Jung pszichológiája

Carl Gustav Jung a pszichológia egyik legjelentősebb személyisége.

1875. július 26-án született Kesswill-ben.

A svájci pszichológus és pszichiáter eleinte Freud és a pszichoanalízis követője volt. Jung Freuddal hat évig állt szakmai és személyes kapcsolatban, ami később megromlott köztük, egyrészt mert elméleteik számos kérdésben eltért egymástól, másrészt mert Freud arra gyanakodott, hogy Jung az ő tekintélyére, pozíciójára pályázik.

Jung Freuddal való szakítása után megalapította saját mélylélektani irányzatát, amit ő „analitikus” vagy „komplex pszichológiának” tartott.

Jung és a kollektív tudattalan

Jung úgy képzelte, hogy az emberek kollektív tudattalanban vagy „faji emlékezetben” osztoznak. A kollektív tudattalan tartalma olyan emlékek, reakció és képzeletminták, amelyek az emberi fajra jellemzőek és az őseinktől maradtak ránk. Ilyen archetípus pl.: a születés, a halál, a hatalom, a varázslat, anya, apa, isten.

Jung behatóan tanulmányozta az álmok szimbolikáját, a mítoszok, mesék, vallások és művészetek jelképrendszerét.

A szimbolikus értelmezést a grafológiai elemzésben is használjuk. A rajzok, a firkák és a betűk grafológiai vizsgálatánál alapvető a térszimbolikai és irányszimbolikai meghatározás, de fontos szerep jut a betűkben megmutatkozó képek szimbolikus értelmezésének is.

Jung személyiségtipológiája

Jung gondolkodását az ellentétek elve uralta. Véleménye szerint az emberi élmények ellentétes minőségekből tevődnek össze, amelyek általában kiegyensúlyozzák egymást.

Jung két fő típust – introvertált és extrovertált – határozott meg aszerint, hogy a személy figyelme inkább befelé, önmaga felé, avagy kifelé, a külvilág felé irányul, illetve, hogy milyen mértékben.
Vagyis mindannyian az introvertált-extrovertált skála valamely pontján helyezkedünk el. Mindkét típus jelen van bennünk, de általában csak az egyik dominál, míg a másik tudat alatt, rejtetten megmarad az előbbi ellensúlyozására.
Aki inkább introvertált, azt inkább a belső élményei foglalkoztatják, inkább visszahúzódó és önállóságra törekszik, míg az inkább extrovertált egyént teljesen lefoglalják a külső élmények, társaságkedvelőek, és baj esetén nagyobb szükségük van másokra.

Jung emellett másik két ellentétpárt is megkülönböztetett az alapján, hogyan dolgozzuk fel a külvilág élményeit:

• racionális: a gondolkodás és az érzés, mert mindkettő valamilyen ítéletet foglal magába – (helyes vagy helytelen; tetszik, vagy sem)
• irracionális: az észlelés és az intuíció, mert mindkettő észlelés mód – az előbbi az érzékszereket, az utóbbi a tudattalant használj

A fenti két ellentétpár és az extrovertált-introvertált dominanciaviszony kombináció alkotják meg a személyiség átfogó egyéni különbségeit. Ennek értelmében személyiségünk az alábbi típusok valamelyikébe sorolható:

• Extrovertált gondolkodó
• Extrovertált érző
• Extrovertált észlelő
• Extrovertált intuitív
• Introvertált gondolkodó
• Introvertált érző
• Introvertált észlelő
• Introvertált intuitív

Jung 1961. június 6-án halt meg küsnachti otthonában.

Kapcsolódó cikkek:

Introvertált vagy extrovertált típus vagy?

Betűszimbolika a grafológiában