Minden tájegységnek megvan a jellegzetes nyelvjárása, sajátos szófordulatai. Önbizalomhiányfalván sincs ez másként.
Az önbizalom-hiányos emberek sokkal gyakrabban és nagy előszeretettel használnak bizonyos szavakat, kifejezéseket. Ezek a szavak, szókapcsolatok nemcsak arról árulkodnak a külvilág felé, hogy az illető nem hisz, nem bízik önmagában, alacsonyabb rendűnek tartja magát, önállótlan, fél a döntéstől, hanem önbeteljesítő jóslatként működve bele is betonozzák az önbizalom-hiányos állapotba, és megakadályozzák a változásban, fejlődésben.
„Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.”Tatiosz
Mi hát az a 10 önbizalom-hiányos kifejezés, amit érdemes mellőznöd vagy átírnod a lelki szótáradban?
1. „Nem lehet, nem tehetem.”
A hátterében rendszerint valamilyen külső ok vagy hatalom áll, ami erősebb nálunk, felettünk áll, és megakadályozza, hogy magunk döntsünk, a szívűnk szerint cselekedjünk.
Ez az akadályozó dolog lehet egy szeretett személy (szülő, szerelmi partner, barát) vagy egy tekintélyszemély (főnők); lehet egy belénk nevelt szokás vagy elvárás, egy korlátozó beidegződés, amelynek félünk ellene tenni. Miért is? Mert ez nem szokás, mert ez illetlenség, mert nem bánthatom meg a másikat, mert „a mi családunkban ez nem volt divat.”, és különben is”mit szólnának hozzá a szomszédok!”
2. „Nem megy…, nem tudom…”
Ez egy fokkal jobb, mint az előző, mert itt már belül van a gát, bár ettől még nem könnyebb megváltoztatni. A „nem tudom, nem tudok” kifejezi, hogy önmagunkat nem tartjuk képesnek valamire, vagy azért mert nem hiszünk önmagunkban, vagy, mert egyszer már próbáltuk és nem sikerül. Jellemző ez a hozzáállás arra, akinek kevés önbizalma. ha rászánja magát, hogy mégis megpróbálja, és elsőre nem megy, rögtön fel is adja.
Helyette: Gondolkodj el azon, mit tennél, ha tudnád.
2. „Megpróbálom”
Igazi favorit azoknak, akik rendszerint alulteljesítenek vagy hajalmosak a kudarcra. a „megpróbálom” kifejezi, hogy kételyeink vannak, hogy képesek vagyunk-e elvégezni az adott dolgot, és ezt jó előre bejelentjük, előre mentegetőzünk, így a másik nem hibáztathat minket a sikertelenségért. Gyakran használjuk a „megpróbálom” kifejezést akkor is, ha semmi kedvünk nincs az egészhez, de nem merünk egyértelműen nemet mondani a másiknak.
Helyette: Mondjuk meg egyértelműen, hogy megtesszük-e vagy sem.
4. „Bárcsak…”
Ez egy olyan kívánságot vagy célt fejez ki, amelyről eleve nem tartom lehetségesnek, hogy elérjem és /vagy emiatt nem is fogok tenni érte semmit. A bárcsakos célokat a tudatalattid sem veszi komolyan, nem tekinti igazi célnak, így nem is ad kellő energiát, hajtóerőt és kitartást a megvalósításhoz.
Helyette: Ha valóban el akarsz érni valamit, konkrétan tedd fel a kérdést: milyen lépésekre van szükség, hogy elérjem? Mit tehetek meg már most, hogy közelebb jussak a megvalósításához?
5. „De”
„Igen, de…”, „igazad van, de…”, „megtenném, de…” – és jön a kifogás. A „de” ellentmond az előző szónak, mondatrésznek, olyan, mint egy radír: törli az elhangzott lehetőségeket, vágyakat. Tudatalattink veszi is az adást: akármit mondtam, az nem lehetséges, ezért ne is strapáld magad, ne adj ötleteket.”
