Most kiderül, hogy optimistán vagy pesszimistán állsz az élethez, és hogy mely grafológiai jellemzőkből következtetünk az alaphangulatra, az életfelfogásra?
Az optimizmus és a pesszimizmus egyfajta pszichés beállítódás. Arra utal, hogyan viszonylunk az élethez, a jövőhöz, az új eseményekhez.
Életfelfogásunkat némileg befolyásolja a velünk született hajlam (létezik „reménytelenség génje”), de kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszik a szociálisan tanult minta, a saját tapasztalat és az eddig elért eredmények. (A jó hír tehát, hogy az optimizmus tanulható és fejleszthető!)
A grafológiában a hangulati beállítottság vizsgálatakor a sorok iránya a Numer One írásjellemző! Ám, ahogy azt a grafológus mondás tartja „egy jel, nem jel”, ezért érdemes máshol is keresgélni az írásban. Például a szóvégekben, t áthúzásokban, szöveg és a betűk méretében.
Nézzük hogyan írnak és mi jellemzi az egyes típusokat?
A pesszimista típus
A pesszimista ember pohara féli üres. Ő a borúlátó, az aggodalmas, aki dolgoknak csak a sötét oldalát látja, aki folyton a veszélyekre figyel, aki mindig a legrosszabbra készül és a legrosszabbat várja. Az új dolgokból és változásokból is rögtön a problémát, a nehézségeket emeli ki. („Ááá, úgysem fog működni.”)
Nehezen lelkesíthető és nem igazán kezdeményező. Ha akadályokba ütközik könnyen leblokkol, tehetetlenné, lemondóvá válik, vagy mentségeket, kifogásokat keresve adja fel céljait, illetve a küzdelmet. Nem képes az adott helyzetet objektívan értékelni és megoldások után kutatni, mert a saját negatív érzelmei és élményei homályosítják el gondolkodását.
A pesszimista ember gyakran elégedetlen, rosszkedvű és kedvetlen. Nem ritkán depresszióra és szorongásra hajlamos. Gyakran önbecsülési és kapcsolati problémákkal küzd. Zárkózott, bizalmatlan viselkedése megnehezíti a kapcsolatok kialakítást és a beilleszkedést; bántó, kritikus, cinikus, szarkasztikus, folyton elégedetlenkedő vagy épp túlaggodalmaskodó és panaszos megjegyzései pedig a vele való együttélést.
A pesszimista típus grafológiai jellemzői:
- süllyedő sorok; leeső szóvégek és végvonalak; lefelé tartó t áthúzások; aláírás balra, a szövegnél kisebb betűkkel, süllyedő alapvonallal – pesszimizmus
- kicsi, szűk, sovány betűk és oválok – alacsony önértékelés, szorongás
balra dőlt – óvatos “védekezőállás”, gyanakvás - Merev, szabályos írás, árkádos, szöges ductussal – információra zárt, merev gondolkodás, bizalmatlanság
- Írástömb kicsi, balra vagy balra lent helyezkedik el a papíron – visszahúzódás, stagnáló önfejlesztés
- Lassú írás – passzivitás
Az optimista típus
Az optimista ember alapvetően derűlátó és bizakodó. A pohara félig tele van, a dolgoknak az előnyös oldalát szemléli, a változásokban és az újdonságokban csak a pozitív lehetőséget látja. Társai a szemére vethetik, hogy álomvilágban él vagy rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot.
Az optimista a nehezebb élethelyzeteket is komolyabb pánik és lelki összeomlás nélkül fogadja. Ha passzívabb vérmérsékletű és naiv, akkor reméli, hogy idővel maguktól is rendeződnek és jóra fordulnak a dolgok. Míg ha aktívabb, határozottabb, akkor nemcsak várja, hanem keresi is a megoldást.
Az optimista szerint minden rosszban van valami jó, így a nehézségekben is megtalálja a lehetőséget és a kihívást. „Nézzük csak, mit lehet ebből kihozni? – teszi fel magának a kérdést amikor citromot kap élettől, és csinál egy kancsó limonádét.
Az optimista lelkes és vállalkozó szellemű, az információra nyitott, rugalmas és tanulékony. Mindig az újat, az újabb lehetőséget és élményeket keresi, bár néha oly türelmetlen, elbizakodott vagy idealista módon teszi, hogy megfeledkezik a megelőzésről, minden szükséges és ajánlott óvintézkedésekről.
Vagyis a túlzott optimizmus akár veszélyes és ártalmas is lehet. Ilyen például ha, valaki Candide naivitásával és kritikai érzékével hiszi, hogy „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Vagy az, aki túlfűtött lelkesedésében és elbizakodottságában túlbecsüli a saját képességeit, erőforrásait és teljesítményét. Mint Tigris a Micimackóban, aki váltig állította, hogy „… fára mászni, azt tudnak a legjobban a Tigrisek” (meg persze úszni, meg repülni 🙂 ), aztán kiderült, hogy mégsem.
Az optimista típus grafológiai jellemzői:
- Emelkedő sorok, felfelé mutató végvonalak, felfelé tartó és/v magas t áthúzások – derűlátás, bizakodás
- Normál vagy nagyobb, telt betűk és oválok – jó komfortérzet és önértékelés
- Ductus girlandos, fonalas, kettős ívelés – információra nyitott, alkalmazkodó
- Jobbra dőlt – lelkesedés, élménykészség
- Írástömb nagy, jobbra vagy jobbra fent; aláírás erősen jobbra, emelkedő alapvonal – ambíció, érvényesülési vágy
- Könnyed, laza, szabálytalan, gyors írás – rugalmasság, aktivitás
A realista típus
Realista ember számára a félig üres pohár félig teli van. Ő a valóságot veszi alapul, a tényekre koncentrál, és úgy látja a dolgokat, ahogy vannak. Rálátással, érzelmi távolságtartással, tárgyilagos és kritikus szemmel figyeli és értékeli önmagát és az aktuális élethelyzetet.
Ha a változásokat nem is üdvözli kitörő örömmel, de elfogadja azokat – főleg, ha a változás ésszerű szükséges és konstruktív (építő). Tudomásul veszi a tényeket, a problémákat, és nem szépíti azokat. Ám hisz önmagában és abban, hogy képes kézben tartani és alakítani a sorsát, és hogy tud úgy változtatni a dolgokat, hogy az a számára jó legyen.
A realista típus reális és teljesíthető célokat tűz ki maga elé, amiket igyekszik megvalósítani. Kellően előrelátó és körültekintő. Bízik Istenben, de szárazon tartja a puskaport. A legjobbat reméli, de számol a nehézségekkel és felkészül az eshetőségre.
A realista típus grafológiai jellemzői:
- Vízszintes vagy enyhén emelkedő sorok – kiegyensúlyozott, céltudatos
- Közepes és arányosan telt betűk – jó önértékelés
- kiegyensúlyozott zónák vagy közép és alsózóna hangsúly – arányérzék, „két lábbal a földön állás”
- t áthúzás normál vagy emelt magasságban, vízszintesen – a lehetőségek reális értékelése
- álló vagy enyhén jobbra dőlt – megfontolt, tudatos
- Rendezett, tagolt, szabályos – de nem merev írás – jó tájékozódási képesség, jó helyzetfelismerés, mértéktartás
- Írástömb normál méretű középre helyezett – jelenben élés, gyakorlatiasság
- Rövid vagy normál végvonal – lényegre törés
- Ductus nem lehet túlzottan zárt és szöges
