A farsangi időszakban jelmezt öltünk, álarcot húzunk, és ideig-óráig szerepet játszunk. Ám vannak, akik szinte egész életüket álarc mögé bújva töltik – és ezt a kézírásuk elárulja.
Peszóna a személyiség jelmeze
Carl Gustav Jung vezette be a pszichológiában a Perszóna fogalmát. A perszóna eredetileg azt az álarcot, maszkot jelentette, amit az ókori görög színjátszásban a színész viselt.
Jung személyiségelméletében a perszóna a személyiség külső burkát jelenti; az ÉN ruháját, ami egyrészt védi a személyiség mélyebb rétegeit, másrészt segítheti a környezethez való alkalmazkodást és az önmegvalósítást.
A perszóna tehát egy szerepszemélyiség, ami tartalmazza mindazokat a kívánatos szerepeket és viselkedési módokat, amilyenek lenni szeretnénk, illetve amilyennek láttatni akarjuk magunkat a külvilág felé.
A szereptanulás, a szerepgyűjtés az élet első felében a legintenzívebb, de sokunknál egy egész életen át tartó folyamat. Így életünk során számos szereppel ismerkedünk meg és kóstolhatunk bele, illetve bele is bújunk és rugalmasan váltogatjuk ezeket nap mint nap – mint a ruhánkat.
Ahogy ruhatárunkban is többféle ruhaféle van, ami között válogathatunk és kiválaszthatjuk az alkalomhoz illő öltözetet, úgy jó esetben szereprepertoárunk is bőséges és a szerepeinket rugalmasan váltogatjuk. Vagyis a munkahelyemen főnök vagyok vagy dolgozó nő; a gyerekeimmel anya, a férjemmel feleség vagy a végzet asszonya, otthon konyhatündér, illetve tisztaságügyi és higiéniai manager (leánykori nevén takarítónő), míg társaságban szórakoztató vagy megértő barát stb.
A jó ruháról, illetve perszónáról is elmondható, hogy harmonikusan illeszkednek hozzánk, nem elfedi, hanem kifejezi a saját egyéniségünket, a karakterünket, és jól, sőt magabiztosnak érezzük magunkat benne.
Ha valakire ráég a maszk…
Ám vannak olyan emberek is, aki nem akarnak, nem mernek vagy nem tudnak kibújni a szerepükből, a jelmezükből. Folyton magukon tartják a maszkot, az álarcot, mert nagyon „betetszett” nekik és/vagy mert nincs helyette másik használható. A pszichológia az első esetet a perszónával való túlzott azonosulásnak nevezi, a másodikat túl merev perszónának.
Mindkettő szűk szereprepertoárt jelez, illetve azt, hogy az ilyen személy nem képes rugalmasan változtatni a viselkedésén, nehezen vagy nem a megfelelő módon alkalmazkodik.
Kialakulásának egyik oka gyermekkorban keresendő. A szigorú, kritikus vagy maximalista szülő magas elvárásokat támaszt a gyermekkel szemben, aminek a gyermek megtanul megfelelni, eleget tenni, de eközben elveszti spontaneitását és egyéniségét. Viselkedése merevvé, gépiessé válik.
A merev perszóna, vagy a perszónával való túlzott azonosulás kialakulásának másik oka, ha valaki egy társadalmilag kiemelkedő, elismert, megbecsült és/vagy hatalmi pozíciót, rangot, címet vagy hivatást ér el (Pl.: orvos, tudós, professzor, katona, pedagógus, pszichiáter, színész, cégvezető, régen nemesi cím), amivel nemcsak a saját egóját elégíthette ki, hanem a gyengeségeit és a hiányosságait is elrejtheti, kompenzálhatja.
Ilyen például az a tanár, aki otthon, a családban vagy akár a hitvesi ágyban is okít, nevel és osztályoz. Vagy a katonatiszt és a cégvezető, aki otthon is irányt, parancsokat osztogat, utasít.
Álarc-gyanús kézírások
Az álarc-gyanús kézírások grafológus számára a nehezebben elemezhető írások kategóriájába tartoznak. Nem könnyű velük elindulni, illetve kibontani ezeket. Hiszen a duktor írása gyakran csak egy felszíni (sokszor tetszetős) képet mutat, ám a személyiség mélyebb rétegeit elfedi és védi – nem véletlen. Emiatt az elemzés és az értékelés elkészítése is nagy körültekintést, tapintatot igényel.
Íme néhány álarc-gyanús grafológiai jellemző (ám vigyázat: „egy jel, még nem jel!”)
- az aláírás nagyon eltér a szövegírástól és/vagy paráfot is tartalmaz
- az írás túl sablonos ( pl.: iskolás, rajzolt, díszített, nyomtatott betűs, szkript – nem szakmai ártalom miatt) mesterkélt formahangsúlyos
- nincs benne egyéni vonás
- túl szabályos (még természetes méretingadozás sincs) vagy túl szabálytalan
- ütemes, merev, feszes, ritmustalan
- szűk, szoros betűk (különösen az oválok)
- mereven álló, balra- vagy jobbradőlt (de nem balkezesség miatt)
- végig egyazon ductussal írt
- lassú vagy közepes sebességű
- zárt, sérült oválok
Ezen a Pinterest táblán összegyűjtöttem pár ilyen érdekes kézírást>>
Az elemzés előtt érdemes minél több információt bekérni a duktortól. Tisztázni mondjuk, hogy állhat-e szakmai ártalom, balkezesség, sajátos kéztartás a háttérben stb., ami befolyásolhatta az írásképet. Gyakran előfordul például, hogy valaki egy korábbi kézsérülés miatt vagy műszaki végzettsége miatt váltott vagy szokott rá a nyomtatott betűs írásra, mert ez a kényelmesebb, az olvashatóbb.
