A grafológia a kézírás elemzésének tudománya. A grafológia szó görög eredetű, a grafo (=írás) és a logosz (=tudomány) szavak összetételéből.
Honnan származik a grafológia elnevezés?
A tudomány pontos történeti eredetét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy már az ókori görögök, a rómaiak és a japánok is foglalkoztak kezdetleges grafológiával, és érdekes megállapításokat tettek a kézírásokkal és a személyiséggel kapcsolatban.
Arisztotelész (i. e. 384 – i. e. 322.) görög tudós és filozófus szerint: „…éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmát, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.”
Phalerensi Demetrius athéni szónok pedig a Kr.e. 4. században így vélekedett: “A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.”
A tudomány a 19. században kapta meg a hivatalos elnevezését Jean Hyppolyte Michon (1806-1881) francia abbétól, aki először hívta grafológiának a kézíráselemzést, ezért őt tekintjük a “Grafológia Atyjának”.
De vajon minek nevezték a grafológiát Michon előtt?
Természetesen korábban is hívni kellett valahogy a grafológiát, és a feljegyzések szerint többféle névvel próbálkoztak. Íme:
– ideografia,
– idengrafia
– grammimancia
– grafirológia
– grafilógia
A grafológia és a mai köznyelv
A magyar köznyelv napjainkban szinonímiaként használja a grafológiára a kézírásvizsgálat, a kézíráselemzés, az írásazonosítás, az írásszakértés és az írásanalitika kifejezéseket – holott az egyes kifejezések jelentése között vannak kisebb különbségek, szakmabeli eltérések.
