– avagy válasz egy grafológiai ellenmondásra folyt. köv.

Az előző blogban egy levélben felvetett grafológia ellentmondásra kerestük a választ.

A kérdező azt írta, hogy régebben az iskolai osztályban egy fiú, aki roppant kicsiny betűkkel írt (ami köztudottan az alacsony önértékelés egyik jele a grafológiában) mégis a legnagyobb menő gyerek volt, karizmatikus, magas önértékelésű, jófej, akit mindenki bírt, és a társaságban nagyobb szerepe volt.

Vajon, hogy lehetséges ez? Ha nem a magas önértékeléssel, akkor vajon mivel vívhatta ki magának a fiú ezt központi, közkedvelt szerepet?

Az előző bejegyzésben már írtam a kisbetű – nagybetű és az önértékelés grafológiai kapcsolatáról, amiből kiderül, hogy a nagybetűs írás nem mindig jelent valós és magas önértékelést, és a kisbetűs írás sem jelent minden esetben alacsony önértékelést, önbizalomhiányt. Egy írásjel csak a többi írásjellel összefüggésben nyeri el értelmét.

Éppen ezért a kérdésben említett egyetlen írásjellemzőből – roppant kicsiny betűk – lehetetlennek tűnik megválaszolni a kérdést (pláne látatlanba, életkor kezesség ismerete híján).

A gyermekírások grafológiai elemzése egyébként is nagy körültekintést igényel, mivel a gyerekeknél még nem elég karakteres, kiforrott az írás.

Mivel azonban nem hagyott nyugodni a kérdés, elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha valakinek nem magas az önértékelése, akkor mitől lesz/lehet valaki a társaságban vezető szerepben? Vajon milyen tulajdonságokkal rendelkezhetett még, ami kiemelte őt a többiek közül?

Két fő elképzelésem, feltételezésem van. Kiemelkedővé válhat valaki azáltal, hogy másokat lenyom, és azáltal is, hogy a közösség emeli őt fel – egyikhez sem kell feltétlenül hatalmas önértékelés.

Hatalom erőszakkal

Vegyük az első esetet, és tételezzük fel, hogy a kisbetűk mellett az a vonalvezetés szöges, görcsös, erős nyomatékú, fokozottan jobbra dőlő volt, a t áthúzások magasak és hegyesek, a végvonalak szúrósak, az ovál betűk szögesek voltak, a sorok egybecsúsznak. Ilyenkor az alacsony önértékelés agresszivitással, a durvasággal társul.

Elképzelhető, hogy a fiút otthon elnyomták, netán büntették is, ezért az iskolában akart dominálni. A fenti írásjellemzők esetén frusztráltságát és az abból eredő dühét, feszültségét erőszakos módon, másokon vezette le. Ez is egyfajta kompenzáció. Vagyis hatalmát a fizikai erejével, társai el- illetve lenyomásával, megfélemlítésével szerezte meg. Ilyenkor az EGO akar érvényesülni, uralkodni.

Ám a levélíró azt írta, a fiúról, hogy „jófej gyerek volt, akit mindenki bírt”, ezért bízzunk benne, hogy nem ez volt a helyzet.

Nézzük a másik lehetőséget.

Hatalom szeretettel, összhanggal

Amennyiben az írás bár kisbetűs volt, de arányos, spontán, de viszonylag olvasható, harmonikus volt, és kevés jel utalt agresszivitásra, akkor lehetséges, hogy a fiú önértékelése tán nem volt túl magas, de egységben, összhangban volt önmagával és a környezetével. Lehet, hogy ő nem is akart nagy vagy kiemelkedő lenni, de voltak olyan tulajdonságai, ami szerethetővé, népszerűvé tették társai körében, ezért szívesen gyűltek köré, és választották ki.

Pl.: mert volt belső tartása, szavahihető, őszinte volt (még ha voltak kisebb stiklijei, húzásai is), vagy, mert kiállt önmagáért, másokért, még ha ez esetleg hátránnyal járt, vagy jó szociális képességekkel rendelkezett.

Talán érezték rajta a többiek, hogy nem akar uralkodni rajtuk, illetve „amit akar, azt nekem is, magának is, mindenkinek akarja egyszerre” – ahogy Müller Péter Jóskönyvében olvasható.

Kisbetűs írás nagy önértékelés?!
Cimke:         

6 thoughts on “Kisbetűs írás nagy önértékelés?!

  • 2010. március 03. szerda at 13:22
    Permalink

    hú, ez szuper volt!!!

