Semmi nem teszi úgy tönkre a kapcsolatok meghittségét, mint az érzelmi zsarolás.

Sokszor van úgy, hogy bizonyos céljaink, vágyaink megvalósításához szükségünk van mások együttműködésére, segítségére, ehhez pedig meg kell győznünk, magunk mellé kell állítani őket valamilyen módon.
A meggyőzés történhet tisztességes és tisztességtelen módon.

Mi az érzelmi zsarolás?

A befolyásolás akkor válik érzelmi zsarolássá, ha a zsaroló oly módon manipulál minket, hogy közvetlen vagy közvetett módon azzal fenyeget, hogy megbüntet, ha nem teljesítjük a kívánságát.

A környezetünkben élők közül bárki válhat érzelmi zsarolónkká: szülő, gyerek, férj/feleség, barát, munkatárs, főnök. Velük elég közeli intim kapcsolatban állunk, így az idő folyamán könnyen kiismerik, hogy mi a gyenge pontunk, mire reagálunk érzékenyen. Tudják, mivel lehet minket megfélemlíteni, sakkban tartani, bűntudatot kelteni, nyomást gyakorolni ránk, hogy szándékaink és érdekeink ellenére, kénytelen kelletlen teljesítsük a kívánságukat.

A zsarolás hatására sokszor dühösek, idegesek leszünk, bűntudatot, csalódottságot érzünk, bizonytalannak, megbántottnak, haszontalannak és tehetetlennek érezzük magunkat, mégsem tudunk nemet mondani és a sarkunkra állni, mert félünk, hogy a másik elhagy, megvet minket, kiabálni, veszekedni fog, megharagszik és nem szeret többé minket.

Ezek a félelmek múltbéli, gyermekkori emlékeinkből származnak. Abból, ahogyan szüleink, a nagyi, az óvónéni, vagy más fontos tekintélyszemélyek a nemtetszésüket, elégedetlenségüket fejezték ki velünk szemben, és ami számunkra a leginkább azt jelezte, hogy kizárnak a közösségéből.

Ez olyan mélyen rögzült bennünk, hogy amikor érzelmileg megzsarolnak, az egy tanult válaszreakciót indít el bennünk, és gépiesen reagálunk a zsarolásra: bocsánatot kérünk, könyörgünk, vitatkozunk, sírunk, fontos terveinket megváltoztatjuk, esetleg megpróbáljuk érvek felsorakoztatásával jobb belátásra téríteni a zsarolót, vagy beadjuk a derkunkat, csak hagyjon már békén, és reméljük, ez volt az utolsó alkalom.

Miről ismerhető fel az érzelmi zsaroló?

Az érzelmi zsarolónak több típusa és nagy eszköztára van.

A legegyértelműbb viselkedést az Aktív büntető produkálja. Legfontosabb eszköze a fenyegetés, a szankcionálás. Ő teljes egyeduralomra tör a kapcsolatban, és kerek perec megmondja, hogy milyen következményekkel számolhatunk, ha nem teljesítjük a kívánságait, vagy nem a neki tetsző módon cselekszünk. „Ha elhagysz, többé nem látod a gyerekeket, arra mérget vehetsz!”

Az Aktív büntetőknek tökéletes ellentétei a Csendes vagy passzív büntetők. Ők nem fogalmazzák meg nyíltan a kívánságaikat, hanem hallgatásba burkolózva elvonulnak és duzzognak, és elviselhetetlenül fagyos hangulatot teremtenek. Minél inkább kérleljük, faggatjuk, könyörgünk nekik, hogy árulják el, mi a gondjuk, annál inkább visszahúzódnak a csigaházukba.

A Szenvedő mártírok hasonlóan viselkednek, mint a passzív büntetők. Könnyes szem-mel, nagyokat sóhajtozva járnak-kelnek körülöttünk, elesettnek látszanak és nagy megbántott szemmel néznek ránk, miközben nekünk fogalmunk sincs, hogy mivel bántottuk meg őket. Több órás, sőt napos könyörgés után hajlandók csak elárulni megbántottságuk okát. Legfőbb bűnünk, hogy mi nem szeretjük, nem segítjük őket eléggé. Jól értenek ahhoz, hogy felelősségérzetünkre hassanak és bűntudatot keltsenek bennünk. „ Ha tényleg szeretnél, nem tennéd ezt velem!” „Hogy hagyhatsz el azok után, amit érted tettem!” „Hogy lehetsz ilyen hálátlan/önző?”

Az érzelmi zsaroló egy másik jellegzetes típusa az Önbüntető, aki azzal fenyeget, hogy belehal, belebetegszik, kárt tesz magában, ha nem adjuk meg neki, amit akar. A felelősségérzetünkre apellál, nem átall bűntudatot kelteni bennünk. „Ha elhagysz, abba én úgy is belepusztulok!”

