Tudtad, hogy a személyes kommunikációnak mindössze egyharmada történik szóbeli úton?
A fennmaradó közel 65%-ot kommunikatív közlés, azaz a testbeszéd, a gesztikuláció és az arcjáték teszi ki.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szóbeli közlés elsősorban információk átadására használjuk, míg a nem verbális csatorna az egymás iránti és a helyzettel kapcsolatos magatartásunk, személyes érzelmeink kifejezésére szolgál.
A kézírás azért olyan fantasztikus, mert a kommunikációt több síkon jeleníti meg. A leírt szavak és szöveg tartalma a szóbeli közlést, míg az íráskép, és azt létrehozó mozdulatok a testbeszédet tükrözik. Így a grafológia valóban a személyiség tükre.
Vannak, akik élénk és nagy mozdulatok kíséretében adják elő mondandójukat, szinte eljátsszák, míg mások visszafogottabban gesztikulálnak, de szavakkal pontosabban fejezik ki magukat.
Vajon mitől függ, hogy milyen mozgástípus és mennyi mozgásmennyiség jellemző az emberre és az írására?
Mozgásunk jellegét erőteljesen befolyásolja, hogy milyen temperamentummal rendelkezünk, melyik vérmérsékleti típusba tartozunk.
Általánosságban elmondható, hogy a szangvinikus és a kolerikus emberek szenvedélyesebbek, beszéd közben többet gesztikulálnak, míg a melankolikus és a flegmatikus típusba tartózók visszafogottabbak, kevesebbet gesztikulálnak.
Nézzük az egyes vérmérsékleti típusok testbeszédét és grafológiai jellemzőit részletesebben!
Testbeszéd a grafológiában
A szangvinikus emberek olyanok, mint egy játékos kölyök vizsla. Tekintetük többnyire élénk és vidám, arcuk kifejező. Mozdulataik elevenek, fürgék és kecsesek, kissé vibrálóak, harsányak. Mondandójukat gyors és nyughatatlan taglelejtés, nagy kézmozdulatok kísérik.
Kézírásuk is könnyed, hajlékony és gyors mozdulatokból épül fel. A kapkodó ékezetek és t áthúzások, a gyors irányváltások, a hullámos, domború sorok, a túlbonyolított formák és a változatos betűalakok szabálytalanná teszik az írást és gyengítik a ritmust.
A kolerikus ember írása is gyors, de mozdulatai fegyelmezettebbek, feszesebbek, határozottabbak. Gyakoribb a szögképződés, az írás ritmusos vagy ütemes, nem ritkán hegyes buzogányos áthúzásokkal, hosszú eleresztett, szúrós végvonalakkal tarkítva.
A kolerikus típusúak beszédét rövid, határozott kézmozdulatok, katonás erőt sugárzó fellépés, magabiztos testtartás kíséri. Arcvonásaik markánsak, kifejezőek. Tekintetük nyílt és átható, gyakran szuggesztív. Akár fanatikusságot is tükrözhet – különösen, ha mély meggyőződéseik vagy számukra fontos ügy érdekében szólalnak fel. Nem ritka náluk az ökölbe szorított kéz, vagy a mell előtt összefont kar, mint az erő, a szilárdság, és ellenállás jele, és az is, ha tenyerükkel az asztalt ütve adnak nyomatékot szavaiknak.
A melankolikus emberek tekintete komoly vagy álmodozó, határozatlanságot vagy félénkséget tükröz. Vonásaik szomorúságot, gondterheltséget vagy épp dacos ellenszegülést tükröznek. Mozdulataik lassúak, egyenletesek, megfontoltak, kimértek. Kisebb térben mozognak.
Grafológiai jellemzőik is visszafogottságot és gyengébb vitális erőket tükröz. Írásuk lassú, monoton, kevésbé eredeti, viszont pontos és precíz, jól olvasható. Arányosabb, a formák kidolgozottabbak.
A flegmatikus személyek írására még inkább igaz a monoton jelleg, a szabályosság. A betűk rajzoltak, mentesek a túlzásoktól és az átalakításoktól, tempójuk lassú, a vonalak mázoltak.
A flegmatikus emberek kényelmesek, nyugodtak. Mozdulatai lassúak, nehézkesek, lomhák. Tekintetük csendes nyugalmat, szelídséget sugároz, időnként elbambulnak. Vonásaik nyugodtak, kevésbé kifejezőek, arcuk gyakran szelíd, buddhista mosoly dereng.