  • 2010. március 03. szerda at 17:59
    Permalink

    Kedves Szilvia!

    Nagy élvezetttel olvasom az elküldött emailjeidet, ezáltal is gyarapítva a grafo tudásomat-még másodéves grafohallgatóként.Van egy olyan mondás,hogy akinek a fejében van tudás, az olyan mint a teli kalászú búza-lehajtja a fejét másokhoz és megossza a tudását.Úgy gondolom Benned is egy ilyen ” “lehajló búzafejet ” ismerhetek meg:)!
    A kis -nagybetűs írással kapcsolatban kérdezném még, hogy egy nagybetűs ( talán túl nagy),támasztott girlandos írású munkatársam viselkedése viszont nagyon kis önértékelésű( egyébként molett),Ő mit kompenzálhat ezzel?Köszönöm a választ.További szép napot!:Magdi.

  • 2010. március 03. szerda at 23:33
    Permalink

    Kedves Szilvia!

    Nagyon tetszik a mai bejegyzésed is, de azt gondolom, hogy van még több variáció a kisbetűs írás megitélésre.
    A “hatalom szeretettel összhanggal” című részhez egy kis kiegészítést gondolok: tapasztalatom szerint ez – amiről írtál – akkor valósul meg, ha az illető a leírt tulajdonságok mellett bizonyos fokú intelligenciával rendelkezik. /ez lehet gyermeknél vagy fiataloknál is, hiszem azt, hogy nem csak a tanulástól leszünk intelligensek, hanem létezik, már a születéstől genetikailag hozott intelligencia/.
    A másik: Sok ilyen típusú emberrel találkoztam – kisbetűs írás mellett.Kielemezvén a dolgokat rájöttem, hogy ezek az emberek nagyon nagy önbizalomhiánnyal rendelkeznek – vagyis tudják, hogy milyen értékeik vannak, mégis mindig azt gondolják, hogy nem felelnek meg másoknak. Viszont nagyon szeretnek/nének/ – társaságban – a középpontban lenni, sok állandó barátot, ismerőst szerezni, megtartani, mert félnek a változásoktól is. Ezt azzal érik el, hogy kifelé képesek teljesen mást mutatni saját magukról, nagyhangúak, kedvesek, humorosak, és mindig tudnak valami újat, hogy felhívják magukra a figyelmet. Aztán otthon bebújnak a kis kuckójukba, és ott lehetnek – egyedül – igazán saját maguk. Ezekre az /kisméretű/ vagy akár normál méretű írásokra – főleg fiataloknál – jellemző lehet, hogy szép kerek betűk vannak – szinte teljesen kiforratlan, gyermekded -, de azért a grafológus észreveszi, hogy van benne bőven őszintétlenségi jegy is. Ez tapasztalatom szerint főleg a rák jegyben születettekre jellemző igazán. Persze teljesen korrekt választ csak egy alapos vizsgálattal lehet adni.
    Üdvözlettel: Kalapos Edith

  • 2010. március 04. csütörtök at 03:55
    Permalink

    még nem találkoztam ilyen tipusu emberrel.

  • 2010. március 04. csütörtök at 17:59
    Permalink

    Kedves Szilvi !

    Mivel én soha nem tanultam grafologiát igy ,csak egy olvasmányból tudok idézni.Azt irja a kis méretü betüről: a részletek szerelmese,minden nehézség nélkül képes koncentrálni problémáira,természetére nézve meglehetősen óvatos.Csupán ennyit tudok hozzászólni. Üdv.Erzsi

  • 2010. március 15. hétfő at 19:03
    Permalink

    Szia Magdi!
    Nagyon meghatott, amit írtál, és bevallom, jólesett. 🙂
    A kérdésedre e két grafológiai jel alapján nehéz válaszolni. Sok oka lehet, de gyakran pont az önbizalomhiányt, a védtelenséget próbálják az emberek a túl nagy írással ellensúlyozni.
    Érdemes lenne megnézni azt is a munkatársad írásában, hogy mint nő mennyire fogadja el önmagát (p betű, bal-jobb irány preferencia stb…).
    Elgondolkodtam azon is, hogy a “kövérség” pszichoszomatikusan, tudat alatt egyfajta védőpajzsként szolgál, aminek hátterében túlérzékenység és a kapcsolatoktól való félelem is állhat. Vagyis az illető ezáltal megpróbálja kitolni, megnövelni a személyes határait, hogy nehogy túl közel kerüljenek hozzá mások, így védekezik a bántások ellen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .