Az üdvözlési mód sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk a másikhoz, és gyakran meghatározza a kapcsolat további sorsát is. „Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten” – ahogy tarja a mondás.
Amikor két ember találkozik, üdvözlik egymást. Ha először találkoznak, akkor be is mutatkoznak, kezet fognak egymással.
Régebben talán gazdagabb volt az üdvözlési módok tárháza. Rangtól függően volt, aki előtt illet meghajolni, másnak kalapot emelni, megint másnak elég volt egy fejbiccentés is. De az üdvözlés formája még ma is sokat elárul a két ember viszonyáról akár egy kívülálló számára is.
Figyeld csak meg egyszer séta közben vagy a vasútállomáson, repülőtéren várakozva, hogyan üdvözlik egymást az emberek, szerelmespárok – sokat megtudhatsz, és a testbeszéd-ismereteidet is elmélyítheted… 🙂
A megszólítás a grafológiában
A grafológiában a megszólítás jelenti a bemutatkozást. Amikor a levél elején megszólítjuk a címzettet, az olyan, mintha éppen belépnék hozzá az ajtón.
A megszólítás elhelyezés, alakja elárulja, hogy hogyan jelenítem meg magam a másik felé, hogyan vélekedem a másikról és milyennek érzem kettőnk kapcsolatát.
Sokszor már a megszólítás szövege is nagyon beszédes. Az árnyalatnyi különbségek észrevételéhez, és értelmezéséhez még grafológusnak és nyelvésznek sem kell lennünk!
Hivatalos levélben, pl.: egy álláspályázatnál az önéletrajzhoz mellékelt motivációs levélben mennyire más benyomást keltenek a következő megszólítások:
- “Tisztelt Cím!” – kifejezi, hogy abszolút nem érdekel ez a cég, nem is akarok a munkatársuk, lenni, de elküldöm nekik is a pályázati anyagomat arra az esetre, ha minden kötél szakad…
- “Tisztelt Igazgató Úr!” – a rangot, a pozíciót szólítom meg, és ha az igazgatónak illetve az egójának fontos a pozíció, akkor szerencsém van.
- “Tisztelt Példa Áron Úr!” – plusz pontot ér, mert kinyomoztam a nevét
- “Tisztelt Példa Áron Igazgató úr!” – ahogy az előzőnél itt is jár a plusz pont, mert kinyomoztam a nevét, sőt még a rangját is „tisztelem”, bár esetenként túl hivatalosnak tűnik a dolog
Magán levélben, főleg a párkapcsolatban élők egymásnak írt levelei mutatják jól a másik iránti érzelmeket, a kapcsolat intenzitását a lobogást:
- a kapcsolat elején, lángoló hévvel: „Drága egyetlen édes szerelmem, Jolánkám!”
- házasságkötés után pár évvel. „Drága Jolán(kám)!
- 30 éves házasság után, amikor szóban alig, csak cetliken kommunikálnak a felek. „Jolán!”
De kanyarodjunk vissza a megszólítás vizsgálatának grafológiai szempontjaihoz! Amit grafológiai értelemben érdemes megnézni az, hogy a megszólítás milyen magasan helyezkedik el a lapon, illetve milyen távol helyezkedik el a szövegtől.
A megszólítás elhelyezése
Hivatalos levélben vagy az előbb említett álláspályázati motivációs levélben a lap tetejére felcsúszott megszólítás meggondolatlanságból vagy túlzott közvetlenségből tolakodásból fakadó tiszteletlenséget árul el, illetve más grafológiai jellemzők esetén támaszkeresésre utal. Akármelyik is erősítse meg egy grafológiai elemzés munkaadóként mindkét esetben meggondolnám, hogy felvegyem-e az illetőt. Az egyik semmiféle tiszteletet nem tanúsít a felettesével szemben, talán a kapott utasításokat sem tartja be, míg a másik önállótlansága miatt nem teszt egy lépést sem, amíg el nem mondják neki a feladatát, nem noszogatják.
Álláskeresőként tehát szerencsésebb, ha normál vagy kissé nagyobb méretű margót hagyva írod a megszólítást (gépelt levélnél is!), mert az a hivatalosságot hangsúlyozó távolságtartást, tiszteletadást jelent. A szabadon hagyott felső rész kifejezi azt a gesztust, amikor előreköszönök a főnöknek, vagy magam elé engedem az ajtón.
Ha a megszólítás után két sorral lejjebb kezded írni a szöveget, az tovább erősíti ezt, illetve azt is jelzi, hogy megfontolod, hogy mit és hogyan mondj el.
Magánlevélben éppen ellenkezőleg működik a dolog, hiszen ott sokkal személyesebb a kapcsolat.
Magán- és szerelmes levélben mélyen és a szövegtől távol lévő megszólítás arról árulkodik, hogy az író lelkileg nem érez, és nem enged igazán közel magához, csak formális kapcsolatot tart fenn veled.
Míg a normál vagy kissé magasabban lévő aláírás, amitől nincs túl távol a szöveg jelzi, hogy a levélíró közvetlen kapcsolatot ápol veled, érzelmileg és lelkileg is közel érez magához, és alig várja, hogy megoszthassa veled mondandóját.
A megszólítás mérete
Grafológiai szempontból érdekes még a nagy díszes kezdőbetűvel indított megszólítás, illetve, ha címzés szövege nagyobb betűvel íródott, mint, mint maga a levél. Ebben a hatásos fellépéssel megszerezni kívánt központi szerep vágya vetül ki, amikor is a kapcsolatot kifelé sokkal szebbnek, jelentőségteljesebbek akarják feltüntetni, mit amilyen valójában. Az így író szeretne jó benyomást kelteni, de igazi melegséget nem érez a másik iránt. A mindennapi élet testbeszédjében ez gyakran a politikus bájvigyor, a látványos összeölelkezések, váll-lapogatások szinonimája, nőknél pedig a sminkre, frizurára vigyázó arcra adott imitált puszi.
Ha a megszólítás betűi kisebbek, gyengébb nyomatékúak, mint a szövegrész betűi, az sok esetben egy bizonytalan, önmagát a címzetthez képest leértékelő ember képét festi le. Testbeszédét nézve, gyakran a bemutatkozáskor nevét halkan, alig érthetően mondó, szemét lesütő, vagy a szemkontaktust kerülő egyén, akinek kézfogása gyenge, keze nem ritkán hideg és nyirkos.
Kedves Szilvia!
Napjainkban az internetes levelezések – legyen az hivatalos, baráti levél, sajnos nem mutatják a személy igazi képét, érzéseit a másik személy(intézmény) iránt. Kapkodva, az idővel versengve írunk. Elvesznek az igazi érzelmek, elfásulunk. Érdemes összehasonlítani a kézzel írott kérést az internetten elküldöttel.
Szükséges, hasznos ez a tanulmány.Gratulálok.
Köszönettel Etel
Szevasztok!
Itt hiába írok különböző nagyságú, formájú, dőlt vagy álló betűket, nem érvényesül. Próbáltam a felsorolásokat cifrázni, nem lehetett.
A sorváltás látszik.
Ha lenne hely, biztosan bővebben, tagoltabban írnék. Úgyhogy messzemenő következtetéseket nem szabad levonni a hozzászólások formájából. A megszólítás legtöbbször elmarad, de senki sem sérelmezi.
Amikor gépelni tanultam, hibapont járt, ha nem annyi sort hagytunk ki a megszólítás után, mint az előírt. Még az aláírás helye is változott azóta.
Ma, ha hivatalos levelet írok, inkább az egész oldalt nézem, átrendezem, hogy pofás legyen.
A géppel írt szövegben nálam nincs beljebb kezdés, inkább kihagyok egy sort. Mert így egyszerűbb. Bár ki tudja mi áll ennek a hátterében. Szilvia, biztosan meg tudod magyarázni.
Amúgy: az élet sok területén igaz, hogy amilyen az adjonIsten…
Szép napot kívánok!