Henry Murray szerint az egyik legjellemzőbb cselekvésre ösztönző belső motivációnk a teljesítményszükséglet, vagyis az a vágy, hogy valamit létrehozzunk, alkossunk, teremtsünk; hogy a versenyben győzedelmeskedjünk, sikert arassunk; hogy minél jobban végezzük a dolgainkat, legyőzzük az akadályokat, hogy magunknak és másoknak is megmutassuk és bizonyítsuk képességeinket.
A maximalista embereknek meglehetősen magas a teljesítményszükségletük, ami alapján feltételezhetnénk, hogy első számú céljuk az, hogy minél nagyobb sikert érjenek el. Ez alapján minden maximalista embernek sikeresnek és boldognak kellene lennie…
Ám a valóságban nem így van. Nem minden maximalista ember sikeres, sőt sokan boldogtalanok, míg vannak nem maximalista emberek, akik sikeresek.
Ennek hátterében az áll, hogy a maximalista emberek egy részét nem a siker, hanem a félelem, a megfelelési vágy és a kudarc elkerülése mozgatja.
Sokan azért teljesítenek olyan kiválóan és nagy erőbedobással, mert eleve az a meggyőződés él a fejében, hogy akármit csinál, az nem elég jó, lehetne még jobban. Folyton attól retteg, hogy nem felel meg az elvárásoknak, mások hibát, kivetni valót találnak a munkájukban, és bűntudata van, ha tétlenkedik, haszontalansággal – holmi szórakozással – tölti az idejét.
A sikert és a csúcsélményt (Flow) azonban sohasem a félelem és a szorongás szüli, hanem a szenvedély, az önfeledt öröm, a kitartás és az önmagunkba vetett hit eredménye.
Atkinson elmélete szerint a teljesítményszükséglet két fő pólusa a siker és a kudarc, illetve ezek megközelítése és elkerülésére irányuló törekvés. Ez alapján tehát vannak sikerkereső, kudarckerülő, kudarckereső illetve sikerkerülő emberek.
A sikerorientált
A sikerkereső vagy sikerorientált emberek dinamikusak, ambiciózusak. Szeretik a kihívásokat és szívesen kockáztatnak, de csak az ésszerű határokon belül. Bíznak saját képességeikben, erejükben, ezért kedvelik a versenyhelyzeteket, ahol megmérettethetik képességeiket. Céltudatosan haladnak előre feladataik és elképzeléseik megvalósításában. A jutalom, a pozitív célok és érzések elérésére törekednek, élvezni tudják a sikert.
A sikerorientáltak grafológiai jellemzői: határozott aláírás, hangsúlyos nagybetűk, közepes vagy annál nagyobb nyomaték, álló vagy jobbra dőlt írás, szögesedés megjelenése, szabályosság, hiányzó kezdővonalak.
A kudarckerülő
A kudarckerülő emberek rendkívül bizonytalanok és legfőbb céljuk, hogy ne kelljen átélniük a kudarcot. Így egyesek rendszerint inkább bele sem kezdenek a feladatokba, („Ha nem csinálok semmit, nem is ronthatom el.”) messziről kerülik a kihívásokat, kitérnek előlük, vagy csak olyan egyszerű feladatokat vállalnak, amelynél borítékolt a siker, vagy épp ellenkezőleg, olyan magasra teszik a lécet, hogy senki se szólhasson, ha belebuknak „… hiszen ez másnak sem sikerült volna”.
A kudarckerülők grafológiai jellemzői: emelkedő vagy süllyedő sorok (, lágy duktusformák – fonalas, füzéres vagy árkádos, gyenge vagy közepes nyomaték, kis betűméret, szélsőségek, aránytalanságok az írásban (pl.: szárdominancia), szorongásjelek.
A kudarckereső
Bár elég önsanyargatónak tűnik, de vannak kudarckereső személyek is, akinek az a „célja”, hogy kudarcot valljon („Látod, mondtam én, hogy nem fog ez nekem menni…”), és így eléri, hogy többé már ne bízzák meg ilyen feladatokkal. A kudarckeresők fejében – sokszor gyermekkortól kezdve – mélyen él egy kép önmagukról (buta vagyok, ügyetlen vagyok, kétbalkezes vagyok, műszaki antitalentum vagyok stb.), amivel oly mértékben azonosultak, hogy sorra olyan helyzeteket keresnek, amelyek ezt visszaigazolják. Fenntartani valami ismertet, megszokottat ugyanis mindig könnyebb, mint felülbírálni az önmagunkról szóló ismereteinket, és újraértékelni, „újraírni önmagunkat”.
A kudarckeresők grafológiai jellemzői: gyenge, határozatlan, a szövegbetűnél kisebb aláírás, baloldal előtérbe helyezése, széles vagy szélesedő jobb margó, a végvonalak hiányoznak vagy hiányzik belőlük az erő, az alsózónába buknak, sérült oválok, gyenge nyomaték.
A sikerkerülők
A sikerkerülők típusába azok az emberek tartoznak, akik képesek felmérni, előrelátni egy kihívás esetleges végeredményét, és el tudják dönteni, hogy el akarják-e így érni a céljukat. Mérlegelnek:”lehet, hogy sikert érnék el, de milyen áron?”. Ilyen az, ha például valakit magasabb pozícióval kínálnak meg a munkahelyén, ami azonban nagyobb stresszel, gyakori túlórákkal járna, így jóval kevesebb időt tölthetne a gyerekeivel. Ez esetben a szorongást munkahelyi teljesítményszükséglet és a magánéleti teljesítményszükséglet konfliktusa okozza, vagyis valamelyik sikerről le kell mondania.
A sikerkerülők grafológiai jellemzői: intelligenciáról tanúskodó írás, tagoltság, rendezettség, átlátható sor és szóközök, egyszerűsítések, ligatúrák, bekötött ékezetek és t áthúzások, egyedi, de olvasható betűformák, maximum közepes nyomaték.
Kedves Szilvia!
Most csak arra akarom felhívni a figyelmedet, hogy aA kudarckeresők grafológiai jellemzői- kétszer jelenik meg s ha lehetőséged van akkor a sikerkerülők után javítsd ki légyszíves a szöveget. Elnézést. Tisztelettel Etel
Kedves Etel!
Köszönöm az észrevételt, javítottam a szót! 🙂
Kedves Szilvia!
Úgy tudom, hogy minden ilyen tipizálásnál előfordul, hogy vannak kevert típusú emberek. Én is ilyen vagyok. Most is próbáltam magam besorolni valahová, de úgy érzem mind a 4-féle állítás igaz rám. Az írásom is olyan, hogy mindegyik kategóriában találok olyan jellemzőket, melyek igazak az én írásomra. Létezhet ez?
Üdv: Rózsa
Kedves Rózsa!
Valóban, az életben ritkán vannak tiszta típusok, így az emberek többsége egy tipológiai rendszeren belül nem csak egyetlen típusba sorolható be, hanem akár kettőbe, háromba is.
Ám azzal, hogy elgondolkodsz azon, hogy vajon melyik típus vagy, már magadra irányítod a figyelmedet, vagyis lépéseket teszel az önmagad megismerésére. Ha több típus személyiségvonásai (és grafológiai jellemzői) is igazak rád, akkor érdemes azon is elgondolkodni, hogy az élet mely területén vagy sikerorientált és mely területén kerülöd a kihívásokat.
Kedves Szilvia!
Köszönöm szépen a tartalmas és elgondolkodtató bejegyzést. Elismeréssel hajtok fejet kiapadhatatlan, sokszínű ötlettárad előtt, amelyből a számos érdekes témát meríted. Írásaiddal minden alkalommal felkelted az érdeklődésem, mi több, komolyan elgondolkodtatsz.
Ezúttal azon méláztam el hosszasan, mit nevezhetünk igazi sikernek, ki az igazán sikeres ember? Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, mindenképpen teljesítenünk kell, ehhez nem fér kétség. Kérdés az, hogy az elismerés, amit a telesítményünkkel kivívtunk, elegendő-e az igazi sikerélményhez? Én azt gondolom, hogy egyáltalán nem. Hihetetlen magaslatokban szárnyaló emberek, akik jelentős sikereket értek el, válnak kiégetté, depresszióssá, vagy önpusztítóvá. Ennek valószínűleg az az oka, hogy sikerhajhászás közben megfeledkeztek a legbelső önvalójukról, nem ”saját utukat” járva érték el a sikert. Igazi siker akkor érhető el, ha saját indíttatásból, kényszer nélkül cselekszünk megvalósítva önmagunkat.
Sikerhez való hozzáállásomat igazolja a kézírásom is. Nagyon határozottan a sikerkerülők csoportjába sorolhatom magam, és ami nagyon érdekes, egyáltalán nem érzem magam sikertelennek. Számos olyan dolgot valósítottam meg, aminek őszintén örülök, mert a megvalósításhoz vezető út minden lépését élveztem. Amiben meg nem vagyok sikeres, azt vagy egyáltalán nem is akarom, vagy kitaróan dolgozom rajta,ha kell ,lemondások árán, a legnagyobb szenvedéllyel.
Hát,én tuti,hogy mindegyik csoportba beletartozom,mert a hangulatomtól függ,hogy hogy tudok teljesíteni. Bár az is igaz,hogy még nem dolgoztam,szóval pályakezdő vagyok,és bár vannak hibáim,de mondtam a barátomnak,hogy ha elkezdek dolgozni,csak maximalistán és persze sikerorientáltan próbálom meg fel venni a ritmust. Abban igazad van,hogy ez a 4 csoport igaz az emberekre,de vannak olyan emberek,akikre mindegyik jellemző igaz. Pl: Ma meg tegnap sokat tanultam meg olvastam hangosan,de kedden már nem volt kedvem semmihez. Szóval akkor ez számomra azt jelenti,hogy tegnap meg ma tettem a sikerért,de kedden meg nem tettem semmit a sikerért. Igazad van,sok mindenben Kedves Szilvia.
Orsi
Nekem mindegyik grafológiai megjegyzésből volt amilyen az írásom,de a legtöbb grafológiai elemzés a sikerorientált lett nekem.