Az egyik legelső pozitív, feltétlen szeretetet és elfogadást kifejező odafigyelés, amivel életünkben találkozunk az anyukánktól kapott ölelés.
Ebben benne van minden, ami egy kisbaba számára azt közvetíti: „Szeretlek, jó, hogy vagy. Jó, hogy itt vagy. Nem vagy egyedül, biztonságban vagy és vigyázok rád.”
Aztán a kisgyerek növekszik, fejlődik, és egyre önállóbban mozog a világban, és egyre bátrabban és hosszabb ideig távolodik el a mamától, és eközben fokozatosan csökken az ölelés igénye.
Ahogy egyre idősebbek leszünk és bekerülünk a különböző közösségekbe (óvoda, iskola), megtanuljuk a fizikai kontaktus társadalmilag elfogadott íratlan szabályait: azt, hogy kit, mikor, hol és hogyan érinthetünk meg.
Megtanuljuk azt, hogy kihez hogyan és mennyire közeledjünk, és kialakul az is, hogy mi mennyire engedünk közel magunkhoz a különböző embereket. Más közelséget engedélyezünk a szüleinknek, testvérünk, szerelmünknek, a barátainknak, munkatársainknak és az idegeneknek.
Személyes zónák
Azt, hogy kinek mekkora a személyes zónatávolsága, meghatározza:
- az illető kultúrája, ahonnan származik – a skandináv népek hidegebbek, távolságtartóbbak, míg a déli népek sokkal közvetlenebbek
- a társadalmi helyzetétől – ez leginkább Indiában jellemző, ahol társadalmi kasztok vannak
- és attól, hogy az illetőnek, milyen személyes – lelki és érzelmi elemekkel átszőtt – tapasztalatai vannak a közelséggel kapcsolatban, azaz hogyan viszonyul a bizalom, az intimitás, az érintés kérdéséhez.
A személyes tér és távolság, illetve közelségigény nagy pontossággal feltérképezhető a grafológiai elemzéssel. A sorok, a szavak, a betűk közötti távolságok, a betűk teltsége, a jobb margó nagysága, a betűk kötöttsége vagy kötetlensége, mind-mind olyan grafológiai jel, amiből megállapítható mennyire engeded közel magadhoz a másikat.
Ha kiskorodban rendszeres és szeretetteljes ölelgetést, simogatást, érintést kaptál, akkor nagy valószínűséggel ma is örömmel fogadod, ha egy barátod megölel, megveregeti a hátad, illetve minden találkozáskor és elváláskor puszit adtok egymásnak.
Ám ha a kevés fizikai érintést kaptál, és/vagy azt nem kellemesnek élted meg (mert mondjuk megvertek, megcibálták a hajad, megráztak stb.), akkor lehetséges, hogy inkább kerülöd a közelséget, a fizikai érintkezést. Van olyan ember, aki egy kézfogásnál nem igazán hajlandó többre.
Több kézírásban is láttam már, hogy egyes grafológiai jelek azt mutatták, az illető nem igen enged közel magához senkit, míg más grafológiai jelek elárulták, hogy eközben titokban nagyon is vágyik rá.
Akárhogyan is nézzük: a bennünk élő gyermek vágyik az ölelésre, hogy újra és újra átélje: „Szeretlek, jó, hogy vagy. Jó, hogy itt vagy. Nem vagy egyedül, biztonságban vagy és vigyázok rád.”
Felnőttként pedig? Nos mindannyiunknak vannak problémái, és mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor nagyon kicsinek, elveszettnek és egyedül érzi magát… És néha egy ölelés minden, amire szükségünk van.
Mert néha egy ölelés minden, amire szükségünk van
Ezt vallják a Free Hugs (ajándék ölelelés) mozgalom tagjai is. Juan Mann indította a kam-pányt 2004-ben, amelyben mára már a legtöbb ország képviselteti magát. “A mozgalom tagjai nem csinálnak mást, mint egy free hugs táblával kiállnak egy forgalmas utcára, és bárkit átölelnek, akik veszik a bátorságot és odalépnek hozzájuk. …ez egyben kiváló terápia, ugyanis a kutatók szerint öleléskor a testünk olyan anyagot szabadít fel, amely növeli a magunkba és másokba vetett bizalmunkat.”
