Bár az eltérő kultúrák sokféle mintákat nyújtanak, illetve szabályozzák az érzelmek kifejezésének módját, de vannak alapérzelmek, amelyek a világ minden pontján pontosan felismerhetőek az arckifejezésünk alapján.
A XX. század antropológusai úgy vélték, hogy az érzelem tanult viselkedés, ami kulturálisan örökítődik. Charles Darwin az érzelmek univerzalitását vallotta. Szerinte szerint az arckifejezéseink velünk született jellemzőink, ezért nem kulturálisan meghatározottak.
Univerzális érzelmek
Paul Ekman 1954-ben kezdte kutatni az arckifejezések természetét. Darwin teóriájából kiindulva úgy gondolta, hogy létezik legalább néhány arckifejezés, amely a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi.
Kultúrközi vizsgálatai során arra jutott, hogy van 7 alapérzelem, amelyeket fényképes arckifejezéseket szemlélve az írástudatlan új-guineai bennszülött törzs tagjai ugyanolyan pontosan felismertek, mint az amerikaik.
Az alapérzelmeink kultúrától függetlenül, egyetemesen jelen vannak.
A hét alapérzelem
Az öröm, a szomorúság, a harag, a meglepetés, az undor, a félelem és a megvetés olyan sajátos arckifejezéssel párosul, amely a Föld bármely pontján egyértelműen beazonosítható.
1. Amikor örülünk, szélesre nyílik a szájunk úgy, hogy a fogaink is kilátszanak.
2. Ha félelemet érzünk, akkor ráncoljuk a homlokunkat, és összevonjuk a szemöldökünket.
3. Undor közben felhúzza az orrunkat, és fintorgunk a szánkkal.
4. Harag, düh esetén a szemeink összeszűkülnek.
5. Ha szomorúak vagyunk, lekonyul az ajkunk.
6. Meglepődésünkben a szánkat is eltátjuk, felhúzzuk a szemöldökünket, és a szemünk is elkerekedik.
7. Megvetés az undor és a harag keverékéből áll.
A szocializáció során hamar megtanuljuk, hogy társas kapcsolatainkban egyes érzelmeket kimutathatunk, míg másokat nem, esetleg „jobb”, ha más mutatunk, mint amit érzünk.
