Mit vizsgálj a gyermekrajzon?
február 8th, 2012 | 
Author: Sokan nem is gondolják, hogy a gyermek rajzelemzésnél is hasonló jegyeket vizsgálunk, mint a grafológiában az íráselemzésnél.
Ha jól belegondolsz: a rajz és az írás nagyon hasonló. Mindkettő „nyomhagyás” a térben, ami információt hordoz. Az írás és a rajz is pontokból, vonalakból, formákból áll, amelyeknek alakja, mélysége és mérete van. Az alakzatoknak elhelyezkedésük, távolságuk, egymáshoz viszonyított arányuk, és szerkezetük van. Így tehát számos, a kézírás vizsgálatnál alkalmazott grafológiai szempont és szabály ugyanúgy használható a rajzok vizsgálatánál is.
Melyek ezek és mire utalnak?
A gyermekrajz elemzés legfőbb szempontjai
A rajz szerkezete a gondolkodásmódról árulkodik. Ha a gyermek különálló tárgyakat, alakokat rajzol, amelyeket aprólékosan dolgoz ki, akkor az elemző gondolkodásmód jellemzi, vagyis fontosak számára a részletek. Az eseményeket, élményszerű rajzokat készítő gyermekeknél viszont a szintetizáló gondolkodás jellemző, fontos számukra a nagy egész, az összefüggések megértése.
Térszimbolika – Az emberi tudattalanban minden irány szimbolikus jelentést hordoz. Nagyon vázlatosan nézve a baloldal a múlt, az anyai oldal, míg a jobboldal az apát, a jövőt jelöli. A fenti terület a szellemiség, a tudás, a lenti az anyagi világ és a szexualitás zónája. Középen van a jelen, a most, a mindennapi élet.
Térkitöltés – Fontos szempont, hogy a gyermek a rendelkezésére álló lapot mennyire rajzolja be. A sok fehéren, üresen maradt rész jelzi, hogy a gyermek számára sok az „énidegen-terület”, amitől fél, szorong. Míg a telezsúfolt rajzlap erős dominanciaigényre vall.
A rajzelemek, alakok és tárgyak mérete az önbizalom mértékét jelzi. Az apró alakok önbizalomhiányról árulkodnak.
Az egyes rajzelemek, alakok arányából következtetni lehet arra, hogy mi a fontos a gyermek számára. Általában a gyermeke 6 éves korukig sokkal nagyobbnak rajzolják a számukra fontos személyt vagy rajzelemet, mint amekkora az a valóságban. 8-9 éves kor körül válnak reálissá a méretek.
A rajzelemek, alakok elhelyezkedése – családrajzoknál jellemző, hogy a gyermek azt a személyt, akit feljebb rajzol, azt irányítónak, dominánsnak tartja. Ha egy alak nagyon távol kerül a többiektől, akkor az kirekesztettségre, vagy elkülönülésre utal, mindenesetre lélekben távol áll a gyermektől.
A nyomaték az energikusságot, az energiaszintet mutatja. A nagy nyomatékú vonalak agresszivitást sejtetnek, míg a gyenge vonalak gyenge önérvényesítést jelölnek.
A vonalvezetés – Minél lendületesebb vonalakkal rajzol a gyermek, annál magabiztosabb. A szálkás, szaggatott vonalak viszont bizonytalanságot jelölnek.
A színezés, satírozás esetén azt érdemes megnézni, hogy a határoló vonalakat mennyire tartja tiszteletben a gyermek, mert ez a szabálytudatról árulkodik. Ha színezés során gyakran vált irányt a gyermek, és össze-vissza színez a gyermek, kimegy a vonalból, az gyakran szófogadatlanságra, öntörvényűségre utal, amelynek a háttérben sokszor érzelmi, lelki zaklatottság bújik meg.
A vonalak formája – mint a grafológiában a ductus – a viselkedést, a szociális magatartást jelzi. Az íves girlandok, füzérek elfogadást, nyitottságot, az árkádos, domború vonalak zárkózottságot, védekezést, a szöges, szúrós vonalak akaratosságot, támadó magatartást sejtetnek.
Posted in 
Tags: 
