Képzelt grafológiai gyorselemzés Ádámmal
Ahogy az embereken a serdülőkortól fokozatosan megjelenik a másodlagos nemi jelleg, úgy az írásképre is jellemző, hogy férfias vagy nőies.
De a klasszikus nőies kézírás mellett az igazán férfias íráskép is egyre ritkább.
Vajon milyen az „klasszikus férfi” (ahogy azt és amilyennek a Teremtő eredetileg megalkotta) és hogy néz ki az írása? -avagy
Képzelt grafológiai gyorselemzés Ádámmal
Évával karöltve, és minden női rábeszélő-képességünket bevetve sikerült rávennem Ádámot, hogy írjon pár sort, hogy bemutathassam, milyen egy „igazi férfi” írása. Először nehezen állt kötélnek, mondván, hogy ő roppant elfoglalt és nagyon sok fontos dolga van, nem ér rá holmi „önboncolgatós” hablatyra, különben is ő tisztában van önmagával, ám két vadászat között mégiscsak rászánta magát.
A kicsi, kötetlen, sovány betűk, a határozott, szögletes vonalvezetésed racionalitásgondolkodásra utal, vagyis sokkal jobban érdekelnek a tárgyak és a dolgok működése, mint a „lelkizés”, és hasonló nőies dolgok. Tárgyilagosan és objektíven gondolkodsz, mindent alaposan megvizsgálsz, a dolgok lényegét kutatod.
Ádám: Igen, tudni akarom mi miért, és hogyan működik.
Eléggé szöges, merev és nyomatékos vonalakat használsz, ami utal arra, hogy szeretsz irányítani, és problémamegoldó „szakértőként” tanácsokat osztogatni. Rengeteg energiával, erővel rendelkezel, munkabírásod kiváló. Nagy teljesítményekre vagy képes. Rátermettségedet, tudásodat az elért eredményeidben látod igazolni. Fontos számodra, hogy tudásodat, erőfeszítésedet és hozzáértésedet elismerjék, és a kritikát kevésbé viseled.
Szívesen elmélkedsz egyedül, amíg rá nem jössz a megoldásra, és ilyenkor jobb, ha nem zavarnak. Egyéni megoldásokra törekszel, és ha megtaláltad a jó megoldási módot, akkor ragaszkodsz elképzeléshez.
Ádám: Persze. Ha egyszer már jól működött valami, minek variáljak.
Kevés vonalat használsz, néha az olvashatatlanságig leegyszerűsíted a betűket, vagyis inkább a tettek embere vagy, és néha öntörvényűen cselekszel a saját elképzeléseid szerint. Van, hogy akkor sem változtatsz, ha az lenne szükséges.
Ádám fejét vakarva: Hát előfordult, hogy Éva azt vágta a fejemhez, hogy makacs és egoista vagyok… meg hogy nem vagyok tekintettel rá és az érzéseire.
Te azonban nem, vagy csak ritkán beszélsz a problémáidról, érzésiről. A gondjaidat egyedül oldod meg, nem fogadsz el, és csak kérsz végső esetben segítséget.
Ádám: így van, és utálom, ha Éva faggatni kezd, és megpróbálja kitalálni, hogy mi a bajom, és kéretlen tanácsokat osztogat…
Szükséged van a szabadságra, a függetlenségre… (Ádám egyetértően bólogat)… mégis unatkoztál egyedül a Paradicsomban…
