Charlie Chaplin, a filmtörténet örök bohóca

Ki ne emlékezne a némafilmek keménykalapos, szűk szalonkabátos, buggyos nadrágos, túlméretezett cipős, sétapálcás, bajuszos és kacsázó járású csavargójára, akinek megformálásával Charlie Chaplin bevonult a filmtörtének halhatatlanjai közé?

Hajlamosak vagyunk egy színészt a filmbéli szerepével azonosítani, aztán meglepődünk, csalódunk(?), ha kiderül, hogy egészen más ember. Vajon Chaplin mennyiben hasonlított a filmjeiben játszott szeretetreméltó, toprongyos csavargóra, aki rendre pórul jár, de végül erkölcsi diadalt arat? Vajon ki és milyen személyiség volt Chaplin valójában? Erre kerestem a válasz aláírása grafológiai elemzésével!

Chaplin 120 éve, 1889. április 16-án született Londonban. Apja korán elhagyta a családot, anyja elmeotthonba került, így Charlie a gyermekkorát jobbára árvaházakban és bentlakásos iskolákban töltötte.
1912-ben érkezett az Amerikai Egyesült Államokba egy mutatványos társulattal. Jellegzetes filmbéli alakja 1914-ben született meg, és rövidesen ismertté vált az Államokban. Figurájában Chaplin gyermekkori nyomorának tapasztalatait formázta meg.

Chaplin nemcsak főszereplője volt filmjeinek, sokszor maga írta, rendezte azokat, sőt, gyakran a zenéjüket is ő szerezte, és gyakran a vágói, produceri feladatokat is ellátta. Karrierjét másfél dolláros hetibérrel kezdte, majd 1917-ben ő lett az első színész, aki 1 millió dolláros szerződést kötött.

Chaplin hitt a némafilm szépségében, ahol a mimikáé és a gesztusoké a főszerep, és filmjeiben csak hangeffekteteket és zenét alkalmazott. A hangosfilm beköszöntése után, 1936-ban a csavargó figura búcsút vett a közönségtől.

1940-ben, A diktátor című filmjében állást foglalt Hitlerrel, a fasizmussal és a hámorú embertelenségével szemben. Chaplin többször visszautasította a felajánlott amerikai állampolgárságot, amivel gyanússá vált az FBI szemében. Adóhátralékai miatt zaklatták, és kommunista szimpátiával vádolták, ezért 1952-ben Svájcba költözött.
Négyszer nősült. Utolsó, Oona O’Neill-lel kötött házassága hosszú volt és boldog. Nyolc gyermekük született.
1972-ben Oscar-életműdíjat kapott, 1975-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Chaplin majdnem haláláig dolgozott. 1977. december 25-én hunyt el agyvérzésben, Svájcban.

Az átlátható sorok, a feszes, egyszerűsített, olvasható vonalak jelzik önálló, független gondolkodását, tárgyilagosságát, egyértelműségre törekvését. Elsősorban a maga szabta határokat és szabályokat fogadta el érvényesnek, nem ritkán fittyet hányt környezete és a társadalom véleményére. Szilárd meggyőződéseit, kritikus szemléletét nem rejtette véka alá. Filmjeiben nemcsak szórakoztatott, de a humor segítségével mutatta be a kapitalizmus elidegenítő hatásait, majd állást foglalt Hitlerrel és a fasizmussal szemben is, később pedig a reklámvilágot és az amerikai élet visszásságait állította pellengérre.

Kötött, gyors, dinamikus írása holisztikus szemléletre, jó kombinációs és asszociációs készségre utal, ami kifogyhatatlan ötletekben nyilvánult meg. A szűk hurkok, a mély kezdővonalak egyszerre árulkodnak spontaneitásról, és arról a fegyelmezettségről, amivel ötleteit a filmjeibe átültette, és ahogy a szereplői minden mozdulatát precízen kidolgozta.
A hivatásában nem ismert pardont, mindenkitől elvárta, hogy a maximumot teljesítse. Bár akaratával igyekezett visszafogni érzelmeit, ösztöneit, impulzivitása gyakran ingerlékeny és támadó megnyilvánulásokra ragadtatta – mutatja  a balkezessége ellenére is túl hosszú, magas t áthúzások, erőteljes ékezet az aláírásban.

Határozott, feszes vonalai, szöges, néhol füzérrel kevert duktusa energikusságról, sikervágyról és nagy munkabírásról, már -már munkamániáról tanúskodnak.

Aláírása és szövegírása megegyezik, ami józan önértékelésre utal. nem akart másnak látszani, mint aki, önmagát hibáival együtt vállalta és fogadta el, ugyanakkor sokra becsülte magát azon a ponton, ahova eljutott.