10 tipp, amitől népszerű beszélgetőtárs lehetsz

Vannak emberek, akik mindenkivel könnyen megtalálják a közös hangot.Akiknek szívesen vagyunk a társaságában és akikkel örömmel osztjuk meg az élményeinket, akár legbelsőbb titkainkat is.

Vajon, hogy csinálják? Mi a titkuk? Mit tegyél, hogy Te is népszerű beszélgetőpartner legyél?

1. “Beszéljünk Rólad!”

Az embereket nem Te, hanem saját maguk érdeklik. A legtöbb ember élvezi, ha önmagáról beszélhet, vagy ha érdeklődést mutatsz a számára fontos és érdekes dolog vagy téma, mert ettől fontosnak érzi magát.

Figyeld meg, hogy mi érdekli a másikat, mi a hobbija, humán vagy reál beállítottságú. Tartsd észben, hogy mit olvasott, mivel foglalkozott legutóbb, és a legközelebbi találkozáskor érdeklődj afelől, hogy hol tart az adott dologban.

2. Kérdezni tudni kell!

Egy kérdéssel a legkönnyebb  elindítani a beszélgetést. Az olyan klisémondatok, mint a „hogy vagy?” vagy a „milyen napod volt” túl általánosak, így rendszerint hasonlóan valami klisé rá a válasz: „kösz, jól.”

Érdemes specifikusabb és nyitott kérdéseket feltenni, ami arra irányul, ami a másikat foglalkoztatja. Pl.: „Végére jutottál a könyvnek, amiről múltkor meséltél? Mi tetszett benne a legjobban?”

Fontos, hogy csak akkor kérdezz, ha valóban hallani akarod, amit a másik mondani akar. Elég kiábrándító, amikor a kérdező meg sem várja a választ, vagy elengedi a füle mellett. Ebből rögtön kiderül, hogy a feltett kérdés csak udvariaskodó (?) formalitás és nem őszinte érdeklődés volt.

3. Hallgass és figyelj!

Miközben a másikat hallgatod ne nézegesd az órádat vagy a mobilodat (hogy jött-e már SMS), hanem valóban figyelj arra, amit a társad mond. Nézz a szemébe, és kissé dőlj előre. Figyeld a testbeszédét: az arc, a szem, mimika, egy-egy kézmozdulat sokat elárul érzésekről, ki nem mondott gondolatokról.

Az egyetértő fejbólintások, az apró biztatások („Értem!”, „Tényleg?”) arra ösztönzi a másikat, hogy tovább beszéljen. Érdeklődést és figyelmet fejez ki az is, ha néha visszakérdezel vagy összefoglalod az eddig hallottakat. Ezáltal meggyőződhetsz arról, hogy jól értetted-e a hallottakat, illetve azt értetted-e, amit ő mondani akart.

4. Nézd az ő szemszögéből!

Előfordul, hogy valaki olyan dolog iránt rajong, ami téged hidegen hagy, vagy amivel nem értesz egyet. Mielőtt csípőből rávágnád, hogy „ez hülyeség!” és ezzel elvágnád a beszélgetés fonalát (és jó alaposan megsértenéd a másikat), előbb kérdezd meg, hogy mit szeret benne annyira. A válaszából esetleg megértheted az álláspontját, ami még nem jelenti azt, hogy neked is meg kell szeretned a dolgot.

5. Tapintatosan tudasd, ha nem értesz egyet!

Az őszinteség és a nyers modor között óriási különbség van. Mondd meg nyugodtan, ha más a véleményed, de ne ronts neki a másiknak, ne személyeskedj, és ne kritizáld, mert ezzel csak ellenállást váltasz ki belőle.

6. Légy elfogadó, türelmes!

A hallottakkal kapcsolatban kialakul benned egy vélemény, ám a kritizálás, az ítélkezés, a kioktatás, a moralizáló hegyi beszéd vagy az azonnali javaslattétel hatására bezárulhat a másik. Ezekkel ugyanis azt tükrözik a másik felé, hogy Te fölénybe érzed magad vele szemben; nem érdekel a problémája vagy; nem tartod őt képesnek a problémája megoldására.

Ha nem nyilvánítasz rögtön véleményt, attól a másik sokkal nyugodtabbnak, oldottabbnak érzi magát és jobban megnyílik, mert tudja, hogy nem kell megaláztatástól tartania.

7. Ne nézz oda!

Mindenki hibázhat és kerülhet kellemetlen helyzetbe, amitől kínosan érzi magát. Ilyenkor azzal oldhatod a helyzetet, ha félrepillantasz, amíg ő visszanyeri az uralmát önmaga és a dolgok felett.

8. Segíts, hogy megőrizze a méltóságát!

Érzelmi intelligencia kérdése az is, hogy ha a másik butaságot mond vagy mentegetőzik valamiért, akkor nem élezed ki jobban a helyzetet, inkább hagyod, hogy megőrizze a látszatot, hogy „véletlen” volt.

9. Ha tévedtél, valld be méltósággal!

A legtöbbünk számára félelmetesnek tűnik, ha kiderül, hogy hibáztunk, tévedtünk vagy valamiben kudarcot vallottunk. Szégyenkezünk emiatt és úgy gondoljuk, hiányosságaink, elkövetett hibáink kiszolgáltatottá tesznek. Meg akarjuk őrizni az „én tökéletes vagyok” látszatát, pedig sokkal emberibbé válunk a másik szemében, ha néha bevalljuk: tévedtünk. (Persze, nem kell, hogy megalázkodj, és ne sorold fel az összes baklövésedet.)

10. Dicsérd meg!

Minden emberben él a vágy, hogy megbecsüljék, elismerjék. Ha őszintén bókolunk a másiknak, attól sokkal együtt-érzőbbnek, megértőbbnek és vonzóbbnak tartanak minket. A dicséret sokkal hitelesebb és személyesebb attól, ha megmondjuk, mit-miért dicsérünk, és közben nevén szólítjuk az illetőt. („Zsófi, nagyon jól áll neked ez a kék kardigán, mert kiemeli a szemed színét.”)

Sokkal őszintébbnek tűnik a bók, ha adagolva és visszafogottan osztjuk, és nem akarunk cserébe semmit a másiktól.

Melyiket alkalmaztad már eddig is, és melyik jelenti a kihívást?