Honnan ismerheted fel, hogy a „kell” vagy a „nem szabad” hatására cselekszel?


Kisgyerekkori fejlődésünk során kivétel nélkül mindannyian találkozunk valamilyen formában a „nem lehet”-tel és a „kell”-el. Az viszont eltérő lehet, hogy melyik és milyen mértékben vált szokásmintává. Ez függ a személyiségünktől, a szülők nevelési módjától és az általuk alkalmazott kényszerítő erő (büntetés vagy annak kilátásba helyezése) milyenségétől.
Van, akit inkább a „nem lehet”, míg mást a „kell” tart fogva. Vajon téged melyik? Most kiderítheted!

Elő az írással!

A kézírás bizonyos elemeiben ugyanis felismerhetők a „nem lehet”, vagyis a kudarctól való félelem, és a „kell”, vagyis a megfelelési vágy jelei.

Aki menekül a kudarc elől, az sokszor szinte alig tölti ki a lapot, elbújik, alig mutat meg magából valamit, vagy lapszéltől lapszélig teleírva a lapot fogózkodót keres. Gyakori, hogy az írástömb le és balra csúszik, amit sokszor nagy jobb margó kísér. Nem véletlenül, hiszen a jobb oldal a külvilág, a jövő, lehetőségek területe, amit igyekszik nagy ívben elkerülni. A betűk és az aláírás mérete is kisebb az átlagnál, szinte elbújnak, összehúzzák magukat alapon. Csomós, tremoros vonalakat fedezhetünk fel, ami jelzi a megtorpanást, a bizonytalanságot.

Akit a megfelelési vágy hajt, annál nem ritka az erősen szabályos, fegyelmezett íráskép, nyílegyenes bal margóval és sorokkal. Az írás többnyire szépen formált, olvasható, árkádos kötésmódú, ami jelzi, hogy számára fontosak a szabályok. A szöges oválok, megtört, szöges hurkok mutatják, hogy mennyire görcsösen szeretne megfelelni a szabályoknak, az elvárásoknak. És ha ez nem sikerül, akkor bűntudata lesz, és önmagát (középzónába, különösen oválba hasító ékezet) vagy másokat (szúrós végvonal vagy t áthúzás) hibáztat, büntet.

Lehet, hogy nem sikerült volna felismerni, vagy nem találtál az írásodban ilyen jeleket? Akkor mégis honnan ismerheted fel, hogy már megint a „kell” vagy a „nem szabad” hatására cselekszel? Nagyon egyszerű, csak

Figyeld a tested!

Mindkét negatív szokásmintának érezheted a fizikai tüneteit.

A „Nem lehet! Nem szabad!” -ot, vagyis a kudarctól való félelmet a testünk elülső oldalában észleljük. A tudatalattink által „nem lehet”-nek ítélt helyzetekben idegesek leszünk, szorongunk és feszültté válunk, ami bénítja a hasi idegközpontot, vagyis görcsbe rándul a gyomrunk, gyomoridegünk van. Ha egy helyzettől való félelem állandósul, akkor nehezebben veszünk levegőt, gyorsabban ver a szívünk, leizzadunk, elkezd fájni a fejünk, összeszorul, vagy kiszárad a torkunk. Mihelyt ezek az érzések előjönnek, mindig hajlunk arra, hogy megfutamodjunk a szituáció előtt, ami kiváltotta őket.

A „Kell! Muszáj!”-t, a visszautasítástól való félelmet a testünk hátsó felében érezzük. A „kell” mögött mindig ott van az elégedetlenség, az elfojtott harag, mivel mások terhét, vagy túl sokat cipelünk, így nem csoda, ha bemerevedik a nyakunk, feszül, húzódik a vállunk, fáj a hátunk. Nagyon összehúzódnak ezek az izmok, ami keringési problémákat okoz, és ettől heves, lüktető fejfájásunk lehet.

Sikerült felismerni?

Kell vagy nem lehet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .