Amikor rendezvényeken készítek szóbeli grafológiai gyorselemzéseket, mindig akad egy-egy ember, aki valami ilyesféle mondattal jön oda hozzám:
„Van egy írásom… Megnézné? Kíváncsi vagyok, vajon ebből mit lehet megtudni?”,
és előhúz a zsebéből egy darabka irományt, jegyzetet, vagy egy sebtében odafirkantott bevásárló listát.
Ettől rögtön óvatos leszek, és arra gyanakszom, hogy az, aki írta nem járult hozzá ahhoz, hogy grafológushoz hozzák az írását.
Sejtésem beigazolódik. Kiderül, hogy az a pár sor egy barát, munkatárs vagy főnök, szomszéd, a férj vagy a kedves kezétől származik.
Ilyenkor elmagyarázom, hogy a grafológusnak tiszteletben kell tartania a személyiségi jogokat és titoktartási kötelezettség terheli. Vagyis a grafológus nem elemezhet olyan kézírást, amihez írója nem járult hozzá, és pláne nem elemezheti azt egy harmadik fél részére. (A grafológusokra vonatkozó szakmai és etikai szabályokról bővebben itt olvashatsz >>>)
Képzeljük csak egy pillanatra magunkat a másik helyzetébe! Nekünk hogyan esne, mit gondolnánk, ha a – tudtunk, engedélyünk nélkül – valaki a hátunk mögött tenne ilyet?! Nyilván dühösek lennénk az illetőre, aki grafológushoz vitte az írásunkat, és a grafológusra is, hogy egy harmadik személynek olyan tulajdonságainkat, személyiségvonásainkat fedte fel, amiről talán mi sem tudtunk, vagy nem akartunk kiteregetni.
A vizsgált személynek tehát hozzájárulását kell adnia a grafológiai elemzéshez.
- Vagyis felnőtt (nagykorú, cselekvőképes) ember esetében személyesen csak a vizsgált személy adhatja ezt meg – és nem a házastárs, élettárs .
- Gyermekrajz vagy gyermek írás vizsgálatakor, ha a gyermek még nem múlt el 14 éves, akkor a szülő vagy a törvényes képviselő adja a hozzájárulást a grafológiai elemzéshez,
- ha azonban a gyermek már elmúlt 14 éves, de a 18. életévét még nem töltötte be, akkor a szülő vagy törvényes képviselő ÉS a gyermek hozzájárulására is szükség van.
Vajon miért a másik írására vagyunk kíváncsiak?
Sokat gondolkodtam ezen, és az esetek alapján leszűrtem néhány következtetést, de kíváncsi vagyok a Te véleményedre!
Véleményem szerint a kíváncsiság a hajtóerő, ha mások kézírását viszik grafológushoz. Olyan kérdésekre szeretnék megtudni a választ amit, személyesen kommunikáció útján nem sikerült megtudakolni. Netán nem biztosak, egy döntés meghozatalában és egy kis segítségre lenne szükségük. Nem tudják a helyére tenni, vagy tudni szeretnék az okát mitől változott meg valakinek a viselkedése irányukban. Ha a grafológus segíthetné, (de ezt nem teheti meg mert kötik az etikai szabályok és hivatástudata) ezeknek az információnak megadásában, nem vagyok benne biztos, hogy az így szerzett információkat minden esetben, a jó cél elérését szolgálná. Én nagyon jónak tartom, hogy egy grafológus nem adhat ki az adott írásról információkat, csak az írást készítő beleegyezésével.
Kedves Szilvi !
Ezeket az embereket nem tudom megérteni.Forditott helyzetben gondolom ő háborogna a legjobban.Talán többet szeretne megtudni arról a személyről. Gondolom ahhoz nincsen bátorsága hogy megkérdezze amire kiváncsi. Üdv.:Erzsi
…vagy szerintem csak kiváncsi,hogy ő hogyan ismerte meg az érintettet és a másik mit rejteget.
Én ujra csak azt mondhatom ,hogy a kiváncsisága viszi rá.Bár nagyon sok minden lehetséges,szeretne esetleg még többet megtudni,arrol a személyröl.Lehet féltékeny,szerelmes stb.Sok minden lehet.
Üdv.Erzsi
Vannak emberek akik félnek megtudni hogy milyenek igazából, nem akarják tudni mert úgy gondolják hogy ugysem változtathatnak rajta. Saját magukat félnek “leleplezni”, de más belsejrée viszont kiváncsiak.