Ma, a Szenteste napja előtti napra két lelki gyakorlatot hoztam, ami az év bármely napján elvégezhető, de Karácsony előtt különösen időszerű.
Hála
Hálásnak lenni azt jelenti, hogy köszönetet mondunk azokért a dolgokért, aminek örülni tudunk. Mindazért a jóért, amiben részünk van, volt vagy lesz, és azokért is, amiket korábban talán rossznak gondoltunk, nehézségként éltünk meg, de visszatekintve (pár hét, hónap vagy év távlatából) már nem is tűnik annyira rossznak, mert tanultunk belőle, a fejlődésünket szolgálta.
A mindennapi gyakorlatban hálát lehet adni bármilyen pici, egyszerű, jelentéktelennek tűnő dologért. Olyanért is, amit talán a nagy rohanásban, a napi robotban már szinte teljesen természetesnek, magától értetődőnek vesszük, hogy van (míg másoknak talán nem az).
Például, hogy van fedél a fejed felett; meleg otthon, ahová hazamehetsz; étel kerül az asztalra és van tiszta ruha, puha ágy. Hogy van, ki hazavár (még ha csak a kiskutyád vagy a fokföldi ibolyád az ablakban). Hogy családod és barátaid, akikkel együtt lehet nevetni és sírni. Hogy van, aki meghallgat, akivel megoszthatod az élményeidet, gondolataidat. Van kiért gondoskodni, van kinek szeretetet adni és van aki szeret, figyel rád. Azért, hogy egészséges vagy, szeretni, segíteni és adni tudsz.
Megbocsátás
A megbocsátás nem jelenti azt, hogy elfelejtjük, a sérelmeket vagy azt, ami történt, vagy hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna.
A megbocsátás elbocsátást, elengedést jelent. Azt jelenti, hogy letesszük, nem hurcoljuk magunkkal tovább a dühöt, a haragot, a sértettségest, a fájdalmat, a szomorúságot, a bűntudatot, a szégyent, amit magunknak vagy amit mások okoztak nekünk, vagy valakinek, valaminek a hiányát, amit elvesztettünk, vagy amit még nem kaptunk meg. Egyre kevésbé neheztelünk magunkra vagy a másikra, nem hánytorgatjuk fel folyton a múltat minden vita során vagy gondolatban újraélve. Továbblépünk, a magunk – testi, lelki, mentális egészségünk – érdekében.
Idáig eljutni egy folyamat és komoly belső munka eredménye. Nem megy hipp-hopp, és az sem biztos, hogy végleg és teljesen távozik a harag vagy a sérelem a szívünkből. De idővel talán napról napra könnyebb lesz.
A megbocsátáshoz egy remek gyakorlat, ha kiírjuk magunkból mindazt, ami fáj. Legjobb kézzel írni és levél formában megszólítani magunkat vagy azt, aki vétett ellenünk. Majd határozzuk el, hogy megbocsátunk magunknak vagy a másiknak. A levelet ezután égessük el, vagy tépjük apró darabokra és szórjuk a vízbe – pl.: egy folyóba, vagy húzzuk le a WC-n.