6. „Csak”
A csak szócska csökkenti az utána következő szavak jelentőségét, súlyát, így próbáljuk (!) Elkerülni a kellemetlen következményeket, elvenni mondandón élét. Az „én is csak ember vagyok!” kifejezéssel a felelősségünket, mulasztásunkat akarjuk enyhíteni. A „csak azt akarom mondani…” bevezetés gyakran úgy hangzik, mint egy bocsánatkérés. Jelzi a másik felé félénkségünket, hogy akármit is mondunk, azt nem kell olyan komolyan vagy figyelembe vennie.
7. „Kellett volna”
Bűntudat, a múltban elkövetett hibákért, tévedésekért, nyilvános önvád, mea culpa. Pszichológiai haszna egyrészt abban rejlik, hogy azzal, hogy én hozom fel és vallom be a tévedésemet, megelőzlek abban, hogy te a szememre vethesd, másrészt, amíg a múlton rágódom, a múltban dagonyázom, nem kell a jelennel foglalkoznom és cselekednem.
8. „Kell / muszáj”
Ismét egy a gyengeségünket, alávetett szerepünket hangsúlyozó szó. Itt is van a háttérben valami vagy valaki, aminek, akinek kötelességszerűen engedelmeskednünk kell. Elfojtja az önállóságot és a kreativitást. A „kell” ugyanakkor remek kibúvó, ha valakinek nem merünk egyenesen nemet mondani, mivel úgy állítja be helyzetet, mintha nem lenne választási lehetőségünk, és egyszersmind haragot és bűntudatot helyez kilátásba, ha nem tennénk a „kell” feladatoknak eleget.
9. „Soha” és „Mindig”
Mindkettő blokkol, véglegesít, és önbeteljesítő jóslatként megtart az addigi állapotban, és megakadályozza, hogy új módon, más szemszögből közelítsünk a dolgokhoz. („Nekem soha nem sikerül semmi!” vagy „Én mindig mindent elrontok!”)
10. „Remélem”
Hinni vagy bízni nem tudunk a dolog pozitív kimenetelében, csak reménykedünk. A „bárcsak”- hoz hasonlóan a vágyak és álmok irányította gondolkodásmódot tükröz, valójában nem számítunk rá, és nem teszünk érte, hogy a remélt dolog valóra váljon.
Melyik lesz az a kifejezés, aminek legelőször változtatsz a használatán?
soha( 🙂 nem ondoltam volna,hogy ez mind az.
Kedves Szilvia!
Nagyon tetszik a blogbejegyzésed, szép kis csokrot kötöttél nekünk az önbizalomhiány sziporkáiból.
Jómagam a ” Nem lehet, nem tehetem.” kijelentés mögül sóvárgok a tökéletes szabadságra, melynek, ha szárnya lenne, legszívesebben a hátára kapaszkodnék,és repülnék, mint Hüvelyk Panna!
“Nem lehet, nem tehetem.”- mondogatom, miközben hinni akarok abban, hogy a tisztesség, a becsület, a kötelességtudat, a felelősségérzet beszél belőlem, pedig legbelül pontosan tudom, hogy valójában gyáva vagyok, félek szembenézni az esetleges kudarccal.
Akkor aztán azzal hintek port a saját szemembe, hogy én büszke nő vagyok, aki nem engedheti meg magának, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, mellőzzék, elutasítsák.
A valóságban a “jókislány” szerepépben tetszelegve vágom el önmagam a változástól, haladástól, fejlődéstől, és ez nagyon elkeserít.
A következő blogodban szívesen olvasnék, akár konkrét élethelyzetekkel alátámasztva, az “önbizalommal rendelkező személy” ismérveiről.
