Az ember a stresszkeltő szituációkra a testi reakciók mellett a négy alapérzelem valamelyikével reagál. De vajon mikor melyikkel? Mit árulnak el ezek az érzelmek? Milyen grafológiai jelekben hagynak nyomot a kézírásban?
A négy alapérzelem: az öröm, a szomorúság, a harag/düh és a félelem/szorongás, amelyek intenzitástól függően árnyalhatók. Ezen érzelmek kifejezéséhez egyetemes arckifejezések kapcsolódnak, ezáltal kultúrától, nemtől, életkortól és nemzetiségtől függetlenül bárki számára könnyen és rögtön felismerhető és helyesen azonosítható.
Szomorúság
A szomorúság leginkább a veszteséghez kötődik. Akkor érezzük, ha egy kívánatos dolog nem történik meg, vagy ha egy kívánatos dolog véget ért, el kell engednünk, illetve amikor elvesztünk egy tárgyat vagy egy embert, vagy ha elképzeljük ennek lehetséges eljövetelét. Ilyenkor úgy érezzük, mintha lelkünkből téptek volna ki egy darabot, az identitásunkból vált volna le egy rész, aminek következtében az önbecsülésünk is csökken.
Természetesen az érzést intenzitását befolyásolja, hogy mennyire nagy és pótolhatatlan számunkra a veszteség. Ettől függően szomorúságunk az enyhe lehangoltságtól kezdve a bánaton át a heves lelki fájdalomig terjedhet. Ha a szomorúság érzése tartósan fennáll, akkor akár depresszióvá is nőhet.
Mi árulja el, hogy szomorúak vagyunk?
Amikor szomorúak vagyunk az arcunk levert arckifejezést ölt (a szemöldök és a száj zúg lefelé hajlik) tépelődünk, bűntudatot érzünk. Elvesztjük érdeklődésünket és kezdeményező- és cselekvőkészségünket, visszahúzódóvá, passzívabbá és pesszimistábbá válunk.
Hogyan jelenhet meg a szomorúság és a lehangoltság kézírásban?
A szövegtömb a korábbiakhoz képest rendszerint kisebb terjedelmű, tágan tagolt – sok fehéren, szabadon hagyott területtel – és a lap bal alsó felén bújik meg. Az írás nyomatéka gyengébb, előrehaladása gátolt, vonalvezetése bizonytalanabb, ügyetlenebb, a dőlése ingadozóbb. A sor -és szóvégek leesnek, a betűk kevésbé kötöttek, vízszintes és függőleges méretük csökken, az oválokban sérülésjelek (csomó, horpadás, oválba hasító ékezet) fedezhetők fel. A felső és az alsózóna mérete is csökken – mintha összehúzná magát az írás.
A szomorúság érzése annak bizonyítéka, hogy szerettünk, nagyon szerettünk, és kapcsolódunk a világhoz.
Félelem/szorongás
A félelem és a szorongás érzés leggyakrabban fenyegető helyzetekben jelentkezik, amikor kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, testi és lelki bántalmazástól tartunk, illetve nem érezzük magunkat elég erősnek és felkészültnek ahhoz, hogy megvédjük magunkat vagy kiálljunk önmagunkért.
Attól függően, hogy a helyzetet menyire súlyosnak, önmagunkat pedig mennyire gyengének, védtelennek és kiszolgáltatottnak véljük az érzés széles skálán mozog a félénkségtől és a rossz előérzettől kezdve, az aggodalmon át a komoly félelemig. Ha a stresszhelyzet nagyon erős, intenzív vagy tartós volt, illetve máskor is számíthatunk a megismétlődésére, akkor a kezdeti ijedség és rémület rettegéssé, szorongássá vagy pánikká duzzad.
Miről ismerhető fel, ha félünk, szorongunk?
A szorongás esetén több testi tünetet is tapasztalhatunk, mint remegés, izzadás, sápadt bőrszín, szapora pulzus és légzés. Az ijedség az arcunkra is kiül (tágra nyílt szemek, riadt, menekülésre kész tekintet), amit gyakran kísér szájszél- vagy köröm rágás, kéztördelés, összekuporodó testtartás. Az éberség fokozódik, a józan és logikus gondolkodás viszont gátlás alá kerül az intenzív érzelmek miatt. Zárkózott embereknél a szorongás inkább beszűkíti és gátolja a cselekvést és az érzelemkifejezést, míg a nyitottabb, extrovertáltabb embereknél inkább nyugtalanságot, jövés-menést, túlmozgást eredményez. A szorongás gyakran vezet elkerülő/menekülő magatartáshoz vagy fokozott kapcsolatfelvételhez, másra támaszkodáshoz.
Hogyan jelenhet meg a szorongás a kézírásban?
A szorongó állapot gyakran megnöveli a jobb margót és csökkenti a balt, amitől az írástömb a lap bal oldalára tendál. A vonalvezetés görcsösebbé vagy reszketegebbé válik (különösen a kezdővonalaknál), gyakoriak az indokolatlan megállások, az írás veszít korábbi sebességéből, nyomatékából. A ductus zártabbá válik, szögek, árkádok, mélynyergű füzérek jellemzik. A betűméret csökkenés itt is jellemző, a betűk szűkebbé és szorosabbá vagy kötetlenebbé, a hurkok keskenyebbé vagy fedővonalassá válhatnak. A dőlés a korábbiakhoz képest meredekebb (álló vagy balra) vagy ingatagabb lesz. Az ékezetek rövidülnek, az oválok sérülnek (szöges, görcsös, horpadt, betűk közt megbújó).
A félelem érzését azért jó megtapasztalni, mert megtanít értékelni a biztonságot, és visszatart a túlzott veszély- és kockázatvállalástól.
Harag/düh/agressszió
A haragot és a dühöt akkor érzünk, ha támadás történt a személyünk vagy a tulajdonunk ellen, vagy ha igazságtalanul és méltánytalanul bántottak minket, de bízunk abban, hogy tehetünk ellene. Ha akadályozva érezzük magunkat célunk elérésében, a cselekvésben vagy a viselkedésben, akkor a frusztráltság is kiválthat haragot, agresszivitást.
Miről ismerhető fel, ha dühösek, haragosak vagyunk?
A harag fokozott működésre készteti a szervezetünket: a szív és érrendszer aktivizálódása révén az arc kipirul, az izmok megfeszülnek. Agresszív testtartást (ökölbe szorított kéz) és fenyegető arckifejezést öltünk (felhúzott íny, vicsorgó száj, fogak mutatása, kitágult orrcimpák, homlokráncolás). A harag fordulhat kifelé, illetve befelé (önmagunk ellen); megnyilvánulhat közvetlen vagy közvetett, nyílt – indulatos, impulzív lereagálásban, szóbeli vagy tettleges támadásban – illetve rejtett módon, pl: erőszak-fantáziákban.
Hogyan jelenhet meg a düh és az agresszió kézírásban?
A korábbiakhoz képest a nyomaték erőteljesebbé válik, a sebesség és a méret nő. A ductusban és az írás egyéb helyein (pl: hurok) is megszaporodnak a szögek. Vonalkisiklások, szúrós, elrántott vagy bunkós vonalak, kampók jelennek meg a kzedő- és végvonalakban, az ékezetekben. Gyakoriak a szögesen alulhurkolt vagya magas, siető, hegyes vagy durv t áthúzások. A bal margó bővül, a jobb margó egyre kisebbé válik vagy eltűnik. Jellemző a sor-összeakadás szűk szóközök és a túlkötöttség.
A düh érzésére azért van szükségünk, hogy kiálljunk és megharcoljunk önmagunkért, érdekeinkért, véleményünkért.
Öröm
Örülünk, amikor nincs stressz, jól mennek a dolgaink, vagy szépen haladunk előre egy célunk felé. Örömet érzünk pozitív stressz esetén (pl.: gyermek születése, házasságkötés, szerelem, váratlan meglepetés), amikor erőfeszítéseinknek meg lett a gyümölcse, és megtörtént, beteljesedett az, amire vágytunk, elértük egy célt, megszereztük, birtokba vettünk valamit. Az öröm növeli az önértékelést és erősíti az önbecsülést.
Az öröm alapérzéséhez sorolható a hála, a szabadság, a szeretet és a magabiztosság érzés, a nagyrabecsülés, az egyszerű (meg)elégedettség, a bizakodás, a lelkes érdeklődés, örömteli várakozás, a megkönnyebbülés stb.
Miről ismerhető fel, ha örülünk?
Főleg a nevető, mosolygó arckifejezésről, a lelkes, kezdeményező, optimista hozzáállásról, a vidám viselkedésről ( könnyedség, oldottság, humoros tréfálkozás).
Hogyan jelenhet meg az öröm a kézírásban?
A betűk nagyobbá, teltebbé, gömbölydedekké válnak, az írás gördülékenyebb, rugalmasabb, mozgalmasabb és élet-telibb lesz. Több a díszítés, a pluszhurok, a kreatív és eredi forma, mint korábban. A bekötött t áthúzás és ékezetek mellett változatos ékezet formák (homorú, hullámos, u alakú, kör) játékosságra, humorra utalnak. A ductus ívesebbé, nyitottabbá válik (füzérek). A hurkok teltebbek, a térbeosztás arányosabb, a sorok iránya egyenes vagy emelkedő lesz.
