Rudolph Valentino a hollywoodi némafilm egyik legnagyobb filmsztárja, a latin szerető megtestesítője.
Rodolfo Alfonzo Raffaelo Pierre Filibert Guglielmi di Valentina d’Antonguolla néven 1895. május 6-án látta meg a napvilágot a dél-olaszországi Castellaneta városában egy középosztálybeli családban.
1913-ban Amerikába ment szerencsét próbálni. Nyelvtudás hiányában kezdetben nehezen boldogult, autómosóként vagy utcaseprőként dolgozott. Később dzsigolóként kísérő nélküli nőket „szórakoztatott”, majd a filmiparban is próbálkozott.
Tizenhetedik játékfilmjével Az apokalipszis négy lovasa (1921) című filmben lejtett argentin tangójával lépett ki az ismeretlenségből és vált pillanatok alatt a férficsábítás, az érzékiség és az elegancia jelképévé vált.
Valentinot a nők imádták, a férfiak utálták, de megpróbálták utánozni.
Utolsó filmbeli partnernője, a magyar Bánky Vilma így jellemezte: „Szívét-lelkét beleadta a játékba, s valami különleges pillantással tudott ránézni egy nőre, mielőtt megcsókolta volna. Talán ez volt benne a legvonzóbb. Mint a latinoknál általában, jellemének mélyén rejtőzött valami keménység.”
Az aláhúzás és a szabályos betűk érvényesülési vágyat, céltudatosságot, határozottságot jelez. Az aláírás díszes R betű hatásos fellépésre törekvésre, némi pózolási hajlamra és narcizmusra vall.
Valentino minden napján jelentős időt fordított testedzésre, hogy vigyázzon alakjára. Kiélvezte az életet, imádta a lovakat, gyűjtötte az antik holmikat és káprázatos autó kollekcióval büszkélkedhetett. Vacsora estjei egész Hollywoodban híresek voltak.
A simulékony modorú, feltűnő öltözködésű, nagyvilági, magamutogató életet élő Valentino meleg volt. Aláírása kiírt, olvasható, vonalvezetése kifinomult, szabályos, mégis lendületes. Mindez belső stabilitásra, ön-azonos emberre vall, aki önmaga előtt gond nélkül elfogadta és felvállalta irányultságát.
Ám a közvélemény felé szükség volt a látszat fenntartására. Így az akkori negatív társadalmi megítélés elkerülése és a további siker érdekében Valentino elővigyázatosan (alulhurkolt és áthúzott t) kétszer is un. „levendulaházasságot” kötött, hogy homoszexuális beállítottságát leplezze és fenntartsa egy heteroszexuális látszatot. A vezetéknév (a második, felső) hosszú egyenes t áthúzása és az aláhúzás, akár egy sínpár, kijelöli a határokat, ugyanakkor védelmet nyújt.
Mindkét felesége leszbikus volt, így az álházasság keretei mögé bújva mindkét fél külön szexuális életet folytatott és szabadon megélhette szexualitás beállítottságát. A közvélemény Valentino melegségéről csak az 1931-ben előkerült titkos naplójából értesült.
Két évre visszavonult a filmezéstől, majd saját produkciós vállalata élén tért vissza a filmhez, és ugyanolyan népszerű volt. A fekete sas (1925), a Beaucaire úr (1924), vagy A sejk fia (1926),filmjeiben és színészi tehetségét is megvillantva a kritikusok számára is egyértelművé vált, hogy nemcsak a szépfiú imázsnak köszönhette ragyogását.
Amikor 31 évesen, 1926. augusztus 23-án hashártyagyulladásban váratlanul elhunyt, az egész világon tömeghisztéria söpört végig. Halálhírére két rajongója is öngyilkosságot követett el. Temetésén a hollywoodi hírességek színe-java és 80.000 rajongó vett részt. Búcsúztató beszédét Charlie Chaplin mondta.