A következőkben az eredeti, elsőenergia- és rezgésszint-emelő Free Hugs videot láthatod:
Hozzászólásodban írd meg hogyan hatottak rád a videók!
Önismereti tesztkérdés: Te vajon bevállalnál-e egy ilyen „ajándék ölelés” délutánt? Inkább ölelést kérő vagy ölelést adó szerepe áll hozzád közel?
nagyon jó volt. végignézve folyamatosan mosolygtam:) köszönöm:)
Konybelabbadt a szemem Soha nem hallottam errol a kampanyrol,Szivesen bevalalnam mert az olelest ado szerep all kozelebb hozzam.
Szeretettel udvozolok mindenkit aki olvassa oldalaidat ,
Katalin
Nem hallottam még a kampányról.
Az olelést adó szerep áll kozelebb hozzám,de ha úgy érzem ,hogy valami nagyon bánt akkor meg is kérem a páromat,hogy jó szorossan oleljen meg.
Szeretettel udvozlok és olelek mindenkit aki olvassa oldalaidat. Bkatalin
Köszönöm a videót, mostmár jobban érzem magam!
Jó lenne nálunk is ilyen kampány, én is beállnék ölelésadónak szívesen 🙂
Kellemes napot kívánok mindenkinek !
Szilvia kedves,
Nekem könnyebb adni, mint elfogadni az ajándékot is, ma már tudom sokan másnak is könyebb, hát akkor miért ne fogadnám el, hogy adhassak.
Baráti öleléssel Etel
Köszönöm a videót, nagyon tetszet nekem is az adás áll közelebb hozzám,. Baráti öleléssel mindenkinek, juliska
Kedves Szilvia!
Az ölelést adók táborát erősítem én is. 🙂
Szép napot!
Baráti öleléssel: Csilla
Szia Szilvi!
Köszönöm a videót! Szerintem mindenkinek szüksége van egy őszinte ölelésre és fontos lenne, hogy mi is kitudjuk mutatni, áttudjuk adni a szeretetünket ölelés formájában!Én is az adni adók táborát erősítem.
További szép napot!
Kriszti
jobb adni, mint kapni, szívesen adnék! nagyon tetszett! szép napot!
Szevasz Szilvi!
Nagyon köszönöm, örülök, hogy megkaptam. Sajnálom, hogy csak most volt időm kinyitni a levelet. Szívesen küldöm tovább.
Legalább akkora öröm ölelést kapni, mint adni. Mindkettőhöz két ember kell. Az biztos, hogy egy ölelés sok mindent elárul, de semmivel nem pótolható.
Sikeres és szép napot kívánok!
A.
Kedves Szilvia! Régen én se kaptam meg ezt az örömteli ölelést a volt férjemtől.Ma már naponta többször öleljük meg egymást a mostani párommal. Immár 8éve. Ez szerintem boldoggá teszi az embereket. Nagyon tetszett a videó ezt minden meleg szívű ember meg tenné egymásért.Boldog újévet és sok boldog perceket kívánok mindenkinek.
Szilvi
Köszönöm ezt a videót,megkönnyeztem.Mostmár ugy érzem mindkettőt szivesen teszem.Szivesen megölelek,é s el is fogadom, de ha kell kérem is .Nem olyan régóta müködik ez nálam.Nagyon boldog vagyok
Mindenkinek egy ölelést kivánok ezuton adni………
Erzsi
Kedves Szilvia ! Nagyon meghatott a videó.Nehezen tudnám bevállalni nyilvánosság előtt. Dolgozom a változáson. Rózsa
Kedves Szilvi, megnéztem a videót, és végig fülig ért a szám ( 51 éves ). Elmondhatom, ölelést adni jó, attól függ kinek, felnőttnek, gyermeknek, férfinak, nőnek, nem egyformán adod. Ugyanakkor kapni, az csodálatos. Mert nem kényszerből van, hanem spontán, magától. Mert őszinte. ( Ugyis megérzem ha számitásból van ).Az igazi öleléshez 4 karra van szükség, melyek önkéntelenül nyilnak és vonják közel magukhoz majd betakarják szeretetükkel/szerelmükkel egymást.