Ha szabadon választhatnál, milyen lapra és íróeszközzel írnál a hagyományos „fehér lap kék toll” combo helyett?
Általában arra és azzal írunk, ami kéznél van. Ám ha többféle színű, anyagú és típusú íróeszköz és papiros közül válogathatunk, akkor választásunk érdekes dolgokat árulhat el rólunk.
A papír és írószerválasztás ugyan csak „huszadrangú” szempont a grafológiai vizsgálat során, de mint első benyomást érdemes feljegyezni. A papír és tollválasztás jelentésről már Bíró József is lejegyzett pár gondolatot A modern grafológia c könyvében. Ezt továbbgondolva lássuk, miről árulkodnak a különféle íróeszközök és papírok.
A lap az élettér, az írás te magad vagy
A grafológiában a papírlap a külvilágot, a rendelkezésünkre álló teret és lehetőségeket, a minket körülvevő környezetet szimbolizálja. A papírra kerülő nyom – a kézírás, illetve rajz vagy firka – magát az embert jeleníti meg; azt ahogyan és amennyit bejár, „belakik” és igényt tart ebből a térből.
Amiről a papír vall
A papír anyagából, típusából és színéből arra következtethetünk, hogy az illető milyen fizikai és közösségi térben érzi jól magát, hogyan kezeli az egyes élethelyzeteket.
A papír textúráját tekintve érdesebb, durvább papírt választanak azok, akik keresik a kihívásokat és szívesen mennek neki az akadályoknak. Nem félnek a járatlan utaktól, a súrlódásoktól és a konfliktustól. Sőt, néha kifejezetten élvezik, hogy van kivel harcolni. Az egyenletes„ simább, csúszósabb” felületű lapokat a szolidabb, diplomatikusabb emberek részesítik előnyben, akik a szabad és könnyű megoldásokat kedvelők.
Hivatalos levelezéshez általában sima A4-es papírt használunk, és a grafológiai elemzésre szánt írásmintákat is ilyenre kérem elkészíteni.
Ám ha valaki mégis vonalas, négyzetrácsos vagy francia kockás lapot választ, esetleg sorvezetőt használ, akkor az illető valószínűleg „mankózik”. Szüksége van a támaszra, a külső irányításra, a szabályokra és az előírásokra, amikhez igazodhat. A jelenség mögött gyakran önállótlanság, bizonytalanság vagy erős megfelelési vágy is húzódik.
Az papírlap színét tekintve a fehér mondható általánosnak, sztenderdnek. Ezt önmagában nem értelmezzük, csak akkor van jelentősége, ha az illető többféle színű lap közül választhat, de mégis a fehérnél marad. Ez arra utal, hogy ő egyszerű, puritán ember, aki szereti a tiszta helyzeteket, a letisztult, minimalista közeget, tiszteli a hagyományokat.
A színes papírt választók kerülik az egyhangúságot, a megszokottat. Igénylik a külső ingereket, kedvelik az élénk, eleven, változatos életteret és közösséget, ahol mindig történik valami.
Miről vall az íróeszköz?
Az íróeszköz és az általa hagyott nyom az ember maga – azaz az író személy jellemvonásait, belső tulajdonságait tükrözi.
Grafológiai szempontból a tollal, tintával készült írás tekinthető az elfogadottnak. Arról már korábban volt szó, hogy vajon a töltőtoll, avagy a golyóstoll-e a jobb. Itt most számunkra az a lényeg, hogy aki tintával ír az jobban felvállalja önmagát, a döntéseit és a felelősséget, mint a grafit ceruzával írók. A tintás írásnál látszanak az elírások, a tévesztések, illetve az azt korrigáló javítások, és a tintát utólag nehezebb nyomtalanul eltávolítani.
Ha valaki fontos leveleket, hivatalos iratokat ceruzával készít, akkor nem vállalja teljes mellszélességgel a leírtakat, hiszen azt bármikor kiradírozhatja, megmásíthatja. (A gond csak az, hogy ezt más is megteheti a ceruzás írással.)
A hagyományos filctollal készült írás grafológiailag azt sugallja, hogy az illető néha szeretné, illetve hajlamos „elkenni”, elmaszatolni a dolgokat. (A szépen fogó zselétollak és tűfilcek vékonyságuk és gyors száradásuk miatt kivételt képezhetnek.)
Visszatérve a tintás íráshoz. A tinta állaga, illetve az általa létrehozott vonal minősége is érdekes személyiségvonásokat fed fel előttünk. A sűrű tintájú tollakkal vastagabb, mázoltabb vonalak húzhatók. Aki ezt kedveli, az az anyagi világhoz, az érzéki benyomásokhoz jobban kötődő, az élmények intenzív átélésére képes ember. A híg, vizes tintával halványabb vonalak készíthetők, amit a spirituális, befelé forduló és a realitástól eltávolodó, kifinomult, érzékeny (nem egyszer túl érzékeny) személyiségek részesítenek előnyben.
“Mostan színes tintákról álmodom…”
A színszimbolikát felhasználva a tinta színéből is lehet következtetni az író személyiségére, temperamentumára, illetve arra, hogy mennyire bátor és színes egyéniség.
A legtöbb toll kék tintát tartalmaz, de van világosabb, sötétebb árnyalatú. Bíró József szerint a kéken fogó íróeszközt favorizálók nyugodt életű, szenvedélyeket és a nagy kedélymegrázkódtatásokat kerülő, ábrándozásra, elmélkedésre hajlamos emberek. Pozitív értelemben a bizalom, a hűség és a stabilitás, negatív értelemben a gyanakvás és a melankólia társítható hozzá.
A fekete tinta Bíró olvasatában puritán egyszerű embert takar. De – megfigyeléseim szerint – a rejtélyes és független személyiségek is előszeretettel választják, aki kissé kimértek, és erőt, tiszteletet akarnak sugározni. Negatív értelemben viszont a cselszövés és a depresszió társítható hozzá.
Piros tinta a nyugtalan, szenvedélyes, mozgékony, életrevaló és tettvágyó, ösztönző személyiség választ. Negatív vonásként a sürgetés, a harag, a lázadozás és a gyűlölet kapcsolódik hozzá.
Narancssárgával ír a vidám, energikus, bátor, lelkes, kreatív, az életet élvező, siker- cselekvés- és élmény-orientált ember. Szereti felhívni magára a figyelmet, de néha túlzásba viszi a feltűnést.
A fehér lapra citromsárgával írt szöveg elég zavaró, mert nehezen olvasható. Más háttérszínnel viszont kifejezetten figyelemfelkeltő, optimista, eszes, határozott, élénk személyiségre vall. Negatív tulajdonságként a ravaszság, az irigység és az áskálódás társítható hozzá.
A zöld tinta pozitív értelemben nyugalmat és harmóniát kedvelő és kereső emberre vall, míg méregzöld árnyalatában az irigységre és a féltékenységre gyanakodhatunk.
A lila tinta spirituálisra és miszticizmusra fogékony, méltóságteljes, bölcs, míg más megközelítésben hiú, különc művészlélek, aki hajlamos az egyik végletből a másikba esni.
Sokszor ír rózsaszínnel a szerelmes, valamint az ábrándozó, optimista, gyermekien naiv ember.
