Egyre kevesebbet nevetünk, spontán, önfeledten. Manapság, ebben a gazdasági válságban talán úgy is érezzük, semmi okunk sincs rá. Mert az ember akkor nevessen, ha van oka rá – mondják. De vajon tényleg mindig értelmes indoka kell, legyen egy kipukkadó göndör kacajnak?
A nevetés és a humor ma egyre inkább intellektuálissá vált, egyfajta szórakoztató árucikké. Régen a humor és a nevetés érzelmi indíttatású volt. Magáért az örömért, a jókedvért nevettek. Ahogy Kazantzakisz írja a Zorbász, a görög című könyvében: „Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan…”
Nevess, hogy jókedvű és egészséges légy!
A spontán kacagás közben pozitív hatások érik a testet és a szellemet, a stressz oldás is különösebb erőlködés nélkül történik.
A nevetés nemcsak jókedvre derít, de kutatások kimutatták, hogy az emberi test működésére is jótékony hatással van. Egy jóízű nevetés során örömhormon, endorfin termelődik, és szabadul fel a szervezetben, ami ellensúlyozza a tartós stressz káros hatásait. A nevetés a belső derűt teremt, emeli a rezgésszintet, növeli az egészséges önbizalmat, kibontakoztatja a kreativitást, a játékos teremtőképességet.
Hogyan idézhetsz elő spontán jókedvet, nevetést magadnak?
Az egyik módja, hogy egy ceruzát vízszintesen az ajkaid közé veszel. Ezáltal az arcizmaid abba az állásba helyeződnek át, mint amikor mosolyogsz. Ezt az izomváltozást érzékeli az agy, és keresi azokat a mintákat, emlékeket, amikor hasonló mozdulat keletkezet, vagyis az izommozgáshoz kapcsolódó érzelmi töltést. Két-három percen belül jobb kedvű kell, hogy legyél. Ha közben tükörbe nézel, fokozhatod a hatást. 🙂
Ám, ha ezt túl gyerekesnek vagy bonyolultnak tartod, akkor a másik módja annak, hogy jobb kedvre derülj az, ha most rögtön megnézed a következő videót, amire Csapó Ida honlapján bukkantam rá.
Ida honlapját szeretettel ajánlom figyelmetekbe, nagyon sokat tanultam tőle a nők és a pénz kapcsolatáról.
Nevetős hetet mindenkinek!
Gyermekkoromban vigyorinak nevezett el egy tanitónö.Nem haragudtam késöbb sem miatta.Igaza volt.Az történt,h az elsö általánosban évvégefelé a kedvenc Tanitónénim nagyon egyszerü kérdést tett fel számtanórán.Valami olyasmit,h mennyi 1+1 , én persze elkezdtem nevetni.Azt még meg kell hozzá emlitenem ,h ott volt az órán egy idegen ember is.Most már tudom,h a tanulmányi felügyelö volt.Gondolom,h nem csak ott és akkor nevettem,vagy mosolyogtam,mert e-miatt eljött Anyukámhoz beszélgetni.Kitünö tanuló voltam.Csak ez volt a probléma .A vigyori nevet úgy jó 10 évig ” viseltem “,még a hugom is .Ö volt a kisvigyori igy azonositottak bennünket.Alapjábanvéve egy jó természetü ,mindenkiröl csak jót feltételezö ember vagyok.Nagyon furcsán néznek ha mostanában is mosolygok.Azt hiszik,h nem vagyok normális ! Diplomás óvónö vagyok ,a szakmámban sajnos csak 10 évig dolgoztam .-Ott nem volt baj,ha valaki mosolyog ,vagy csak egyszerüen jókedvvel végzi a munkáját.Azt azonban megtapasztaltam,h aki mosolygós arra nem igen mernek komoly feladatot rábízni.Sajnos a férfiak úgy gondolják,h ismerkedni akarok.-megjegyzem eszembe sincs ,de Ök is isten gyermekei igy megilleti öket is egy molyoly nem de ?
Kedves Ary Bery!
Saját véleményem a következő. Nem értem azokat az embereket, akik nem tudnak őszintén, önfeletten nevetni, mosolyogni. Sajnos nekem az anyukám ennek az ellenkezője. Én hasonló vagyok, mint te!! Azt sajnálom, hogy az emberek ennyire …. Rám is azt mondják, hogy “nem vagyok normális”, pedig ez nem igaz. Pont ez az, hogy normális vagyok, csak az életet másképp fogom fel, és másképp is látom. Ha meg valaki HISZ ISTENBEN, ÉS VAN HITE, NEM HISZEM, HOGY ELVESZNE!!!
További szép és mosolygós napot kívánok neked!
Dia