban, rendszertelen étkezésben is megnyilvánulhat, ami jól mutatja, hogy az ember nem szereti, nem tiszteli önmagát, nem gondoskodik magáról. Ez egyáltalán nem építi az önbecsülést.

Aránytalanság: Ha egy íráselem vagy betűelem méretében vagy formájában túlzó, kirí az írásból, az arra utal, hogy az írónak rosszul működik az arányérzéke, ítélőképessége. Túlérzékenysége vagy sértődékenye miatt hajlamos eltúlozni, felnagyítani bizonyos apróságokat, egyoldalúan és szubjektív módon szemlélni a dolgokat.

Mázoltság, pacás írás: Ha az ember nem alakítja ki és nem húzza meg a határait, nincsenek körvonalazott elképzelései, céljai, akkor könnyen elmerül az információk és az érzéki benyomások áradatában. Nem tud nemet mondani másoknak, vagy parancsolni önmagának és vágyainak.

Javítás satírozással: Mindenki követ el hibákat, amit ki lehet javítani. Írásban ez a legegyszerűbben egy vonal áthúzásával történik. A satírozás, átfirkálás, átírás, sokkal több energiát igényel, több indulatot takar, és igencsak rontja az összképet. E grafológiai jel a restelkedő, önmagának nehezen megbocsátó vagy a hibákat takargatni, rejtegetni akaró magatartásra utal. Az ilyen ember nehezen ismeri be, ha valamihez nem ért, vagy tévedett, és ahelyett hogy szakemberhez fordulna, házilag próbálja megjavítani a dolgokat (bútor, műszaki cikk), amivel gyakran sokkal nagyobb kárt okoz.

Túlbonyolított, túldíszített formák, tekergőző kacsok arra utalnak, hogy a forma sokkal fontosabb, mint a tartalom, emiatt az ember könnyen elvész a részletekben. Az így író személy sokszor mindent apróságot megvesz, mert „olyan jól nézett ki”. Ám a sok szép, de különböző stílusú tárgy nem biztos, hogy passzol, sőt egymás mellett ízléstelennek hat. Viselkedése mesterkélt, finomkodó, nem meri önmagát adni, vagy többnek akar mutatkozni, mint ami.

Rapszodikus margókezelés: Itt a rendetlenség a tervezési, szervezési és időkezelési problémákból fakad. Mielőtt belevágunk valamibe, kell, hogy legyen elképzelésünk arról, hogy mit, hogyan, mikor szeretnénk elérni. Ez alapján tudjuk, hogyan osszuk be időnket, energiánkat, anyagi lehetőségeinket.

Hullámos, ingadozó sorok: szétszórtságra utaló grafológiai jel. Ha terveinkhez nem vagyunk következetesek, ha folyton erre-arra elkalandozunk, akkor minduntalan korrigálni kell terveinken, és sokkal később, nagyobb energiafektetéssel, hosszabb úton érjük el, amit akarunk.

Ritmustalan írás: A meglendülő-megtorpanó, töredezett, szakadozott írás gátolt előrehaladásra, energiaproblémákra utal. Az „egyet előre, kettőt hátra” bizonytalankodás.

Érdekel a grafológia és az önismeret? Akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és ingyenes Mini grafológia tanfolyamot kapsz ajándékba! >>

 

 

 

Mitől és miben lehet rendetlen az írás?
Cimke:                     

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .