Az emberek többsége rendszeres belső kommunikációt folytat önmagával.
Nem azért, mert őrült, hanem mert a kommunikáció, mint információcsere az emberi élet egyik alapvető szükséglete, és mert a kommunikáció révén kapcsolatot teremtünk önmagunkkal. A legtöbb belső párbeszéd (bár gyakrabban monológ) rendszerint arról szól, hogy szidjuk, becsméreljük, korholjuk, leckéztetjük és fegyelmezzük önmagunkat.
Belső párbeszéd önmagunkkal
Előfordult már veled is, hogy a homlokodra csapva felkiáltottál: „Ennyire hülye nem lehetek!” vagy mondod-e néha magadnak, ha valami hibát követsz el: „Te képtelen vagy bármit is jól csinálni! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?”
Érdemes odafigyelni és tudatosítani magadban ezeket a belső párbeszédeket, mert ezek révén is gyarapíthatod az önismeretedet. Megtudhatod belőlük, hogy milyennek látod, milyennek tartod saját magad.
Azok a kisgyerekek, akik kiskorukban nem kaptak elég szeretetet, gyakran túlérzékennyé válnak, és felnőttként különösen hajlamosak arra, hogy folyamatosan becsméreljék, pocskondiázzák, bírálják magukat.
Az önvád grafológiai jellemzője
Több grafológiai jellemzője is van, ám az önmarcangolás, az önvád legtipikusabb grafológiai megjelenési formája a kézírásban rendszeresen megjelenő a középzónába, különösen az ovál betűkbe (á, ó, ö, ő – mint én-kép betűk) beleszúró, belehasító ékezetek. Vagyis az illető az ékezetekkel – ami a felsőzónában (szellem, tudás területe) lévő kontrolljel – vagyis gondolataival felnyársalja az ovált, vagyis önmagát.
Negatív hang a fejben
Gondolkodj el egy percre, milyen szavakkal korholod magad? Mondod-e magadnak rendszeresen? – „Én olyan buta / szerencsétlen / hanyag / rendetlen / trehány / rossz / semmirekellő / csúnya / önző / kétbalkezes / lusta stb vagyok.”. „
Milyen üzeneteket küldesz magadnak?
- Ha pl. balul ütnek ki a dogok: „Nesze neked, ezt ügyesen megcsináltad! Már megint sikerült elbaltáznod a dolgot!” vagy „Én kész csődtömeg vagyok! Soha sem sikerül semmi!”
- Ha mondjuk belenézel a tükörbe: „Hogy nézel ki már megint?” „Jézusom, milyen csúnya / kövér stb. vagyok! Csoda, ha nem kellek senkinek?!”
- Ha gondok vannak a kapcsolatodban: „Én tehetek mindenről! Az én hibám! Jobban kellene igyekeznem / szeretnem őt!”
Csupa-csupa negatív jellemző, ami elszívja az önbizalmadat, rombolja az önbecsülésedet, az önértékelésedet!
Ezeket a negatív jelzőket és üzeneteket összegyűjtve vajon feltűnt-e valamelyiknél valamilyen jellegzetes hangsúly? Kinek a hangján szólal meg? Kitől kaptad ezt?
A belső párbeszéd során úgy leckéztetjük, kritizáljuk magunkat, ahogy azt a szüleink tették velünk gyermekkorunkban. Persze az évek során a repertoár tovább bővült azzal, amit a számodra fontos személyektől kaptál, akiknek meg szerettél volna felelni: nagyszülőktől, óvó nénitől, tanító nénitől, barátoktól, szerelmektől – és persze Te is tettél hozzá!
Mit kezdj a belső párbeszéddel?
- Nem kell a fürdővízzel a gyereket is kiönteni! A belső párbeszédek egy része hasznos is lehet – gondolj csak arra, amikor „megbeszéled magaddal” a napi feladataidat, célokat tűzöl ki, tervezel és megdicséred magad (ugye megdicséred magad?).
- Ám mihelyt azon kapod magad, hogy már megint megszólalt benned „a rossz vagyok és haszontalan” lemez, akkor rögtön állítsd le magad!
- Dicsérd meg magad! Erről hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni, holott ez az egyik legjobb és bárhol és bármikor alkalmazható önbizalom növelő eszköz a kezedben. Valahányszor jó döntést hozol, vagy jól sikerül valami (akár a hétvégi ebéd, vagy, mert olyan szépen ripsz-ropsz kitakarítottad a konyhát) dicsérd meg magad! Bókolj magadnak, ha sikerült jól beszárítani a hajadat, ha szépen kilakkoztad a körmöd, vagy ha jól válogattad össze reggel a ruháidat, és csinosnak érzed magad benne.
- Gyűjts össze 10-10 olyan külső és belső tulajdonságodat, képességet, amit szeretsz magadon, magadban, és olvasd át, és mondd el magadnak minél többször!
További blogbejegyzések a témában! – Olvastad már?
Hagyod, hogy elszívárogjon az önbizalmad?
Kudarc és önelfogadás
Önértékelésed háromlábú széke
