Az önbizalomhiány könnyen felismerhető és sok ember életét megkesesrítő probléma.
Az önbizalomhiány azt jelenti, hogy nem fogadod el, illetve kevesebbre becsülöd önmagadat másoknál, értéktelen és szeretetre méltatlan embernek tartod magadat.
A mindennapi életben számos olyan megnyilvánulással találkozhatunk, ami elárulja, ha hadilábon állsz önbizalom terén.
Önbizalomhiányról árulkodó 10+1 hétköznapi tünet
1. Árulkodó testbeszéd
Az önbizalom hiányos embernek már a kézfogása is árulkodó. Keze gykaran hideg és nyirkos, kézfogása gynege. Testtartása görnyedt vagy túl feszes, merev. Beszélgetés közben kerüli a partnere tekintetét, lefelé vagy oldalra néz. Mozdulatai nyugtalanságról, idegességről árulkodnak: tördeli a kezét, matat, játszik a tárgyakkal, vagy folyton ruháját, haját igazgatja, hogy feszültségét levezesse. Előszeretettel használja az “önbizalomhiányos nyelvjárás” szavait, kifejezéseit.
2. Bókok, dicséret visszautasítása
Aki nem hiszi magáról, hogy lehetnek pozitív tulajdonságai, az feszengve, kételkedve fogadja a dicséretet. Egyszerűen nem érti, hogy a másik miről beszél, és úgy találja, hogy a másik vagy nagyon udvarias, vagy félreismeri őt, vagy hízeleg, mert akar valamit.
3. Tüske-böki vagy csigaház
A negatív önértékelésű ember bár nehezen fogadja a bókokat, a kritika viszont annál érzékenyebben érinti. Vérmérsékletététől függően vagy sértődötten dühbe gurul, és szúrós lesz, mint egy sündisznó, vagy megbántottan, megszégyenülten visszavonul. Az elhangzott bírálatot, kritikát készpénznek, megfellebbezhetetlen ténynek veszi, és meg sem fordul a fejében, hogy meggyőződjön arról, hogy van-e igazságalapja, jogos-e.
4. Örökös mentegetőzés
„Bocsánat”, „lehet, hogy rosszul tudom”, „valószínű, hogy nincs igazam, de…” –gyakran hallhajuk ezeket a mondatokat. Aki nem bízik önmagában, az a legkisebb tévedésért vagy az illemszabályok megszegése miatt is elnézést kér. Előfordul, hogy még nem is követett el semmit, de már előre mentegetőzik – ezzel próbálja leszerelni az esetleges kritikát.
5. Folytonos bűntudat
Egészséges embernél természetes folyamat, hogy lelkiismeret furdalást érez, ha úgy találja helytelenül cselekedett. Az önbizalom hiánnyal küzdő ember, azonban nem áll itt meg. „Emocionálisan okoskodik”, mint egy kisgyerek, vagyis: „ha rosszat tettem, akkor rossz / gonosz / hitvány / alávaló vagyok”.
6. Félénkség, örökös félelem
Aki alábecsüli magát, az egyre több félelmet fejleszt ki magában, míg félelmei egyre jobban eluralkodnak rajta és megbénítják. Úgy véli, hogy képtelen megbirkózni az adott helyzettel, a nehézségekkel, és mert meg sem próbálja, egyre erősebbé válik az a meggyőződése, hogy ő gyenge, ügyetlen, alkalmatlan.
7. Félelem a megmérettetéstől, a kudarctól
Akinek hiányzik az önbizalma, az messziről kerüli a kihívásokat, a versenyhelyzeteket, mert „úgy sem fog sikerülni”, fél, hogy alulmarad, megszégyenül, mások kinevetik.
8. Félelem a visszautasítástól
Aki fél a visszautasítástól, az eleve bele sem vág dolgokba, vagy az utolsó pillanatban visszariad. (Mint a nyuszika a viccben, aki kölcsön akarta kérni a medve porszívóját.) Aki alábecsüli önmagát, az úgy könyveli el az elutasítást, mint saját értéktelenségéről, kiállított bizonyítványt. Eszébe sem jut, hogy az elutasításnak az is lehet az oka, mert a másiknak egyszerűen nincs ideje, kedve az adott dologhoz, vagy nem áll módjában teljesíteni a kérést.
