Írd ki magadból! – Az írás gyógyít
október 23rd, 2008 | 
Author: Napi 15 perc írástól javul az egészség!
Életünk során valószínűleg mindannyiunkat értek már olyan negatív élmények, események, amelyek érzelmileg mély nyomot hagytak bennünk, és még ma is hordozunk.
Persze van, aki ezeket „meg tudja beszélni magával”, levonja a következtetéseket, a tapasztalatot, és tovább lép. De a többség évekig rágódik rajta, vagy jó mélyre eltemeti magában. Ez átmenetileg működik, de hosszú távon újra és újra akaratlanul felidéződnek ezek a kellemetlen élmények.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Írd ki magadból! – Az írás gyógyít
Az írás csodálatos, felszabadító dolog. Pozitív, gyógyító hatása van, amit kutatások eredményei bizonyítanak.
A „gyógyító írás” vizsgálatokban résztvevők 3-5 napon át naponta 15-30 percet írtak a legmélyebb gondolataikról és érzéseikről olyan fontos érzelmi témákkal kapcsolatban, amelyek hatással voltak rájuk és az életükre. A téma vonatkozhatott a másokkal való kapcsolatukra, de írhattak akár a múltról, a jelenről, a jövőről, vagy arról, amik lehettek volna, vagy akik szeretnének lenni, vagy amilyenek most.
Egyes résztvevőket mélyen felkavart, és sírásra késztetett a dolog, de a többség jelentőségteljesnek és értékesnek ítélte meg az írásélményt. A kutatások eredményei azt mutatták, hogy a kísérleti személyek hosszú távon testileg egészségesebbé, hangulatilag kiegyensúlyozottabbá váltak.
Az írás gyógyító ereje abban rejlik, hogy ha megfogalmazzuk – írásba öntjük- érzéseinket és gondolatainkat, azzal sokkal mélyebb belátásra és megértésre teszünk szert életünk fontos eseményeivel kapcsolatban, mintha csak a gondolkodnánk róluk.
Az írás szembesítésre és kifejezésre “kényszerít”, melynek során egyre tisztábban és rendezettebben látjuk, és megértjük az ok-okozati összefüggéseket. Amit pedig megértünk, azt valamiképp el is tudjuk fogadni. Az elfogadás révén egyre kevésbé lesz olyan félelmetes és fájdalmas rágondolni az adott negatív élményre, vagyis az fokozatosan elveszti jelentőségét.
Próbáld ki Te is – nekem bevált!
Írhatsz alkalomszerűen vagy vezethetsz naplót is. Ne törődj közben a helyesírással, a nyelvtannal, a külalakkal, hiszen nem kell megmutatnod másnak! Csak írd ki magadból, ami fáj, ami nyomaszt …és aztán engedd el! (Sőt, akár össze is tépheted, el is égetheted az írást – ezzel is “kézzel foghatóbbá” tudod tenni az elengedést!)
Posted in 
Tags: 
Kedves Szilvia!
Erről már egyszer valahol olvastam és meg is osztottam másokkal. Nagyon örülök, hogy ismét tudatosíthatom magamban a tényt, hogy milyen jó dolog kiírni magunkból a gondjainkat és evvel tudatosítjuk még jobban.
Más.
Az előbb hozzászóltam a legutóbbi cikkéhez, mely a “muszáj” és a “kell”-ről szól, de nem jelent meg itt a hozzászólások címszó alatt.
Bízom benne, hogy válaszol majd.
Köszönettel: Vad Rózsa
15 éves korom óta rendszeresen vezetek naplót, most már majdnem 18 vagyok. Ami nagyon fájt nem a naplóba írtam. Külön lapra, aztán összetéptem apró darabokra és kidobtam. Azoktól jobb örökre megszabadulni. Nekem segített az írás, a napi naplóbejegyzések szinte létszükségletté váltak, de sokkal kiegyensúlyozottabbnak és elégedettebbnek érzem magam azóta, amióta írok. Novellával, regénnyel próbálkoztam és próbálkozom, akinek van kedve/ihlete, ez a legeslegjobb!
Tisztelt Tanárnő!
Egy fertőzés következtében ataxiás lettem és “elvesztettem” az írásomat. Erőltessem? Gyakoroljam rendszeressen? Üdv. K. Á.
Kedves Ákos!
Azt szem előtt kell tartani, hogy a betegségből adódóan az írásmozgás bizonytalan lesz, hirtelen irányváltozások jellemzik, aminek eredményeként az íráskép egyenetlen és kusza lesz, a vonalak hullámosak vagy töredezettek.
Az írás azonban nem csak mozgásfolyamat és tevékenység, és nem kell feltétlenül gyöngybetűsnek lennie.
Az Írás arra is szolgál, hogy gondoltainkat rögzítsük és információt közöljünk másokkal, ezért érdemes – ha ez nem okoz túl nagy megterhelést, illetve ha nincs más lehetőség az írásbeli kommunikációra (pl.: számítógépen írt nyomtatott szöveggel) – érdemes foglalkozni vele, gyakorolni.
Kedves Tabnárnő,köszönöm, gyakorolni fogok.
Sok üdv: K. Á.