Miért nem jutsz egyről a kettőre?

Életünk döntések sorozatából áll. Van, akiknek könnyen megy a döntéshozatal, mert tudják, mit akarnak, míg másoknak igazi lelki tortúra. Döntéshelyzetben könnyen összezavarodnak, és gyakran úgy érzik, hogy nem látják a fától az erdőt.

Az emberi természetből adódóan azonban vannak olyan belső lelki akadályok, blokkok, amelyek elhomályosítják a tisztánlátást, eltakarják a jövőképet és a legrutinosabb döntéshozókat is két vállra fektetik. ezek a lelki blokkok megakadályozzák az előrelépést, elszívják a cselekvéshez szükséges lelki energiát és beleláncolnak a komfortzónába.

Ezek a lelki akadályok az emberi természet alapvető vonásai, természetes lelki jelenségek. Nem kiirtani, eltávolítani kell ezeket, hanem felismerni és elfogadni létezésüket. Gyakran már az is sokat segít, ha megérted, hogy mi a probléma lényege, mert utána ennek megfelelően tudod kezelni a helyzetet, és közelebb kerülsz a megoldáshoz.

Nézzük meg tehát, mi okoz elakadást, avagy

Miért nem tudod, hogy mit akarsz?

„Két dolgot akarok egyszerre, de nem kaphatom meg mind a kettőt”

Ez a tipikus vagy-vagy döntés dilemmája, ami az élet minden területén megjelenhet, amikor két vonzó partner, vagy kecsegtető állásajánlat között kell választanunk. Ha az egyik felé hajlunk, a másik rögtön izgalmasabbnak tűnik.

Megoldás: Az ember általában, ha egy kicsit is, de tudat alatt jobban akarja az egyiket, illetve kevésbé érezné fájdalmasnak az egyik elvesztését, mint a másikat. Ha sikerül egy picit lehiggadnunk, és magunkba pillantanunk, akkor meghallhatjuk tudatalattink, intuitív énünk, belső lelki vezetőnk (hívhatod, ahogy akarod) sugallatát, ami útba igazít.
Ha mégis a cselekvőbb módszereket részesíted előnyben, akkor racionálisan és logikusan vedd számba mindkét lehetőség előnyeit és hátrányait. És mint egy mérleget készítve, írj egy „pro és kontra listát”. Ez is segíthet a döntésben.

„Akarom is meg, nem is”

Ez az „egyet előre, kettőt hátra” helyzet, amikor szeretnénk továbblépni, valami újjal gazdagítani az életünket, van is vonzónak tűnő lehetőség előttünk, ám mihelyt elindulnánk, mindig felbukkan egy DE, ami maradásra késztet. Pl.: „Szeretnék már kisbabát, de félek, hogy elveszítem a munkahelyemet, oda az alakom, nem leszek jó anya, oda a hétvégi buliknak stb”.

A helyzet azért nehéz, mert folyton szembesülünk a döntés árával, kétségeinkkel, félelmeinkkel, illetve azzal, amit szeretünk a jelenlegi helyzetünkben, de a döntéssel fel kellene adnunk, hátra kellene hagynunk.

Megoldás: Segít, ha elfogadjuk, hogy az ember soha sem lehet teljesen elkötelezett valami mellett. Bár a polaritások világában élünk, a természetben minden az ellentétek kiegyensúlyozására, középpontba, a harmóniára törekszik.
Próbáljuk meg tehát közelíteni a két álláspontot, csináljunk a DE-ből ÉS-t. Ahelyett, hogy azon agyalunk, mi minden szól a dolog ellen, sorakoztassuk fel, hogy mi szól mellette, illetve keressünk lehetséges megoldásokat arra, hogy hogyan tudnánk az előrelépéssel mégis megőrizni a jelenben számunkra fontos dolgokat. Pl.: Ha szeretünk hétvégenként kicsit kimozdulni vagy lustálkodni, a kicsit egy bizonyos kor után a nagyszülőkre, nagynénikre, barátokra. Így máris nem tűnik olyan rémisztőnek a dolog.

„Nem jó ez így, ahogy van, de félek elindulni.”

Gyakorta hangzik el ez már kihűlt szerelem, nem működő, energiarabló kapcsolat, bántalmazó férj/barát esetén, vagy ha a jelenlegi munkánk már nem okoz örömet, megbecsülést. Érezzük, tudjuk, hogy baj van, vagy tarthatatlan az adott helyzet, de még jobban félünk attól, hogy nekiinduljunk az ismeretlennek. Inkább maradunk, és gyötrődünk tovább, mert ezt legalább már ismerjük, el tudtuk viselni eddig is valahogy, és emiatt biztonságosnak, illetve kielégítőnek érezzük.

Megoldás: Mivel nem látjuk elég vonzónak a jövőt az adott dolog nélkül, ezért meg kell azt tölteni pozitív tartalommal. Jobbnak, biztatóbbnak, vonzóbbnak kell látnunk a jövőt, mint a jelent. Olyan jövőképet kell teremteni, ami kimozdít a függőségből. Virtualizáljunk, írjuk le, mi mindent megtehetnénk, ha megszűnne az adott helyzet. Akár színes, pozitív tartalmú képekkel is illusztrálhatjuk listánkat.

„Tudom, mit akarok, de nem tudom, hogyan érhetném el.”

Ez az előzőhöz képest talán pozitívabbnak tűnő állapot, hiszen itt van jövőkép, ami vonzó, viszont olyan áthidalhatatlanak, hatalmasnak vagy nehéznek tűnik az akadály köztünk és a vágyott cél között, hogy az teljesen elkedvetlenít.
Sokszor valóban nem látjuk, hogy milyen lépéseket kell megtenni a célig, máskor az a gond, hogy látjuk, és azt túl hosszadalmasnak, megterhelőnek, fárasztónak ítéljük. Egy barátnőm, aki le akart fogyni pár kilót azt mondta: „Ha belegondolok, mennyit kellene tornáznom, izzadnom ezért, már attól elfáradok!”

Megoldás: Ha semmiféle elképzelésünk sincs a HOGYAN-ról, akkor bizony utána kell járni a dolognak. Fel kell térképezni a lehetséges utakat, vagy mások sikeres példáin keresztül megrajzolni a magunk útját. Ha túl nagy a távolság, bontsuk részcélokra a célhoz vezető folyamatot.

„Nem tudom, mit akarok”

Talán a legelkeserítőbb helyzet, ha semmi sem hívogat, ha látszólag semmiféle vágy nem pislog bennünk. Sokakat már nem zavar, mert megszokták, másokat viszont depresszióba kerget.

Megoldás: Ha vágyainkat el is fojtottuk, még nem hunytak ki. Felszínre kell hoznunk, meg kell keresnünk ismét azokat. Idézzük fel, gyermekkori álmainkat, legkedvesebb foglalatosságainkat. Próbáljunk ki többféle kreatív tevékenységet, ami segít az önkifejezésben. Olykor az is felébresztheti szunnyadó vágyainkat, ha átrendezzük környezetünket, vagy olyan dolgokat próbálunk ki, amit eddig nem mertünk megtenni.

 Betöltés ...