Az érzelmi zsarolók nem restek hangos és nyilvános hisztériás, túldramatizált jeleneteket rendezni, szövetségeseket felsorakozatni maguk mellett, csakhogy még nagyobb érzelmi nyomást gyakoroljanak ránk. Gyakran minden nehézségükért bennünket hibáztatnak, és előszeretettel illetnek bennünket becsmérelő, lesújtó ítélettel, címkékkel, amitől maradék önbecsülésünk is porrá válik.
„Hihetetlen milyen önző vagy! Csak magadra gondolsz!”
„Te nem vagy normális!”
„Én azt hittem te más vagy, mit a többi – úgy látszik tévedtem.”

Az Ígérgetők nagyon fondorlatosan manipulálnak bennünket. Fűt-fát megígérnek, min-dent, ami szem-szájnak ingere, csak teljesítsük kívánságaikat. Aztán persze soha nem váltják be ígéreteiket.

Súlyos következmények

Az érzelmi zsarolás súlyos következményekkel jár. A kapcsolat intimitása, bizalma elveszik, egyre jobban elhidegülünk a másiktól. Már nem mondjuk el neki álmainkat, terveinket, napi élményeinket.
Az érzelmi zsarolás lerombolja önértékelésünket, önbizalmunkat, aláássa önbecsülésünket. Nemcsak önmagunkat, hanem gyakran másokat is cserbenhagyunk.
A zsarolás hatására rengeteg elfojtott harag, düh, sértettség és megbántottság gyűlik fel bennünk, ami hosszú távon test és lelki betegségek kialakulásához vezetnek.

Érzelmekkel zsarolók
Cimke:             

Egy gondolat a “Érzelmekkel zsarolók” -hoz

  • 2009. december 08. kedd at 14:04
    Permalink

    ezek nagyon nehéz témák a decemberi “számvetésnél”….

  • 2009. december 08. kedd at 16:52
    Permalink

    Kedves Szilvi !

    Az érzelmi zsarolás nálam is súlyos következményekkel járt.Biztos, hogy lerontotta az önértékelésemet,önbizalmamat,és valóban aláásta önbecsülésemet.
    Bennem is kialakultak betegségek a sok elfojtott harag és düh miatt.Ma már könnyebben kezelem e dolgokat,mert most már tájékozottabb vagyok.Éveket kellett dolgozonom magamon az energiablokkok kioldásával.Feldolgozni a régi magamba fojtott eseményeket. Megbocsájtani magamnak is és megtanulni szereni.Ezek még ma is időnként gondot okoznak. Csak mostmár tudatosabb vagyok.
    Köszönet Szilvi ezért a sok segitségért. Szép napot kivánok Erzsi.

  • 2009. december 08. kedd at 17:02
    Permalink

    Hát rossz érzés vissza gondolni hogy oda az egész életem.

  • 2009. december 08. kedd at 17:26
    Permalink

    Kedves Szilvi!

    Nagyon, nagyon hasznosnak találom az írásaidat! Ez a mostani az érzelmi zsarolásról, annyira találó, és annyira kifejezi a jelenlegi lelkiállapotomat, hogy kicsit úgy érzem, hogy kérés nélkül is nekem íródott.
    Próbálok nagyon tudatos lenni, és nagyon odafigyelni saját magamra, hogy elkerüljem azt hogy belőlem váljon érzelmi zsaroló, de nagyon nehéz az ösztönök ellen tenni. Mégis fontos, hogy felismerjük ezeket az érzéseket, hogy ne váljunk sem “áldozattá” sem “tettessé”.

    Köszönöm

  • 2009. december 08. kedd at 19:07
    Permalink

    Azt gondolom, hogy a téma ennél árnyaltabb.

    Véleményem szerint pl. gyermeknevelésnél, főleg kamaszoknál igenis néha kell, hogy előre figyelmeztessük, megindokolva, hogy mit szabad, és mit nem, mellette közölve, hogy ha mégis megteszi amit nem szabad, annak milyen szankciói lesznek. A szankciókat pedig következetetesen be kell tartani. Persze ezt nem “uralkodó” és “alatvaló” hangnemben, nem is túldramatizálva, hanem pusztán mint tényt, előre tisztázni kell, és be kell tartani az “ígéretet”.

    Látszólag egy ilyen szitu beleillik a fenti “aktív büntető” kategóriába, de valójában én nem sorolok ide pl. egy olyan történetet, ahol egy szülő azt mondja “A te feladatod, hogy a levetett ruhád a szennyesbe rakd és ne hagyd szét. Ezerszer megígérted már. Ha ezt nem tesze eleget a feladatodnak, hétvégén én sem tartom be az ígéretem és elmarad a mozi.” Mint szülő, ezt teljesen helyénvalónak gondolom. Ettől függetlenül a gyerek nyilván úgy fogja megélni, hogy megzsaroltam.

