Miért van az, hogy ugyanattól az ingertől egy introvertált ember a falra mászik, az extrovertáltnak pedig meg sem kottyan?
A pszichológiai kutatások azt bizonyították, hogy egyes tulajdonságok együtt járnak, és csoportokba rendezhetők. Sok kutatót foglalkoztatott a kérdés, hogy melyek azok a „legfőbb” vonások, amelyek szerveződése a személyiséget alkotja.
Hans Jürgen Eysenck (1916-1997) német származású angol pszichológus a személyiség alapdimenzióinak kutatásához Hippokratész típustanát, Jung extrovertált – introvertált elméletét, valamint Pavlov munkásságát használta fel.
1947-ben 700 szorongással küszködő katonánál 39 személyiségjellemzőt vizsgált meg, majd azokat rendszerezve két fő vonást talált:
- Introverzió – extroverzió
- érzelmi stabilitás – labilitás
1. Introverzió – Extroverzió
Az extrovertált ember társaságkedvelő, barátkozó. Szereti az izgalmakat, a kalandot, impulzív. Bátran kockáztat, de olykor meggondolatlanul cselekszik. Hajlamosabb az agresszióra, dominancia igénye nagyobb.
Az introvertált ember higgadt, csendes. Kerüli az ingereket, az izgalmakat és a kockázatot, szeret mindent előre eltervezni. Távolságtartó és bizalmatlan, ezért kevés, de tartós barátságot köt.
2. Érzelmi stabilitás – érzelmi labilitás
Az érzelmileg stabil ember nyugodt, kiegyensúlyozott, erős belső egyensúly jellemzi. Érzelmileg lassabban és gyengébben reagál, nehezebben is változtat. Nem könnyű felbosszantani, nem aggodalmaskodik, nem szorong.
Az érzelmileg labilis ember sokkal érzékenyebb, reakciói gyorsak, erősek és szélsőségesebbek, nehezen térnek vissza az alapszintre. Aggodalmaskodásra és szorongásra hajlamos, emiatt gyakran küzd testi és lelki panaszokkal (pl fejfájás, alvászavar stb.) is.
Természetesen az emberek többsége e 2 fő dimenzió két-két végpontja között helyezkednek el valahol.
Eysenck szerint tehát az emberek négy fő típusa különböztethető meg, amelyek megfelelnek a Hippokratész és Galenosz négy fő temperamentumtípusának
- Extrovertált érzelmileg stabil (szangvinikus, derűs, túláradó)
- Extrovertált érzelmileg labilis (kolerikus, bátor, lobbanékony)
- Introvertált érzelmileg stabil (flegmatikus, nyugodt, egykedvű)
- Introvertált érzelmileg labilis (melankolikus, komoly, magának való)
Miért stresszel az introvertált, ha sok az inger, miért stresszel az extrovertált, ha kevés az inger?
Eysenck úgy gondolta, hogy, hogy az egyéni különbségek okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszeri folyamatokban kell keresni.
Az agy felszálló retikuláris aktivációs rendszere (ARAS) szabályozza az alvás és az ébrenlét ritmusos változását, és ezáltal fokozza és csökkenti az agy más régióinak általános aktivitását. A különbség az extrovertáltak és introvertáltak között az ARAS működésétől függ.
Az extrovertált emberek ingeréhesebbek, mert a gátlási folyamataik erősebbek és gyorsabbak az izgalmi folyamataiknál, így erősebb ingerekre van szükségük ahhoz, hogy az idegrendszer izgalmi állapota kialakuljon.
Az introvertált embereknél viszont az izgalmi folyamatok az erősebbek és gyorsabbak a gátlási folyamatoknál. Vagyis kevesebb és gyengébb ingerektől is eltelítődnek, hamarabb betelik náluk a pohár, ezért kerülik az ingereket.