Talán te is tapasztaltad már, amikor bánatos, kimerült voltál, esetleg szerelmi bánat, csalódás ért, hogy egy parkban vagy erdőben tett séta milyen megnyugtatóan hat a testre és a lélekre, és utána már nem is látjuk olyan sötéten a helyzetet.
A fáknak gyógyító erejük van
A Fa-terápiát már az ókori görögök és rómaiak, a kelták és az indiánok is alkalmazták. Ők úgy tartották, hogy a fáknak szellemük, lelkük van, akik képesek erőt adni, segíteni rajtuk.
A fa-terápia a német származású, természetgyógyászatban jártas Manfred Himmel által vált hivatalossá, aki rájött, hogy a fáknak gyógyító erejük van.
A fák földből, vízből, levegőből és napfényből szívnak magukba energiát. Erős pozitív aurával rendelkeznek, amit azonnal érezhetsz, mihelyt belépsz egy fa koronája alá.
A fa energiája jótékonyan hat ránk: megtisztítja az energiamezőnket, oldja a feszültséget, megnyugtat, és erővel, pozitív energiával tölt fel.
Öleld meg a fát!
A fa-terápia mindenki számára (vény nélkül) használható, kellemes és egyszerű módszer. Nem kell mást tenned, csak menj ki az erdőbe, a kertbe vagy a közeli parkba, és öleld meg a legszimpatikusabb, egészséges fát! (Nem lesz véletlen, hogy melyikre esik a választásod ;-))
A fa-terápiát vagy „fa-ölelést” április és október között a legjobb alkalmazni, mivel ebben az időszakban a legerősebb a fák energiatere.
Érdemes heti 2-3 alkalommal meglátogatni a fádat, és az a jó, ha egy-egy ilyen ölelés 10-20 percig tart.
Hogyan csináld?
A fa-ölelés többfél módon is történhet, a lényeg, hogy tested valamelyik része érintkezzen a fával.
- A legelterjedtebb mód, hogy a homlokodat, mellkasodat és hasadat nekitámasztod a fa törzsének, és két karoddal átöleled azt (bal kéz van felül). Hunyd le a szemed és lélegezz mélyeket. Lazíts.
Figyeld meg, hogy mit érzel a tenyeredben: meleget? csiklandozást? bizsergést? csipkedést? Majd fordulj meg, hogy a nyakad, a gerinced, a hátad és a lábad érintkezzen a törzzsel. - Ha nagyon ügyes, és gyakorlott vagy, akkor fel is mászhatsz a fára (lehetőleg ne a szomszédéra), és a lombok között elbújva is töltekezhetsz energiával – de feleslegesen és vakmerőségből ne kockáztass!
- Teheted azt is, hogy leülsz a fa alá, és háttal a törzsének támaszkodva pihensz, meditálsz. Képek, gondolatok és érzelmek törhetnek elő belőled, melyekre érdemes odafigyelni és átgondolni.
Ha megtaláltad, vagy már van kedvenc fád, akkor jól teszed, ha minél gyakrabban felkeresed. Beszélgethetsz a fáddal – akár gondolatban is – kiöntheted neki a szívedet (hidd el, nem kotyogja ki a titkaidat), kérdezhetsz tőle, és talán választ vagy megoldást is kapsz a kérdésedre. (Ne feledd, Buddha is egy fa, a Bódhifa alatt ülve világosodott meg…)
Legközelebb megtudhatod azt is, hogy melyik fafajta milyen problémákra hat a legjobban!
Neked van kedvenc fád? Kapcsolódik hozzá valamilyen számodra fontos, különleges élmény?
Mondd el a Hozzászólásokban!
Köszönöm az írást Szilvia. Én is imádom a fákat. Gyerekkoromban volt egy fa aminek a teteje volt a törzshelyem. 🙂 Most már értem, hogy miért szerettem annyira ott ücsörögni.
Még egy kis adalék. Hallottam róla, hogy a kommandósokat is megtanítják arra, hogy hogyan kérjenek energiát a fáktól amikor már nagyon kimerültek. Azt hiszem újra keresek egy fát én is. 🙂
Édesapám születésem alkalmából diófát ültetett.Nött,nött a fa,ahogy én is.Egyre hasznosabb lett.Àrnyékot,diót adott.Lassan betöltötte árnyékával az egész udvart nyaranta.A szülöi ház része lett,ahogy én is.Féltékeny erök a fa kivágásán szorgalmaskodtak.(Az én szellemem ,jussom akadály volt számukra.) Kivágták a fámat!
Édesanyám halála után visszaszereztem a szülöi házat.
Hiányzik az a diófa,az a megszokott szeretetteljes,bíztonságot adó környezet.Egyvalaki nem hiányzik,-a favágó!
Biztonságiörként a budai hegyekben öriztem vllákat .Mikor
mentem a munkába és mikor mentem haza felé , mindig kerülö
úton , az erdös részén szerettem járni .Akkor fedeztem fel igazán , milyen csodálatos dolog az erdöben sétálni .Inkább
kerülö úton jártam .Olyan nyugalmat éreztem ilyenkor .Jót
tudtam aludni . A Görgei – szikláról átnéztem a szembe levö
hegyekre .Olyan érzésem volt a napfényben fürdö hegyek lát-
tán , mint ha a menyország kapuját láttnám .Fenséges élmény volt .Nyugalmat , békét , parancsoló a látvány .
A gyermekkori otthonom előtt is volt egy hatalmas szederfa
nagyon finom mézédes szederrel .Nyáron a fa alatt ültünk .
Köszönöm!
Pingback:Gyógyító fák | Az írás tükrében
Kedves Szilvia!
Íme egy újabb ‘faimádó’, most már csak spirituális élményeimet kell megosztanom Veled- Veletek, akik a rovatot olvassák. Számomra a vastag törzsű lombhullató fák adnak különleges,szeretetteljes élményt, főleg a magasra növő, tekintélyt és nyugalmat sugárzó matuzsálemeket kedvelem és ha ilyen kerül az utamba, elmaradhatatlan egy-egy ösztönös ölelés, ami végtelenül jó érzéssel tölt el. A fa-terápiáról először egyetemi kolléganőtől hallottam, ezáltal helyére került a sokak által furcsának tarott viselkedésem a fákkal szemben. Tapasztaltam már néhányszor az erdők látványa által nyújtott gyönyörűséges élményt, de mindössze egy alkalommal fordult elő, hogy mélyen megérintette a lelkemet, egészen egy katarzisszerű, mélyből feltörő, de egyáltalán nem kellemetlen zokogásig. Ez az élmény kétszer megismétlődött, ugyanazon a helyen, amely esemény óta én azt a helyet különleges kisugárzásúnak tartom: ez pedig a Bükk-fennsíknak az a pontja, amikor Egert elhagyva hirtelen beérünk a hegyi útra Szarvaskő felé. Kíváncsi volnék,másokból milyen érzéseket vált ki a hely?
Kolléganőmtől megtudtam utólag, hogy Bükkszentkeresztre sokan járnak terápiás célból fákat ölelgetni. Ezen a közeli egybeesésen aztán jót nevettünk.
Üdv, Antonietta
Ui: Jó volt újra élni az érzést!
Kisgyermekkoromban sokat nyaraltam falun a nagyszüleimnél, és imádtam fára mászni. A kedvenc fám egy hatalmas cseresznyefa volt, ami a nagypapám hegyén a pince előtt ált. Sajnos pár éve kivágták azt a fát, mert elöregedett, de ha rá gondolok, most is újraélem az élményeket, érzéseket, és valami földöntúli békesség és boldogság tölt el. Csodálatos érzés volt fenn ülni a fa tetején a magasban, ellátni messze, nézni a kék égen úszó fehér felhőket, megbújva a zöld levelek közt és közben enni a finom cseresznyét…
Kisgyermekkoromban sokat nyaraltam falun a nagyszüleimnél, és imádtam fára mászni. A kedvenc fám egy hatalmas cseresznyefa volt, ami a nagypapám hegyén a pince előtt állt. Sajnos pár éve kivágták azt a fát, mert elöregedett, de ha rá gondolok, most is újraélem az élményeket, érzéseket, és valami földöntúli békesség és boldogság tölt el. Csodálatos érzés volt fenn ülni a fa tetején a magasban, ellátni messze, nézni a kék égen úszó fehér felhőket, megbújva a zöld levelek közt és közben enni a finom cseresznyét…
Nem akarom nagyon prózaira venni a hangot, de pl. a fenyőfáról a hülye is tudja, hogy illóolaja nyugtatja az idegeket, könnyíti a légzést. 🙂 Jártam eukaliptuszerdőben! kész tüdőgondozás volt…Egyébként két nagyon kedves fafajtám van: a boróka és a bükk. 😉
Mindig különös vonzalmat éreztem a fák iránt, de nem tudtam a magyarázatát.Apám amikor nyugdíjba vonult telepített egy gyümölcsöst az unokáinak. Úgy dédelgette őket férjem szerint, mintha a gyerekei lettek volna. Sajnos mire termőre fordultak – hetedik évükben jártak – az akkori bürokratikus rendelet szerint kénytelenek voltak eladni…..úgy érezte, mintha a szívét tépték volna ki.. Ezt csak az érti meg a ki úgy szereti a fákat és a természetet mint ahogy ő szerette és örököltem, hogy én is szeretem.A sors különös adománya számunkra, hogy olyan házat vettünk, ahol a kertben áll egy 150 éves tölgyfa.
Mindenki sajnál amikor ősszel a 40-50 zsák /160 l-es/ lombot összegereblyézem. Ám én nem sajnálom azt az időt,
amelyet a fa alatt töltök, mivel érzem jótékony hatását,
pozitív kisugárzását.
Nekünk van egy dió fánk, nekem köszönheti, hogy megmaradt,
a férjem mindég ki akarta venni, amikor még csemete volt, de
én nem engedtem. Mára már terebélyes nagy fává vált, minden
madár szereti. Én most hallottam csak, hogy, ha átöleljük a
fák törzsét, akkor az jótékonyan hat ránk, hát én is meg fogom
próbálni, a mi dió fánkkal. Csak ennyit szerettem volna írni.