„Felteszi az i-re a pontot” – a mondás az elvégzett munka befejezésére utal.
A grafológiában azonban az sem mindegy, hogy milyen ez a pont?!
Amikor kézzel írunk, az írásfolyamatot megszakítva, menetközben tesszük ki a pontot az i-re (és a j-re), de a pontékezet így is a kontroll, az önkontroll, a figyelemkoncentráció képességére utaló grafológiai jel. Következtetni lehet belőle a szellemi életre, a precizitásra is.
Ha hiányzik a pont az i-ről, az figyelmetlenséget, feledékenységet jelez. Ha szétszórtságra illetve a kapkodásra való hajlam jellemvonás, akkor a munkában rendszerint pontatlanul teljesít az illető, míg ha csak a pillanatnyi stressz és túlterheltség eredménye, akkor a pihenéssel orvosolható.
A gyenge nyomatékú, halvány pontok finom lelkű, érzékeny emberre utalnak, ugyanakkor, ha korábban nem ez volt a jellemző az írásban, figyelmeztető, megelőző jelei lehetnek az energiahiánynak és annak, amikor már nem tudatosan, hanem rutinból, formális módon történik az (ön)ellenőrzés.
Az önellenőrzésben és a dolgok, tárgyak, emberek ellenőrzésében a másik végletet a nyomatékos, vastag, erős pontok jelzik. Aki ilyen pontokat használ, az gyakran ott is ellenőrzően avatkozik be, ahol nem kellene, így saját viselkedésében és kapcsolataiban is „megöli” a spontaneitást. Gyakran makacs, akaratos, rugalmatlan ember, aki akár agresszív megnyilvánulásokra is hajlamos lehet. Saját szellemi meggyőződéseiben rendületlenül hisz, határozottan hangsúlyozza azokat és nem ritkán másra is rá akarja kényszeríteni. Előítéletes lehet.
A kör vagy buborék formájú pontok a kamaszírások sajátos grafológia jelei, de felnőtteknél is megjelenik. A kör ékezet szellemi játékosságot, könnyedséget, ötletességet jelez. Azt, hogy ezek szétpukkadó fantázia-buborékok, egy helyben toporgó gondolatáramlások vagy megvalósuló ötletek lesznek-e, az írás többi jele fogja elárulni. Felnőtt írásban a többi írásjeltől függően kreativitást erősítő jelként is megjelenhet, de utalhat infantilizmusra is.
A kör alakú ékezetet a grafológiában hazugságjelként is tartják számon, mivel térölelő zárt formájával olyan szellemi élményekre, többlettudásra utal, amit az író bizalmatlanságból vagy titkolózásból nem akar megosztani mással.
Egy másik gyakori megjelenési formája az pontékezetnek, a vesszővé váló pont, ami a gyors írás eredményeként jön létre. A magyartanárok számára azonban igazi „mumus”, dilemma, mert „ha akarom, helyesírási hiba, amiért pontlevonás jár, de ha akarom sietett, kapkodott a szegény gyerek…”. Emlékszem, érettségi előtt hányszor felhívta a figyelmünket a mi magyartanárnőnk is arra, hogy „akármennyire sietsz, szépen rakd ki a pontot az i-re, mert nem fogok totózni rajta”.
Grafológiai szempontból a vesszővé alakult pont ékezet gyors gondolkodásra, lendületességre, impulzivitásra, a tevékenység örömére utal, míg durva írásban a nem alkalmazkodás jele.
én utóbbiként írom az i-re a pontot, s valóban, hányszor, de hányszor vont le érte pontot,… harcoltunk, s nekem kellett engedni:)
Pingback:Miről árulkodnak az egyes mondatvégi írásjelek a grafológiában? | Az írás tükrében
Hát ismét megtaláltam ezt a bejegyzésedet Szilvi:)
és érdekes megfigyeléseim lettek:)
kiderült:) hogy mégis kiírom azt a fránya pontot. Legalábbis épp most találtam ilyen írásomat is. (elgondolkodtam…..)
Megszeretném kérdezni, hogy mit jelent az az írásban ha valaki csak az i pontját teszi ki és a törzsét nem húzza meg?
még annyit, hogy mit jelent, ha úgy írom az rövid i pontját, hogy majdnem olyan mint egy vessző és az ó betűnél a vessző sokszor olyan mint egy pont.
A vesszővé alakult pont ékezet a grafológiában gyors gondolkodásra és munkatempóra, lendületre, impulzivitásra utal.
Ha a vessző ékezet nagyon rövid (szinte csak pont), az rövid ideig tartó koncentrációt, figyelmetlenséget, kapkodást jelez, hasonlóan ahhoz, ha csak az i pontját írod le, de a betű törzse elsatnyul.
köszönöm a választ 🙂