    Hát ilyen árnyalatokra gondoltam, amikor szerintem van létjogosultsága az “érzelmi zsarolásnak”.

  • 2009. december 11. péntek at 16:03
    Permalink

    Viktória! Megérintett a válaszod: „Hát rossz érzés vissza gondolni hogy oda az egész életem.” Nem tudom, hogy ki vagy, nem ismerem az életed, de talán még nincs veszve minden! Ne hagyd magad érzelmileg (sem) zsarolni! Csinálj úgy, mintha nem fájna… Én úgy tettem. Akit el akartak „tiltani” mellőlem, ma szinte állandóan velem van, sőt természetes, hogy nálam van. Amikor tiltották (… „akkor nem láthatod a gyermeket”…), azt mondtam, nem baj, anyagilag úgysem éri meg! És kivártam. Szerencsére hamar rájöttek, hogy jobb, ha béke van, nincs tiltás. Az igaz, hogy cserébe én is elnézek sok mindent, hogy kerüljük a konfliktust. Anyagilag most sem éri meg, de érzelmileg…
    Szép életet kívánok!
    B. A.

  • 2010. május 10. hétfő at 20:14
    Permalink

    Kedves Szilvi. 51 éves 8 hónapja özvegy nő vagyok. Az én gyermekkoromban a szeretetmegvonás még elfogadott büntetés volt a társadalomban.Alkalmazta is az édesanyám, a legelső és ártatlan szerelmemnél, és sok – sok év kellett hozzá, hogy megtanuljam, ne keressem a kedvét senkinek, akit nem én bántok meg. Ne könyörögjek a természetes szeretetért. Nem hibáztattam semmikor az édesanyámat, ám 38 évesen értettem meg, hogy a hiba nem bennem van. Azóta tanultam meg elfogadni magam, és élek teljes életet. Nagyon jók az irásaid, a tesztjeid, sikeres munkát kivánok neked Irénke

  • 2010. június 08. kedd at 08:49
    Permalink

    8honapja élek a egy párkapcsolatban,annyira szerettem az illetőt hogy egy hónap össze költöztünk,azután kiderült hogy sulyos máj beteg,nem iszik alkoholt hanem hepatitis c-ben szenved volt egy halálos 2honapom amit átéltem mellette,akkor is szerettem és minden lelki rugást elviseltem tőle kiálltam mellette mert szerettem….sok volt neki amire elfogadta a dolgokat hogy a betegségével együtt kell élnünk.Elfogadtam a helyzetet nem tudtam elhagyni ahogy most sem tudom.Kitartottam melette ahogy most is.Amég nem tudtunk a betegségéről nem volt zsaroló.Azota állandóan zsarol maipulál diktálja a tempot a kapcsolatunkba,féltékeny a barátaimra ha el akarok menni valahova düh kitörése van,állandó jelleggel féltékeny én viszont nagyon rosszul érzem magam a kapcsolatban hogy mindenre bologatnom kell még ha nem értek egyet dolgokkal akkor is….olyan feszült és ideges vagyok,nem vagyok elégedett semmivel sem teljessen maga alá rendelt személynek érzem magam és nem tudom hogy győzzem le ezt a helyzetet elvesziteni sem akarom mert imádom őt.De vissza akarom nyerni régi önmagam önmarcangolom magam belül szét vet az ideg ki vagyok készülve lekileg..nem tudom meddig birom

  • 2010. június 16. szerda at 12:41
    Permalink

    Szevasz L. Mariann!
    Bocsáss meg, de biztosan szereted ezt a férfit? Mikor tudod szeretni, ha állandóan zsarol, manipulál stb.…? Egy ilyen kapcsolatban nyilván van szép is, jó is, csak erről nem írtál. Mérlegelni kell, hogy megéri-e tűrni. Ha ki tudnál lépni ebből, lehet, hogy egy sokkal jobbat találnál. Ha maradsz, ne hagyd magad!