Nekem is nagyon tetszik a bejegyzes, mintha a szotaram egy resze kacsintana vissza az oldalrol. De a fentiekhez meg hozza csatolnek ket szot, amit szerintem ugyancsak eloszeretettel hasznalunk, hogy elodazzunk egy-egy dontest, vagy egy kudarc lehetoseget – MAJD, HOLNAP . Erre elo pelda vagyok en. Az elso konyvemet 2003-ban adattam ki. Nagyon jo foggadtatasban reszesult. A masodikkal elkeszultem 2006-ra. Majd ket evbe telt, mire ravettem magam, hogy a kiadokhoz forduljak, sajnos nem sok sikerrel, azota pedig minden nap eszembe jut, hogy lepnem kell, de minden nap talalok valami kibuvot, ilyen vagy olyan surgos tenni valot, ami miatt majd holnap fogok ezzel a problemaval foglalkozni. Es a sok – majd holnapbol – tobb ev lett es en meg mindig nem tettem semmit, es az erdeklodoket, akik mar vartak a konyv masodik kotetet mar egeszen profi modon szerelem le es kozben ektelenul duhos vagyok magamra egyreszt a gyavasagom miatt, masreszt egyre az zakatol a fejembe, hogy miert is kellett egyaltalan nekifognom irni, mert most az emberek elvarnak tolem valamit, aminek NEM BIZTOS hogy eleget tudok tenni, es MINDEN BIZONNYAL csalodast okozok nekik. Es mind ekozben magamnak okozom a legnagyobb csalodast, mert megfosztom magam az iras orometol, es ami szabadsag erzeset adta, azt most negativ gondolatokkal mergezem.
CSINÁLD MÉG !
– Ezek a kifejezések az én szótárában is szerepelnek. Nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal.
– Nem hagyom, hogy belém beszéljék, hogy önbizalomhiányban szenvedek. Igaz, fiatalon nem is volt ezzel semmi gond, sőt! Örülök, hogy visszavettem (visszavetetett az élet) belőle. Legalább nem ér csalódás bizonyos helyzetekben. Csak egészséges mértékű önbizalmam maradt.
– Mostanában belénk beszélik, hogy nem boldog, aki kövér. Dehogynem, csak meg kell találni azt az egy barátot, akinek így tetszünk. Nekem „száz (vélemény) nem számít, egy számít”. Mennyi újságban van fogyókúrával kapcsolatos cikk! Ha minden túlsúlyos ember fogyózna (és persze hatnának is a receptek, csodaszerek), akkor a soványak országa lennénk.
– Próbálják belénk sulykolni, hogy depressziósak vagyunk/leszünk. Semmi és senki miatt nem vagyok hajlandó depi lenni! Az életkoromnak megfelelő, mindenen átható, sugaras optimizmusom van.
– Annyi mindent próbálnak elhitetni velünk, ami csak arra jó, hogy rábeszéljenek valamilyen terápiára.
– Gyakran mondják, hogy milyen egészségtelen nassolni tv-nézés közben. A negatív példa is lehet ösztönző. Van, akire pont ez hat. Csak nem vesszük észre, vagy nem ismerjük el. Magamtól eszembe sem jutott, hogy rágcsálnék valamit egy műsor alatt. De így hívták fel rá a figyelmem. Igyekszem ellenállni. Azért a vacsorámat rendszeresen tévézés közben költöm el, így nem kell már nasi.
Lehetne sorolni… Kíváncsi vagyok, hogy más mit gondol ezekről a dolgokról.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Tőbb esetben adtam kölcsön munkatársaimnak pénzt . Hálából
ugy eláztattak a munkahelyen , hogy Én tele vagyok pénzel .
Ami nem igaz . Addig nekem volt amunkahelyen a legtöbb órám
Aki a legtöbbet kért tölem kölcsön , az kezdte és a tőbbi is
csatlakozott aztmondták Én teli vagyok pénzel . Azóta mindig
a legkevesebb óra számot kapom .Egyharmadára csökkent a fize
tésem , és ez nem önbizalom hiány 59 éves vagyok , hogy vál
toztathatok a jelenlegi helyzetemen .Örülhetek , hogy ez is van . A humán segitökész természetem juttatott ide . Akik
ellenem elkezdték csinálni azt hogy tele vagyok pénzel meg –
figyeltem , irásuk alapján introvertáltak , okos probléma megoldok .Bár már a felét elüldték a munka helyröl ahol
dolgozom .Amelankolikus állandó siránkozásukat a Fönök is
megunta .Engem nem küldött el páran vagyunk régiek .
Csak akkor van megfelelö óra számom , amikor már senkit
nem tud behivni ,rám mindig számithat .Egyetlen panasz nem volt a munkámra . De valami még is megváltozott amit
nem értek igazán .
Pingback:Az ellenállás hatos fogata | Az írás tükrében