Karácsonyi (ki)készülődés

Te is jártál már úgy, hogy a karácsonyi készülődés olyan stresszes, megterhelő volt, hogy a gyertyagyújtásra úgy kifáradsz, kimerülsz kisebb-nagyobb kellemetlenségektől, hogy szinte „befekszel” a karácsonyfa alá?

Mi, itthon elhatároztuk, hogy idén kihagyjuk a karácsonyi idegeskedést, a stresszt – ha törik, ha szakad. Persze azt senki sem gondolta, hogy ennek kivitelezése szó szerint fog végbe menni…

A nagy karácsonyi készülődés

Már november végén kidolgoztuk a KSMT-t, azaz a Karácsonyi – Stressz – Megelőző – Haditervet:

1. Ajándékozás Ajándék-kívánságlista alapján – ez már jól bevált szokás nálunk – kisebb a meglepi, nagyobb az öröm, no para.
2. Időben megvesszük az ajándékokat, a szaloncukrot, a fenyőfát, és a nehéz, illetve a tartós élelmiszereket, hogy ne a legnagyobb, idegölő tömegben kelljen nagy csomagokkal hurcolkodni, mint a málhás szamárnak.
3. Az ember (lánya) hajlamos abba a hibába esni, hogy egy hadseregre valót főz, illetve túlzottan bespájzol, csak mert ünnep van és két-három napig nem zárva a bolt. Hogy ezt, illetve a túlkajálás okozta gyomorrontást (mert hát ételt nem dobunk ki) és a nem várt pluszkilókat elkerüljük, már jó előre kitaláltuk, hogy mi legyen a karácsonyi menü, milyen sütiket süssünk, miből mennyit.

Ám ahogy a mondás tartja: ember tervez, Isten végez – már látom, hogy idén sem ússzuk meg a dolgot apróbb malőrök nélkül…

A nagy karácsonyi KIkészülődés

Az ajándékok beszerzése megtörtént, csomagolópapír, szalag megvan, már csak csomagolni kell.

Azzal viszont nem számoltunk, hogy anyukám nem bírta kivárni az ünnepet, és önjáró módon meglepte magát karácsonyra azzal a könyvvel, ami a listánkon az elő helyen szerepelt. Naná, hogy azt vettem meg én is, így mehettem vissza a könyvesboltba, hogy kicseréltessem a könyvet.

A szaloncukrot már a második adventi hétvégén megvettük, és sikerült – biztonsági okokból – úgy eldugnunk, hogy a szombati ebéd végén a „Kóstoljuk már meg a szaloncukrot, hogy jó-e még!” – felkiáltás után egy órán keresztül azt kereste az egész család.

Majd az újonnan vett karácsonyfa égősort kutattuk, hogy időben kipróbáljuk világít-e. Tavaly ugyanis a fa díszítés közepén derült ki, hogy a régi égősor felmondta a szolgálatot.

Múlt héten behavaztunk. Ám az időjárás előrejelzés karácsony előtt enyhülést és ónos esőt is ígért, vagyis garantált a locspocs, ezért már a hétvégén megvettük a fenyőnket. Gyönyörű, formás kis fenyőfa, frissen vágva – csak csupa jég. Így elég nehéz volt befaragni a tartóba, de megoldottuk. A tartóról viszont kiderült, hogy a fát rögzítő csavar menete elkopott, ki kell cserélni, vagy venni egy újat.

Elkerülendő a csúcsforgalmat tegnap elmentünk elintézni a nagy bevásárlást. Minden nehéz és eltartható dolgot megvettünk, ami a főzéshez kell, így tényleg már csak a napi élelmiszer maradt hátra.

Az ilyen nagy bevásárlásokhoz már három éve beruháztunk egy húzogatós kiskocsiba. Először én is ódzkodtam tőle, mert „olyan mamás”, aztán kiderült, hogy nagyon is praktikus, sok minden belefér, így egy úttal több minden megvehető, és lehet belőle fiatalosat is kapni.

Szegény kis kocsit jól megpakoltuk – nem jobban, mint máskor – de most mégsem bírta a kiképzést. Ahogy a maradék vásárolt dolgokat rakodtuk a szatyrokba, egyszer csak reccsent valami, és a kiskocsi úgy esett előre, mint a zsák.

Lelki szemeimmel láttam, ahogy az ásványvíz és az étolaj eláztatja a lisztet, cukrot stb… Kapkodva nyitottuk ki a kiskocsit, és igyekeztünk menteni, ami menthető. Csodával határos módon minden egybe maradt!

A reccsenő hangot viszont a jármű kettétört támasztólába adta. Amikor láttuk, hogy a vásárolt dolgokban nincs kár, és a járgányt is haza lehet vonszolni, a megkönnyebbüléstől kipukkadt belőlünk a könnyes nevetés.

Gyertyagyújtásig még van két nap. Mi lesz még addig?!

Nálatok milyen karácsonyi malőrök történtek, ami akkor kellemetlen volt, de ma már jót derültök rajta?