Virginia Satir (1916-1988) amerikai író és pszichoterapeuta szerint „Nem az határozza meg a sorsunkat, ami velünk történik, hanem az, ahogyan a történésekkel megbirkózunk.”
A megküzdés módja viszont az önértékeléstől függ. Alacsony önértékelés mellett a valódi megküzdések helyett a túlélésre rendezkedik be az ember.
Ha támadva, fenyegetve érezi magát, vagy ha a visszautasításól fél, de nem szeretné, hogy ezt mások is észervegyék rajta, akkor különféle viselkedési minták mögé menekül.
Ilyen un. túlélési pozíció vagy megküzédési (túlélési) mintázat: az okoskodás, az engesztelés, a vásakodás vagy ha az illető kilép a helyzetből és nem annak megfelelően reagál (zavarodott).
Szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, nemtől és körülményektől függetlenül. Ám ehhez fontos a helyes és alapos önismeret, önelfogadás, öszeretet és önbecsülés kialakítása.
Virginia Satir A családi együttélés művészete c. könyvében olvasható az egyik legszebb önbecsülési nyilatkozat, amit szívem szerint receptre írnék fel napi 1x-i elolvasásra mindenkinek, aki értéktelennek, semminek és senkinek érzi magát.
Extra tipp: Még jobb, ha kézzel le is írod magadnak az alábbi önbecsülési nyilatkozatot, és alkalmazod ezt a 10 önbizalomnövelő tippet!
Virginia Satir – Önbecsülési nyilatkozat
“Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel:
- a testemmel és annak minden mozdulatával;
- az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
- a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
- az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
- a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
- a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
- minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet.
Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom.
Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat.
Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.”
