„Az mitől van, hogy nekem nem mindig teljesen egyforma a kézírásom?” – ezt kérdezte tőlem Angi, és úgy döntöttem, hogy itt a blogban is megosztom a választ, hiszen talán Téged is érdekel. 🙂
Teljesen természetes jelenség, hogy az írás nem lehet mindig teljesen egyforma.
Ahogy Hérakleitosz mondta: “nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”, vagyis egyetlen állandó dolog van az életben: a változás. A még látszólag nyugalomban levő dolgok is állandó változásban vannak, legfeljebb mi ezt nem látjuk mindig.
Az írás a személyiség, a lélek tükre
Személyiségünk egész életünk során a tapasztalataink és környezeti hatások révén folyamatosan változik, fejlődik.Személyiségünknek van egy állandó magja, ami a legkarakteresebb tulajdonságainkat foglalja magában. Ezek azok a vonások, amelyek a személyiségünk esszenciáját adják, amitől azok vagyunk, Aki.
Ezt öleli körül személyiségünk képlékenyebb része, ami azokat a vonásokat tartalmazzák, amit a neveltetésünk, az elvárásoknak való megfelelni akarásunk révén felvettünk, kialakítottunk, egy sor viselkedési- és elhárító mechanizmus révén szokássá, majd jellemvonássá vált tulajdonság, illetve olyan jellemzők, amelyek a tudatos önfejlesztés révén alakítottunk ki magunknak.
Ahogy a személyiségünknek, úgy az írásunknak is vannak viszonylag állandó statikus elemei, és dinamikus vonásai.
A statikus íráseleme pl. a kötésmód vagy duktus, amit az m, n betűkben figyelhető meg. A duktusalap genetikusan adott, már a három éves kisgyermekek rajzain is megfigyelhető, hogy inkább az ívelt vagy a szöges vonalakat részesíti-e előnyben. A duktus az egyik legnehezebben megváltoztatható írásjellemző, mivel az spontán módon, tudatosság nélkül, a tanított formák ellenére alakul ki. Itt teljesen ösztönösen, maszkok nélkül nyilvánul meg a személyiség.
A dinamikus elemek követik leginkább a személyiségünkben, és a lelkünkben bekövetkezett változásokat, mint pl.: a ritmus, a sebesség, a festékeloszlás, a sorok, margók alakja a betűk magasságának és szélességének méretváltozása.
A 13-14 éves kor körüli időszak az, amikor az ember személyisége a legintenzívebben formálódik. a serdülő keresi önmagát, helyét a világban, és a válaszokat a ki vagyok, milyen vagyok kérdésekre, amit erőteljes érzelmi változás is kísér. Ilyenkor nem ritka, ha az íráskép szinte naponta változik, új formák jelennek meg és tűnnek el.
Kézírás = agyírás
Minden külső és belső változásról, ami körülöttünk, illetve bennünk, a testünkben és a lelkünkben zajlik, az agyba információ fut be, és onnan valamilyen reakció indul ki ezekre a válaszként. Mivel az írás az agy által irányított tevékenység, ami a papíron nyomot hagy, így a bennünk, illetve az agyban lezajló folyamatok is rögzülnek benne. A hangulati ingadozás, az erőteljes érzelmek – öröm, szomorúság – a testi-lelki energiaszint változása mind-mind megjelenik az írásban.
A jókedvű, feldobott hangulat általában növeli a betűk méretét, teltebbé teszi azokat, a vonalvezetés spontán, hajlékonyabb, könnyedebb. Szomorúság, levert hangulat esetén a betűk mérete csökkenhet, az előrehaladás gátolt, a vonalvezetés görcsös vagy tremoros, reszketeg.
Az írás változékonysága a temperamentummal is összefügg. Egy szangvinikus, mindenre hevesen, intenzíven reagáló ember írása sokkal szabálytalanabb, változékonyabb, mint egy flegmatikus típusúé, aki higgadtan, megfontoltan reagál, és úgy tűnik, szinte semmi sem hoz ki a sodrából.
