Jean Hippolyte Michon abbé Franciaországban született 1806-ban egy tekintélyes földbirtokos fiaként. Teológus lett, de széleskörű érdeklődése és tehetsége révén szívesen foglalkozott történelemmel, földtannal, építészettel, archeológiával, irodalommal és művészetekkel.
Hogyan került kapcsolatba a kézíráselemzéssel?
Már az ókori írók is tettek említést arról, hogy az emberi kézírás módja jellemzi az írója lelki tulajdonságait, de csak a középkor vége felé elvénítették fel újra a kérdést. A grafológia első szakembernek minősülő művelője a svájci Johann Kasper Lavater pap volt, akinek munkáját 1806-ban fordították le francia nyelvre, aminek eredményeként egyre többen –főleg szerzetesek – kezdtek foglalkozni a kézírás vizsgálatával.
Michon a tanítója, Flandrin abbé hatására kezdett el foglalkozni a grafológiával.
Michon grafológusi munkássága
Csaknem 30 éven át gyűjtötte a kézírásokat, olyan emberektől, akiket személyesen ismert, vagy akik történelmi szerepük miatt váltak ismertté. Az író személyeket és az írásokat módszeresen összehasonlította, vizsgálta. Arra a megállapításra jutott, hogy minden jellembeli és lelki sajátosságnak megvan a kézírásban a maga külön jele, amely minden embernél ugyanaz.
Elsőként hívta fel a figyelmet a „műszeres vizsgálat” fontosságára, a nagyító használatára.
Az agyi aktivitás vizsgálata révén eljutott az „agyírás” felismeréséhez, valamint a beszéd, a mozgás és az írás összefüggéseinek kutatása révén megállapította, hogy az írás is kifejező mozgás.
Egyik fő érdeme, hogy rendszerbe foglalta a grafológiai jellemzőket. Rendszerezése személyiség-központú volt, vagyis a különböző személyiségjellemzőkhöz rendelte hozzá az azt kifejező íráselemeket.
Másik fő érdeme, hogy ő adta a kézírás vizsgálatának a grafológia nevet, ezért Michont tartjuk „a grafológia atyjának”. Addig ideográfiának, idengraáfiának, grafilógiának is nevezték a módszert. Michon a grafológia elnevezéssel is érzékeltetni akarta, hogy a tudományosság szintjére kívánja emelni a kézíráselemzést.
Michon előadásokon, törvényszéki vizsgálatokban népszerűsítette a grafológiát.
1871-ben útjára indította a Grafológia című folyóiratot, és megalapította a Francia Grafológiai Társaságot.
1879-ben megrendezte az első grafológiai kongresszust, majd 1880-ban törvényszéki grafológiai szakkönyvet adott ki, „ A grafológia gyakorlati módszerei” címmel. Művei között említendő még „Az írás titkai” és „ A grafológia rendszere”(1975).
1881-ben hunyt el.