9. Függőség, túlzott féltékenység a kapcsolatban
Az önbizalomhiánnyal küzdő ember egyedül önállótlannak, elveszettnek érzi magát, így gyakran a másik embernél (szülő, szerelem, barát) keresi a védelmet, a biztonságot. Ehhez az emberhez aztán túlzottan is ragaszkodik, mert úgy érzi, hogy képtelen lenne nélküle élni, kapcsolatfüggőség alakul ki. Mindent megtesz azért, hogy a másik el ne hagyja: megpróbálja nélkülözhetetlenné tenni magát, vagy a gyámoltalan gyermek szerepébe bújva vívja ki a folyamatos odafigyelést, törődést magának. Ha azt tapasztalja, hogy társa egy kicsit is eltávolodik, kevesebbet foglalkozik vele, vagy másvalakit tüntet ki a figyelmével, rögtön pánikba esik.
10. Kérkedés, hencegés
Az oviban még elmegy „- Az én tesóm már nyolcadikos! – Az enyém meg katona!” , illetve a „Nekem szebb cipőm van, mind neked!” szópárbaj, ám, ha valaki csak a javai, vagyona, ismeretségi köre vagy pozíciója hangoztatásával reméli kivívni mások megbecsülését, elismerését, az a kisebbrendűségi érzés kompenzálásáról tanúskodik.
10+1. Hibahajszolás
Az önbizalomhiánytól szenvedő ember gyakran azzal igyekszik saját bizonytalanságáról és nyugtalanító érzéseiről elterelni a figyelmét, hogy másokon köszörüli a nyelvét, örökösen kritizál és keresi a hibát (és a szálkát) másokban, illetve teljesítményeiket, eredményeiket kisebbíteni, bagatellizálni próbálja („Hát ez nem nagy kunszt! Ezt mindenki tudja!”)
Az első lépés az önbizalomért
Amennyiben a fenti tünetek közül 3-nál többet tapasztalsz magadon, úgy itt az ideje, hogy elkezdd „gatyába rázni” önmagadat és az önbizalmadat!
Az első lépés, amit megtehetsz, hogy leállsz! Nem minősíted, és nem utasítod helyre magadat minden apró vétségért, és nem hasonlíthatod magad mindig máshoz!
Nem kell, hogy rögtön szeresd önmagad, elég, ha nem utálod. Ha megpróbálod legalább elfogadni magadat, már hatalmas lépést tettél.
Az önbizalom megerősítése nem megy hipp-hopp. Türelem és kitartás is kell hozzá, de az alábbi 10+1 önbizalom-növelő tipp segítségedre lesz az elindulásban.
Nagyon jó a cikk! Tényleg így van, én eddig még nem tudtam ilyen jól megfogalmazni.
Nagyon jó volt végigolvasni és látni, hogy az utóbbi időben sikerült néhány ilyen tulajdonságomtól megszabadulni. Egyet viszont még nem tudtam. Most azon kell dolgoznom, hogy kicsit csökkentsem az ilyen negatív gondolataimat és ne hozzam se magamat, se a másik emmbert kényelmetlen helyzetbe.
Nagyon várom a folytatást!
Köszönjük Szilvi!
Most is tanultam Tőled.
Az én munkámban (is) nagyon fontos, hogy tudjam és értsem a “Miért?”-eket
Kedves Szilvia!
Minden hírleveledet olvastam,sokat tanultam belőlük. Nagyon sok hasznos tudnivalóról írsz.Köszönet érte!Sok sikert kívánok Neked még és várom további írásaid.
Szeretettel:
Marcsi
Valamelyik területen önbizalomhiányos vagyok és valamelyik területen pedig túl sok az önbizalmam.
Szeretem amit csinálsz.
Fiatal koromban történt: Öten voltunk egy irodában hasonló korú nők. Bejött egy férfi, és azt mondta: de csinosak vagytok! Na ki húzta ki magát? Aki csúnyácska volt, és a legslamposabb közülünk. Attól kezdve soha nem hittem el, ha egy férfi bókolt. Ők minden nőre hajlamosak valami jót mondani, ha el akarnak érni valamit. Sok hülye nő meg elhiszi, hogy ő csinos… Így lesz önbizalmuk.
Láttam tükörbe nézni valakit, akinek sugárzott a tekintetéből, hogy tetszik magának, holott közel sem volt szép. Szerintem sokan többet gondolnak magukról, mint a valóság. Különben is a szépség múlandó. Legyünk belülről szépek, az kihat a külsőnkre.
Eszembe jutott egy Gárdonyi-idézet: „Ha a nők tudnák, hogy az okos szem mennyire szépíti az arcot -, mindig hallgatnának.”
Szép napot kívánok!
Ugy tapasztalom hogy akiknek legnaggyobbszüksége lenne rá azok beszélnek e dolgokról a legkevesebbet.Inkább felületes figyelemelterelö játékokkal stb fojtják el érzéseikét és nevettségesnek tartják a személyiségfejlesztést.Mintha tabu lenne.pedig sokakat akár abetegágyról is felépitene.Köszönti egy fafaragó.