Az energiaszint alakulása is megjelenik az írásban. Figyeld meg egyszer, hogy mennyivel más az írásod reggel, kipihent állapotban vagy egy erővel feltöltő nyaralás után, mint amikor fáradtan, kimerülten hazaérsz a munkából, vagy épp vizsgaidőszak után vagy.
Kedves Szilvia!
Nagyon örülök a blogodnak, amiről írsz, pillanatnyilag rendkívül aktuális számomra. Minden megállapításoddal teljes mértékben egyezem.
Szeretnék egy nagyon friss tapasztalatot megosztani veled.
Az utóbbi időben különös változásra lettem figyelmes a kézírásomban. Hála Neked, a múlt héten sikerült fényt derítenem az okára, amit levélben már megosztottam Veled. Olvasóid kedvéért annyit elmondok, hogy a negatív irányú változást bizonyos munkahelyi körülmények idézték elő.
Hihetetlen dolog történt megint, amiről bizton állítom, nem szándékosan csinálom.
Csupán egy hete vagyok szabadságon, és máris újra szárnyalnak a soraim, repülnek az ékezeteim, formásak az ováljaim, normál méretű a középzónám.
Ha nem személyesen tapasztalom a leírtakat, kételkednék az állítás igaz voltában.
Mindenesetre megnyugtató számomra, hogy a személyiségemre még nem nyomott maradandó bélyeget a tény, hogy, ahhoz, hogy megtarhassam a munkahelyem, csupán bólogatnom kell, véletlenül sem mondhatok véleményt, nem indítványozhatok megoldást, és mosolyogva kell zsebre tennem egy kisebbségi komplexustól szenvedő főnök minősíthetetlen magatartását.
Kérdés, hogy ilyen körülmények között meddig tudom megőrízni belső egyensúlyomat?
Arra én is kíváncsi vagyok, hogy a belső egyensúlyomat megőrizhetem-e? Nagyon keveset kell kézzel írni, így nem tudom ellenőrizni azt. A főnököm korrekt ember. (Csak azt nem tudom, miért nem ad magasabb bért?) Hanem van gátlástalanul gonosz kolléganő! És némelyek behódolnak neki. Talán félnek tőle. Volt olyan ügyfelem, aki megkérdezte, hogy szabin van a munkatársam? Miért? – kérdeztem. Látszik – volt a válasz! Tehát sokkal jobb a kedvem, ha nincs ott. A régi munkahelyemen erős egyéniségnek tartottak, én nem is tudtam magamról, nem foglalkoztam ezzel, hiszen jó társaságba jártam dolgozni. Már nem emlékszem, hogyan derülhetett ez ki. De itt vannak nálam erősebbek is, csak tele negatív tulajdonsággal. Nem volt elég egy rossz, jött egy nála is rosszabb kolléganő! Nagy jellemek, ha találkoznak… De ha van két nagyon jellemtelen emberke egy helyen? Azok biztos, hogy összefognak! A főgonosz megtette azt, hogy az egyik legnehezebb körülmények között élő munkatársunknak visszatartotta a fizetését. Mindenki megkapta hét vége előtt, ő csak a fizetés napján, hétfőn. Megtehette…
Kedves Kornélia! Addig bólogatunk – ki a főnöknek, ki másnak –, amíg nem találunk egy másik munkahelyet. Ami persze kilátástalan a mai világban. No és mi van akkor, ha ott ugyanezzel a helyzettel találkozunk? Akkor inkább tűrjünk a megszokott helyen! A munkaidő után meg ne gondoljunk olyanra, aki arra érdemtelen. Becsüljük meg a barátainkat, mert azok legalább olyan jók, amilyeneket választottunk.
Szép napot mindenkinek!
Kedves B.A.!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk-velem a gondolataidat.
Már előző hozzászólásaidból kiszűrtem, hogy mi ketten hasonlóan gondolkodunk. Őszintén örülök, mert ettől valahogy furcsa módon igazolva érzem magam.
Kellemes péntek estét!
Sziasztok! Azért tévedtem az oldalra, mert a napokban írtam alá a bankomban egy papír azzal kapcsolatban hogy megváltozott a kézírásom(aláírásom). Mivel főiskolai tanulmányokat kezdtem, az ehhez köthető személyiség formálódásnak tudom ezt be. Szép napot!