Nyomtatott betűs és kötetlen? Iskolás gyöngybetűs? Túldíszített cikornyás? Simulékony kígyózó vagy rideg szögletes? Vajon ezek a sablonírások szakmai ártalom eredményei vagy csak egy felvett maszk?
A grafológus még az íráselemzés előtt elkér pár személyes adatot az ügyféltől. Tudni szeretné például, hogy mi a foglalkozása.
Vannak ugyanis olyan foglalkozások, amelyek a kézírásra is rányomják bélyegüket. Ilyenkor egyes grafológiai jellemzőkkel óvatosabban kell bánni az elemzésnél és az értelmezésénél, hiszen lehet, hogy csak „szakmai ártalomként” tűntek fel az írásban, és nem biztos, hogy személyiségvonást is takarnak.
Hogyan jelenik meg a foglalkozás a kézírásban?
A tanítóknál és a műszaki területen dolgozó embereknél a munka során használt írásmód gyakran a mindennapokban is általánossá válik. Emiatt egy tanító néni, akkor is a szép, iskolás, kerek betűkkel és olvashatóan ír, ha éppen csak a hétvégi bevásárló listáját jegyzetelgeti.
Vagy a mérnök, aki akkor is a jellegzetes műszaki írást – a kötetlen, nyomtatott, kockás, és jobbra dőlt betűket – használja, amikor szerelmeslevelet ír.
Más foglalkozásoknál a munka által megkövetelt sajátos gondolkozásmód, a tevékenységre jellemző élménykör és aktivitási szint jelennek meg az írásokban hasonló módon.
Az informatikusok kusza sorú, rendezetlen írása az elvont gondolkodást és a munkán kívül jellemző szétszórtságot tükrözik vissza.
Az elméleti tudós és kutató fegyelmezett és kontrollált írása, tagolt elrendezése, egyenes sorai, tiszta vonalai és az egyszerűsített, kicsi betűméret a gondolataiba mélyedő, a cselekvést háttérbe szorító, introvertált embert tükröz.
Az orvosok írása hasonlíthat a „tudós íráshoz”, de náluk a hivatással járó nyugtalan életmód a fokozott írássebességben jelenik meg, amitől olvashatatlanná válik az írásuk.
A kreatív művészlelkek írása a könnyed, ívelt, de szabálytalan vonalvezetésből, méretingadozásból, a stilizált vagy díszített, de mindenképp eredeti formákból, az írásban megjelenő képi szimbólumokból (szív, virág stb.) és ötletes betűkapcsolásokból ismerhető fel. Mindez produktív képzelettel, fejlett fantáziával és intuícióval rendelkező, különleges megoldásokat kedvelő, nagy szabadságigényű és érzékeny embert takar.
A tipikus könyvelő írás lassú, rendezett és szabályos, kontrollált, konvencionális, sablont követő, pontos, precíz ékezettekkel. Szakmai ártalomként gyakran számmá váló betűalakokkal is találkozhatunk.
A katonás írás gyors és dinamikus, de merev. Inkább ütemes, mint ritmusos, a vonalak egyenesek, szögesek, a nyomaték erős.
Ezzel szemben a született diplomaták írása finom és rugalmas, kötésmódja fonalas vagy kettős ívelésű, enyhén jobbra dőlt, elegáns formák.
Ezek, a gyakran együtt megjelenő írásjegyek segítenek besorolni az illetőt egy típusba. Ebből további következeteseket lehet levonni, hiszen mindannyiunk fejében él egy kép „a kedves tanító néniről,” vagy „az emberi kapcsolatokban kissé esetlen, de zseniális-lángelme tudósról”…
De vigyázat! Ezek, a belénk ivódott sztereotípiák félrevezetők is lehetnek – tehát ne ítélj elsőre! Vagy, ahogy mi grafológusok mondjuk: „egy jel nem jel”
És mi a helyzet akkor, ha nem is az a foglalkozása?
Ez esetben a grafológiai elemzés során tovább nyomozunk, mert lehet, hogy ez az írástípus (sablonírás) egy maszkot, modoros viselkedést takar, amivel megpróbál érdekesebb képet mutatni magáról az illető, vagy amivel önmagát próbálja védeni, elfogadtatni a külvilágban.