  • 2010. június 23. szerda at 10:00
    Permalink

    Szép dolgok igen vannak benne jelenleg ott tartunk hogy terhes lettem tőle ez kiderült,kidobott mert el hallgattam tőle amit mondott az orvos.Azóta 5nap telt el, a terhességet megszakítom eleget téve most is akaratának,tegnap csúnyán kiborultam,szinte az öngyilkosság szélén álltam.Ahogy szeretett régebben most úgy át változott,állandó zsarolássá vált a dolog,és mindig meglep valamivel mert olyan fegyver tárral rendelkezik hogy mindig meglep valami újdonsággal amivel elnyeri célját.De engem teljesen lelkileg le roncsol.Mindig csak a saját érzései gondolatai érdeklik a másikkal mi van mi rejtőzik benne teljesen hidegen hagyja.De ahogy telnek a napok és nem látom nem találkozom vele,már nem is erőltetem és szépen hagyom tőle elszigetelni magam,mert úgy érzem erre nincs szükségem.Egy hete csak telefonon és sms-ben tartjuk a kapcsolatot,és én ezt már megmenteni nem akarom.Lelkileg szét lettem zilálva és úgy érzem mára van erőm ezen a kapcsolaton túltenni magam mint hogy a pokolban érezzem magam.

  • 2010. június 23. szerda at 13:10
    Permalink

    Mariann!
    Nem szeretnék tanácsot adni. Arra kértelek, hogy mérlegelj, mi a több: a jó vagy a rossz; és ne hagyd magad (érzelmileg sem) zsarolni! Az ilyen kapcsolatok sokszor tragédiával végződnek! Érdemes lenne/lett volna a párod kézírását elemeztetni, az elárul mindent.
    Kíváncsi vagyok a folytatásra.
    Szebb és nyugodtabb életet kívánok!

  • Pingback:9 védekezési mód energiavámpírokkal szemben | Az írás tükrében

  • 2012. június 01. péntek at 19:29
    Permalink

    Feleségem, kórházi tartózkodásom alatt megcsalt és lebukott. Mire hazaértem, két nap múlva, összepakolta a 6 és féléves kislányunkat és elköltözött. A kislányt több mint egy éve csak én neveltem mert nejem későn járt haza és korán ment el otthonról a munkára hivatkozva. Most válunk és a gyermeket nem engedi látni, nem beszélhetek vele, semmijen telefonra sms-re nem válaszol! A gyermek velem akar élni, ez nejem nagyon bántja. Érzelmi zsarolást alkalmaz és persze agymosást a gyereknél! Remélem a bíróság nem nézi ezt tétlenűl és nálam helyezi el a gyermeket.

  • 2012. november 27. kedd at 11:10
    Permalink

    Azt hiszem engem is zsarolni próbált az anyám egész életemben. Kritizálta a választottamat, mert megérezte, hogy őt nem tudja manipulálni. Az apámat és a húgomat úgy irányította mindig, ahogy neki tetszett. Nekem az volt a szerencsém, hogy jól választottam férjet. Őt nem tudta irányítani sem az anyám, sem az anyósom. Ha nem lenne mellettem nem tudnék ellenállni a zsarolásuknak. Az anyám most az apám betegségét használja fel. Az apám a beteg de őt kellene gyámolítanunk, lehetőleg mindent úgy csinálni, ahogy ő elgondolja. Én most ezekből a cikkekből és hozzászólásokból merítek erőt az ellenálláshoz és a helyes viselkedés megtalálásához. Úgy látom ez a probléma nagyon gyakori.

  • 2013. március 10. vasárnap at 20:54
    Permalink

    Azt gondolom egy kapcsolatban mindkettőt megéljük, ha elég hosszú időt töltünk el egymás mellett. Én voltam mindegyik, az is akinek az engergiáját állandóan leszivta a másik, és az is, aki érzelmi zsarolóvá vált. Ma már nem tudom, hogy mi volt előbb.
    Egy biztos, a nagyon szép életünk úgy tönkre ment,hogy nem tudtuk már a sok fájdalom miatt rendbe tenni.
    Már másik kapcsolatban él 4 éve, és egyértelműen látszik, és hallom is a hangján amikor beszélünk telefonon, hogy állandó érzelmi zsarolásban él, de egyfolytában. De ki is mondta. – Már nemtudnánk megélni külön külön,mert nagyon sok szál köt össze bennünket. Rengeteg hitelt vettünk fel, amit külön külön nem tudnánk kifizetni.- stb. Megdöbbentem. Most nem részletezem, de többször is utalást tett arra, hogy a másik nem vállalja őt fel, különböző okokra hivatkozva, főleg a munkahelyre, hogy ott nem derülhet ki, hogy együttélnek,mert elveszitené a munkahelyét miatta. Vagyis állandó érzelmi zsarolásban élnek, és óriási hazugságban. Ugyanakkor a mostani párja, egyfolytában duzzog, semmi nem jó neki, .. ezt a volt párom mondta, és csak vár, és vár, és vár, hogy majd egyszer szeretni is fogja a másik. De mégis azt mondja,hogy a másik nagyon sokat tett őérte, és nem lehet hálátlan iránta. Mert ezt hallja ám állandóan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .