Munkanélküliség a grafológiában

Aki volt már tartósan munkanélküli, az tudja, hogy mennyire nehéz, ideg- és lélekölő ez a helyzet.

Az ember mindent megtesz: elküldi az önéletrajzát az álláshirdetésekre és „vakon” a nem hirdető cégekhez, „végigtrombitálja” az ismerősöket, hogy szóljanak, ha hallanak valamit, beregisztrál az internetes álláskereső portálokra stb.

A sorozatosan visszautasított pályázatok hatására napról-napra csökken az álláskereső önértékelése, önbecsülése, fogy az önbizalma. Az ember egy idő után teljesen elbizonytalanodik önmagát illetően, és az addig biztosnak hitt képességeiben és tehetségében is kételkedni kezd. Elhatalmasodik rajta az érzés: senkinek sem kellek, nem vagyok jó semmire. (A végén már annak is örül az ember, ha a cég egy kétmondatos elutasító levélre méltatja, mert úgy érzi, legalább ennyivel megtisztelték és emberszámba vették.)

A munkanélküli ember mindennapok rutinfeladatainak elvégzésén túl rendszeres és képességeinek, képzettségének megfelelő elfoglaltság hiányában egyre haszontalanabbnak érzi magát, és emellett anyagi helyzete, megélhetése miatt is aggódik. A tétlenség-és a haszontalanságérzetből, illetve az anyagi nehézségekből fakadó feszültség a családi és párkapcsolati viszonyokban is konfliktusokat okozhatnak.

Ez a lelket próbáló helyzet a kézírásra is rányomja bélyegét, vagyis a munkanélküliségtől szenvedő ember lelki küzdelmei, vívódásai jellegzetes grafológiai jelekben mutatkoznak meg.

A munkanélküliség grafológiai jelei a kézírásban

A munkanélküliség hatására az oválbetűk (a, o, ö) deformálódnak, vonalaikon csomók jelennek meg, alakjuk gyakran becsavaródó csigavonalassá válik. Az oválok változásai az önértékelésben történt változásokra utalnak.

Az „a” nem csak én-kép betű a grafológiában, hanem a betűszimbolika szerint a munka betűje is. Nem véletlen tehát, ha az első változások itt mutatkoznak meg. A munkáját elvesztett ember „a” betűi összeszűkülnek, ami szorongásról tanúskodik. Az „a” megnövekedett végvonala, nagy jobboldali szára alulfoglalkoztatottságról és levezetetlen energiákról árulkodik, míg az ováltól elszakadt, különálló szár arról, hogy az illető, mint dolgozó ember nem érzi a folyamatos elvárásokat.

A munkanélküli emberek írásában a korábbiakhoz képest a mozgásban és így a formákban is változás mutatkozik: az íráskép vagy túlzottan fellazul, vagy merevvé, görcsössé válik, a szárak töredeznek. Mindez traumákra, megoldatlan problémákra utal.

Az írásban egyre több szabálytalanságra utaló grafológiai jel jelenik meg: a betűk mérete ingadozik, a szavak és sorok távolsága változó, a betűk dőlése kiegyensúlyozatlan. Mindez belső bizonytalanságot, érzelmi és hangulati ingadozást, és a szociális kapcsolatokban is megmutatkozó kiegyensúlyozatlanságot jelöl.

A lapot betöltő, margókat mellőző írástömb elégedetlenségről tanúskodik.

A sorok változó alakja, gyakran lefelé tendáló iránya, a nyomaték csökkenése, fonalasodás megjelenése az egyre növekvő pesszimizmust, kilátástalanságot és a jövőbe vetett hit elvesztését tükrözi.