Emlékszel még a gyerekkori óvodás/iskolás farsangokra?
Álarcot készítettünk, beöltöztünk – kicsit mások lettünk: rémisztő boszorkák, szép királylányok, bátor királyfik, kegyetlen kalózok. Majd levéve a maszkot, ismét önmagunk lettünk. Vagy mégsem?!

Pszichológiai értelemben a maszk érzelmek, gondolatok, szemléletmódok elrejtését jelenti. Védekezésből vagy számításból más képet mutatunk a külvilágnak, olyat, amit szerintünk elvárnak tőlünk, vagy amiről úgy gondoljuk, hogy segíthetnek céljaink elérésében.

Mikor és hogy választunk maszkot?

Már egészen kicsi gyermekkorunkban, amikor a szülők megszidtak, vagy nem engedtek valamit, megtapasztaltuk a „nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok!”- érzést. Rájöttünk: „ahhoz, hogy szeressenek / ne büntessenek meg, úgy kell viselkednem, ahogy a nagyok elvárják”. Miközben elsajátítottuk a szabályokat, a viselkedési normákat és a korlátokat, megtanultuk azt is, hogy hogyan leplezzük érzelmeinket, gondolatainkat, vágyainkat.

A szüleinkkel, az óvó nénivel, a tanító nénivel és a többi gyermekkel való kapcsolatunk révén számos tulajdonságot és viselkedési, illetve elhárító mechanizmust alakítottunk ki. Mindezt azért, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat kapjuk meg abból, amire szükségünk van (pl.: szeretet, odafigyelés, babusgatás, törődés, játék stb.), illetve hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a negatív reakciókat (vagyis ne kiabáljanak velünk, ne szidjanak meg, ne kapjunk ki).

Rengeteg technikát, szerepet próbáltunk ki (teszteltünk;-)), és amelyekkel a legjobb hatást értük el, amelyik bevált, azt megtartottuk. Így lett belőlünk „anya szeme-fénye”, „apa okos kislánya”, „nagyi ügyes, talpraesett unokája”, vagy épp az „osztály bohóca”; esetleg mind egyszerre…

Talán le kellett mondanunk néhány vágyunkról, de a szerepeink, maszkjaink révén mégis elértük, hogy szeressenek, elfogadjanak minket, és megengedjék azt, amit akarunk. És a felnőttek és a társaink is azt a viselkedést kapták tőlünk, amit elvártak, amilyennek látni akartak.

Úgy tűnik mindenki happy, megkapta, amit akart! Vagy mégsem?

A „jó” és „rossz” maszk

Mikor, meddig jó egy maszk, egy viselkedési mechanizmus?

Kétségtelen, hogy az álarc-viselésnek vannak bizonyos előnyei. A tanult viselkedési mechanizmusok, szerepek segítik a beilleszkedést, csökkentik a társadalmi súrlódást, védelmet és biztonságot nyújtanak (egy ideig, határig).

Sőt, ha megfelelően alkalmazzunk, akkor támogatja a pszichikus egészségünket, az érzelmi kielégülés- és egyensúlyérzetet és a növekedést.

Pl.: „Bohócként” sok mindent kimondhatok – szemtelen és sértő dolgokat is – és talán nem vesznek komolyan, és ki is nevetnek, viszont nem kapok gyomorfekélyt a sok lenyelt dühtől, haragtól.

A gond akkor van, ha „ránk sül” a maszk, ha már nem tudunk, vagy nem merünk szabadulni tőle.

A nemi szerepekből adódóan a nők többsége már gyermekkorban megkapta és magára öltötte a „jó kislány” szerepet. A „jó kislány” kedves, szerény, alkalmazkodó, segítőkész, együtt érző, szófogadó, vagyis úgy viselkedik és mindent megtesz azért, hogy mások szeressék. De mi a helyzet akkor, amikor megfojt a szerep?
Amikor emiatt a felnőtt nő külső-belső konfliktusban szenved, mert nem viselkedhet a saját érzési szerint, mivel a szerep nem engedi. Mert ugye, egy „jó kislány” nem kiabál, nem makrancoskodik, nem hisztizik, nem duzzog (mert a végén úgy marad a szája), és pláne nem vágja földhöz a tányért, különben kiesik a pikszisből.

Sajnos, ritkán látjuk világosan önmagunkat, és sokszor már azt sem ismerjük fel, hogy ez csak egy szerep, vagy annyira ragaszkodunk hozzá, hogy „ránk kövül” és végül mindenki felé ezt mutatjuk. Nem vesszük észre, hogy a maszkból bármikor kiléphetünk, megállhatunk és/vagy válthatunk.

A másoknak elvárásainak való megfelelés révén szerzett szeretetmorzsákért nagy árat fizetünk. Ha a maszkkal azonosítjuk magunkat, elfelejtjük, hogy kik vagyunk mi valójában a maszk mögött, és mi az, ami igazán fontos nekünk!

Szeretnéd mindezt megspórolni? Katt ide!

Fennfelejtett maszkok

2 thoughts on “Fennfelejtett maszkok

  • 2010. február 07. vasárnap at 22:38
    Permalink

    Kedves Szilvi !

    Ugy bizony,ha a maszkot fent felejtjük késöbb már nem biztos,hogy le birjuk venni.
    Természetesen szeretnék én is maszk nélkül élni.
    Szép estét kivánok Erzsi.

  • 2010. február 08. hétfő at 08:19
    Permalink

    Kedves Szilvia!
    Sajnos valamikor mindenkinek maszkot kellett viselni az elfogadáshoz no meg stb… Nagyon sokszor próbáltam már én is levenni ,még nem sikerült ,de nem adom fel.Üdv Rózsa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .